A németek nem hagyják magukat zsarolni és kivonják harci gépeiket Törökországból, amely – Orbán Magyarországához hasonlóan – Moszkvával karöltve a nyugat ellen fenekedik.
A német kormány szerdán jóváhagyta a német légierő kivonását a törökországi incirliki támaszpontról. A 6 darab felderítő Tornado típusú harci gépet és az hozzájuk tartozó légi tankolásra alkalmas üzemanyag szállítót 260 katonával egy nem NATO tagállamba, Jordániába helyezik át. A német gépek számára Irakhoz közeli támaszpontot kerestek, hogy továbbra is részt tudjanak venni az Iszlám Állam elleni koalícióban és folytathassák felderítő repüléseiket. Jordániában az amerikaiak által is használt támaszponton fognak állomásozni a német repülősök.
A kivonás mögött a megromlott török-német viszony áll, ami azt követően esett a mélypontjára, hogy a német parlament elítélte és népirtásnak minősítette a törökországi örmények lemészárlását az első világháború idején. Tovább rontott a helyzeten, hogy a német kormány nem adott ki Törökországnak egy onnan elmenekült és Németországban menedékjogot kért katonatisztet, akit a tavalyi katonai puccsban való részvétele miatt akartak felelősségre vonni. A végső lökést a kivonulás elrendeléséhez a török kormány döntése adta meg, amikor megtiltotta, hogy a német parlament képviselői meglátogassák a támaszponton állomásozó német katonákat.
Angela Merkel német kancellár milliárdos anyagi támogatásért és az EU-tagságról szóló tárgyalások felgyorsításáért cserébe a szíriai menekültek törökországi elhelyezéséről írt alá fontos megállapodást Ankarával még tavaly. Ennek ellenére határozottan bírálta az elvetélt török katonai puccsot követő antidemokratikus, tömeges letartóztatásokkal járó, aránytalan megtorlást.
Válaszul Recep Tayyip Erdogan török elnök folyamatosan azzal zsarolja Németországot és az Európai Uniót, hogy felmondja a menekültmegállapodást és menekültek millióit szabadítja Európára. A német kormány ugyancsak bírálta az idei népszavazást, amellyel Erdogan totális hatalmat hagyatott jóvá magának az új török elnöki rendszerben, amely gyakorlatilag felszámolta a világi, demokratikus Török államrendet.
Törökország, amely – katonai ereje és földrajzi elhelyezkedése miatt – a NATO stratégiailag fontos tagja, egyre több fejtörést okoz a nyugati szövetségi rendszernek. Miközben az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció tagjaként részt vesz az iszlám szélsőségesek elleni háborúban, kihasználja a kínálkozó lehetőséget és folyamatosan támadja, légi erejével bombázza az IS elleni koalíció szárazföldi erejének egyik legfontosabb erejét adó kurd csapatokat, mivel a kurd függetlenségi törekvéseket, a kurd szeparatisták követeléseit a török állam integritása elleni támadásnak értékeli.
Erdogan szembe került az EU-val és a civilizált nyugati világ nagy részével, mert évek óta keményen dolgozik a török világi, demokratikus állam felszámolásán. Mára egy diktatórikus rendszert épített ki, amely lábbal tiporja a nyugati világban fontosnak tartott alapvető emberi jogokat, köztük a szólás- és a sajtószabadságot. Utóbbi fényes bizonyítéka a független sajtó elleni könyörtelen fellépés, a török börtönökben senyvedő nagy számú újságíró. Az elvetélt katonai puccs után Erdogan a feltétel nélküli lojalitás kikényszerítésére törekedve civilek, hivatalnokok, tanárok ezreit tartóztattatta le és záratta börtönbe.
Törökország látványos elfordulása a nyugati értékektől már nem csak az ország megrokkant gazdasági helyzetében nyilvánul meg, de rányomja bélyegét az ország külpolitikájára is. A folyamatos nyugati kritikák miatt Erdogan Oroszországban keres magának új szövetségest. Rövid idő alatt látványosan feljavult Moszkva és Ankara viszonya. Néhány napja a török elnök bejelentette: orosz fegyverekkel kívánja felszerelni és megerősíteni a török hadsereget. A NATO tagjaként fontos stabilizációs erőt képviselő regionális középhatalomnak számító Törökország irányváltása komoly hatással lehet a nemzetközi erőviszonyokra. Nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök tárt karokkal fogadta a török elnök közeledését.
Nem meglepő ezek után, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő nagy várakozással tekint a török elnökkel tervezett találkozója elé. Az is logikus és törvényszerű, hogy – Erdoganhoz hasonlóan – a magyar kormányfő is az orosz államfőben találta meg a számára megfelelő támogatót és stratégiai szövetségest. Erdogan és Orbán is a saját, korlátlan személyi hatalmukon alapuló államforma kiépítésén fáradozik. Mindkettejüket komoly kritika éri a fejlett ipari országok, az Európai Unió részéről, és mindkettejük számára világos: az EU tagjaként, a nyugati szövetségi rendszerben nem valósíthatják meg antidemokratikus, diktatórikus terveiket.
Orbán Viktor – aki már régen eldöntötte, hogy országát kivezeti az EU-ból – most a török-orosz-magyar szövetségben látja annak lehetőségét, hogy Magyarország puhán landoljon az EU-val történt szakítás után. A válás azonban csúnya lesz és Magyarország számára tragikus következményekkel fog járni. Európának ugyanis nagyobb szüksége van a jó kapcsolatokra egy akármilyen Törökországgal, de a folyamatosan az izmait mutogató Oroszországgal is. Az USA-nak és az EU-nak fontosabb a kölcsönös gazdasági érdekeken alapuló, haszonelvű viszony fenntartására Moszkvával vagy Ankarával, mint Orbán Viktor jelentéktelen, lábszagú és nagyszájú Magyarországával.
Moszkvának is csak addig lesz fontos Budapest, amíg belülről bomlasztja az Európai Uniót. Amint az EU-n kívül kerül, visszatérnek a régi szép idők. Ismét Magyarország fog úgy táncolni, ahogy Moszkva fütyül és a kölcsönös előnyök egyirányú utcába fordulnak. Persze ez mindaddig nem fogja Orbánt zavarni, amíg Putyin védő szárnyai alatt biztonságban érezheti korlátlan hatalmát a magyarok fölött. És ez az igazi hazaárulás, amiért a legsúlyosabb büntetés is enyhe.
Zsebesi Zsolt
