Miután Trump hónapok óta harcol az ellen, hogy nyilvánosságra hozzák az Epstein-aktákat, a Képviselőház egy ellenszavazat mellett egyhangúan a nyilvánosság mellett szavazott. Az elmúlt hetekben Trump mindent bevetett, hogy ezt megakadályozza: zsarolt, fenyegetett, a legelkötelezettebb híveit is kitagadta, majd megértette, hogy nem tudja megakadályozni.
Ebben jelentős szerepet játszott, hogy időközben nyilvánosságra kerültek Epstein-emailek, amelyekből kiderült, hogy Trump többet tudott Epstein szexkereskedelméről, ahova Mar-a-Lago-ból, Trump birtokáról szerezte be a tizenéves lányokat, s az egyik áldozattal Trump is órákat töltött Epstein házában. Nem lehet tudni, mik szerepelnek még az iratokban.
Amikor világossá vált, hogy a Képviselőház republikánus képviselői közül sokan szavaznak a nyilvánosság mellett, Trump az egyértelmű bukás elől úgy próbált menekülni, hogy egyet fordított a köpönyegen, s a nyilvánosságot követelők élére állt. Azt szorgalmazva, hogy az eddig ellenálló republikánusok is igennel szavazzanak.
Ez azért nevetséges, mert ha Trump akarná, szavazás nélkül is nyilvánosságra hozhatná az egész Epstein-aktát. Csak utasítania kellene az igazságügyi minisztériumot. Ezt azonban nem tette meg, így egy olyan szavazást támogatott végül, amely ellene irányult, hogy tőle kényszerítse ki az általa visszatartott hatalmas mennyiségű Epstein-dokumentumot.
Trump ezzel azt a látszatot próbálta kelteni, mintha az átláthatóság híve lenne, támogatása deklarált célja, hogy a republikánusok lezárhassák végre az ügyet, amely hónapok óta lázban tartja a közvéleményt, s a gyanú árnyékát veti Trumpra. Ennek egyszerű módja azonban mégis az lenne, ha így gondolná, hogy ő maga nyilvánosságra hozna mindent.
Trump több hónapos harc után azzal indokolta, hogy beadta a derekát, mert „nincs semmi takargatni valónk”. Ha nem lenne, akkor ezt már kérés, szavazás nélkül megtehette volna bármikor, mivel az üggyel kapcsolatos összeesküvéselméletek miatt még az elnökválasztási kampányban megígérte ezt. Miután kiderült, hogy ő is szerepel az aktákban, elállt ettől.
Azt igazából Trump tudhatja, mik szerepelhetnek (vagy szerepelhetnének) az Epstein-aktákban, amitől fél, de az egyértelmű, hogy nem a nyilvánosságra hozatal szándéka volt, ami vezette, hanem annak leplezése, hogy tíz év óta először fellázadt ellene nemcsak a MAGA mozgalom, hanem a republikánus párt. Így kevésbé látszik a gyengesége, veresége.
A képviselőházi szavazás kényszerhelyzetbe hozta a republikánus többségű Szenátust is, amely még leszavazhatná a nyilvánosságra hozatalt, de az rendkívül kínos lenne. Főleg, hogy egy kérdésre válaszolva Trump azt mondta, ha a Szenátus is megszavazza, akkor ő aláírja az erről szóló törvényt. De nem ez lenne az első ígéret, amit nem tart be.
Ugyanakkor, a nyilvánosság hívei (köztük az ismerrtté vált áldozatok), attól rettegnek, ha meg is történik ez, hogy a Trump pincsi kutyájaként viselkedő minisztérium mindenféle trükkel, nyomozásra való hivatkozással is megtagadhatja a nyilvánosságot. Ez azonban újabb tiltakozásokhoz vezetne, csak olaj a tűzre.
Ezért Trump semmiképpen nem tud jól kijönni az egészből, s a deklarált céltól eltérően ez a szavazás sem helyezi nyugvópontra az ügyet. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy azt nem is tudjuk, mik kerülnek elő az aktákból. Átláthatóságra hivatkoznak a republikánusok, de sokkal inkább a Trummppal szembeni bizalmi válságról van szó.
Érezhetően nem hiszik el, hogy Trump nem takargat valamit. Nem bíznak benne, s ebben már nem támogatja mindenki feltétel nélkül. Különösen, hogy az eddigiek alapján látszik, egy ingatlaneladáson kívül Epsteinnel a lányokon vesztek össze. Epstein pedig nem értette, hogy az ellene indult eljárásokból Trump hogyan maradhatott ki.
A MAGA mozgalom meghasadt, egyesek kezdik sejteni, hogy Trump az ellenkezője annak, amit gondoltak róla. A korrupt republikánusok elkezdhetik a menekülést a süllyedő hajóról, ha nem Trump jelenti nekik a politikai túlélés zálogát. Bármilyen furcsa, a MAGA mozgalom önálló életre kelt, saját (nem túl vonzó) értékrenddel, aminek Trump nem felel meg.
Trump már nem ura a saját szörnyetegének. A mozgalomnak önálló identitása lett. Akik a karrierjük miatt csatlakoztak, a karrierjük miatt hagyják el. A képviselők félnek a saját választóiktól. A pártvezetés széthullóban van, ha Trump megkopott fénye tovább halványul. Ha Trumpot valami nagy disznóságon kapják, a párt a sötét mélybe hull.
Sokan nem hiszik, hogy Trump ártatlan, s tudni akarják az igazságot. Annál is inkább, hogy első elnöksége idején zajlott az eljárás Epstein ellen, aki fenyegethette, zsarolhatta, Trump pedig az elnök volt, aki sokat veszíthetett. Rendkívül gyanús öngyilkosságát sokan nem hiszik el, pedig könnyen lehet, hogy Trump csak néhány affér miatt fél.
Más a büntetőjogi, s más a politikai felelősség. De egy elnöknek ez utóbbi is végzetes lehet. Az biztos, hogy Epstein halálával a kettejük harca nem ért véget. Beszédes, hogy Trump a botrány egy pontján azt mondta, hogy Epstein nem tud meghalni. Valóban olyan, mintha túlvilági lenne ez az egész, Epstein szelleme nem tud nyugodni. Igazságot akar.
