Amikor az oroszok feltörték a Demokrata Párt szervereit és nyilvánosságra hozták a párt belső levelezését, abban a legfontosabb (és legkárosabb) információ az volt, hogy a Demokrata Párt a szavazók akaratától függetlenül már jó előre kiválasztotta Hillary Clintont, mint Trump elleni elnökjelöltjét az őt szorongató Bernie Sanders-el szemben. Egyértelmű volt, hogy a pártvezetés befolyásolja és manipulálja az előválasztás végeredményét, és a választói akarattól függetlenül maga állít elnökjelöltet. De vajon mióta teszi ezt?
Ez a felháborító gyakorlat, ami nyugodtan tényként kezelhető, láthatóan nem szűnt meg azóta sem. Amikor bejelentették, hogy Joe Biden indul az elnökválasztáson és ő a legesélyesebb jelölt, már tudni lehetett, hogy a Demokrata Párt vezetése a volt alelnök mellett áll, és a demokratikus előválasztási rendszer csak egy cirkusz, mert ők már eldöntötték előre, ki legyen a párt elnökjelöltje. Az csak másodlagos kérdés, hogy Hillary Clinton után Biden személyében is olyan embert favorizálnak, aki a fia miatt már most megbukott, egyébként egy öreg, sótlan, unalmas, nem túl okos, és egyáltalán nem szimpatikus ember, akinek semmi esélye nincs egy nagyszájú, gátlástalan populistával szemben.
Hillary Clinton, jól időzítve, nem sokkal a sorsdöntőnek tartott első előválasztás, az iowai kaukusz előtt nyilatkozott arról, hogy „Bernie Sanderst senki nem szereti”. Ebből annyit tudhattunk meg, hogy Sanderst Hillary Clinton nagyon nem szereti, és még most is képes bosszút állni rajta azért, mert nemcsak megszorongatta, hanem úgy megverte a valóságban Hillary Clintont, mint szódás a lovát. Bernie Sanders olyan népszerű lett a négy évvel ezelőtti előválasztáson, hogy valóságos sztár volt, különösen az amerikai fiatalok körében. Nagyobb volt a népszerűsége, mint most, pedig nagyjából ma is ugyanazt mondja, csupán fáradtabban. Négy évvel öregebb lett.
Hillary Clinton maga volt az „állatorvosi ló” a bengázi támadás elbénázásával és az email ügyeivel, akit nem szabad elindítani elnökjelöltnek, mert akkora csomagot cipel a hátán, hogy még egy bűnöző szörnyeteg is megveri. Ez történt. De a Demokrata Párt ragaszkodott hozzá, mert a pártelit dönti el előre, ki lesz az elnökjelölt. Az előválasztás üres formaság. A többieknek annyi esélyük van, hogy ismertté tegyék magukat, és azt kamatoztassák majd valahol. De a párt elnökjelöltjét nem a szavazók választják, hanem a demokrata párti klánok által irányított pártvezetőség. Ez azért felháborító, mert ennek a pártnak kellene az efféle korrupcióval és csalással szemben fellépnie.
Csupán egyetlen példa arra, hogyan manipulálják ma is az eredményeket. Az Amerikai Népszava feliratkozott a párt email listájára, hogy értesüljön az eseményekről. Talán egy-két hétig tartalmaztak az emailek valamennyi jelöltre vonatkozó információkat, és egy hónap után kikopott mindenki más, és már csak Bidenről lehetett hallani és olvasni. Sőt a helyzet tovább ronlott, már közvetlenül Biden és stábja küldözgette az emailjeit, az adománykérő leveleit és a tájékoztatókat. De mi nem Bidenhez iratkoztunk fel, hanem a Demokrata Párt email listájára. Ez egyértelműen mutatja, hogy a párt vezetése Bidennel azonosult, és mindenkit Biden mögé próbál beállítani. Lemondtuk az emaileket, leiratkoztunk a listáról, nem kívánunk még közvetve sem részesei lenni ennek a taszító csalásnak.
Az iowai kaukusz botrányba fulladt tegnap. Nem tudtak eredményt hirdetni, aminek sok oka lehet, de egy biztos: nem kizárható, hogy a pártvezetésnek nem tetsző eredmény született, és ezért nem engedtek eredményt hirdetni. Nem biztos, hogy így van, lehetséges az is, hogy igazat mondanak, és az új applikáció nem működött rendesen, ezért kézzel számolnak újra mindent. De önmagában, hogy ez a lehetőség felmerülhet, ugyanolyan súlyos dolog, mintha valóban ez történt (volna). Márpedig egyáltalán nem kizárt, hogy a „Savanyú Jóska” becenévre hallgató Biden nem szerepelt elég jól, ezért maszkírozzák az eredményt.
Az ügynek több más tanulsága is van. Eleve a „kaukusz” rendszer, ahogy egymást győzködik a különféle jelöltek szimpatizánsai, és nem egyszerűen szavaznak az emberek, borzalmas. Az ebből levezetett bonyolult rendszer is az. Ez nem a szavazás, hanem a kampány egyik formája lehetne, mert az egész önmagában véve egy káosz. De eddig megúszták a botrányt, mert legalább saját borzalmas rendszerüket logikusan és eredményesen működtették. Most ez is bedöglött, de ennél sokkal súlyosabban merül fel a kérdés, mennyire a pártvezetés keze van a dologban, és mennyire egy előválasztási csalás játszódik előttünk.
Trump súlyos visszaélést követett el, amikor az ukrán elnököt a kongresszus által megszavazott katonai támogatás visszatartásával megzsarolta, hogy avatkozzon be az elnökválasztásba, és indítson nyomozást Biden fia ellen. Trumpot ezért ki kellene rúgni a Fehér Házból. Az amerikai demokrácia hibája, hogy a bizonyított alkotmánysértő bűncselekmény ellenére ez nem történhet meg, mert politikai okokból a republikánus párt a tényektől függetlenül nem szavazza meg ezt a szenátusban. De mit mondjunk a másik oldalon, ha ugyanennek a Bidennek az elnökjelöltségéhez a demokrata párt meghamisítja esetleg még az eredményeket is, vagy akár csak az eredmények közlésének késleltetésével gyengíti Biden esetleges vereségének hatását?
Biden fia nem követett el semmit, nem volt még az ukrán cég felügyelő bizottságában, amikor azokat a bűncselekményeket elkövették, amelyek ügyében nyomozás folyt. Bizonyított tény, hogy Biden fiának semmi köze nem volt ezekhez, ezért Trump próbálkozása nemcsak bűncselekmény, hanem jogtalan és alantas is. De tisztességes és normális ember, aki az Egyesült Államok alelnöke, vajon engedi-e, hogy hivatali ideje alatt a fia havi 50 ezer dolláros fizetésért egy ukrán olajcég alkalmazottja legyen? Ráadásul az ismert világpolitikai kontextusban? Biden fia felnőtt ember, de nem lehet tekintet nélkül arra, hogy az apja az Egyesült Államok alelnöke, és ez még biztonsági kockázatot is jelent. Ki az a hülye, aki nem tudja, hogy egy ukrán olajcég a maffiabűnözés legfelső foka? Amerikai alelnök fia mit keres ott? Vajon akkor is szerződtették volna, ha az apja nem az Egyesült Államok alelnöke? Mintha az Energol Rt. felügyelő bizotságába ült volna be, de inkább még rosszabb.
Ezért Biden önmagában is alkalmatlan és elfogadhatatlan jelölt. De történhet bármi, akarhatnak a demokrata szavazók akármit, Biden lesz a hivatalos elnökjelölt Trumppal szemben. Amivel jól megnehezítik a választók dolgát, hogy egy abnormális „Savanyú Jóskára” kelljen szavazniuk, ha nem akarnak egy szönyeteget látni még négy évig a Fehér Házban, aki tovább rombolhatja az alkotmányos demokráciát. Arról nem beszélve, hogy ezek a centrista jelöltek gyakorlatilag azt ígérik, hogy nem csinálnak és nem változtatnak semmit. Szavazz Bidenre, ha azt akarod, hogy ne legyen semmi változás.
Ezzel szemben például Sanders megmozgatná az állóvizet azzal, hogy a republikánusok kedvenc területe, a katonai kiadások terhére általános, mindenkire kiterjedő egészségbiztosítást adna, a tandíjakat az állami egyetemeken eltörölné. Ez a két tétel önmagában az ország kétharmadát leszegényítő tehertől szabadítaná meg az amerikaiak tízmillióit. Mióta Trump szándékosan rombolja és teszi tönkre az Obamacare-t, négyszer annyit kell fizetni érte, és negyedannyi ellenszolgáltatás nem jár érte, és ez évről évre romlik. Az amerikai szegénység oka a megfizethetetlen egészségbiztosítás és a tandíjak rendszere, amellyel egy életre eladósodnak már előre a fiatalok és a családok.
Sanders javaslatai kissé nyersek, de legalább valamilyen elmozdulást jelentenek. A demokrata párt viszont fél, hogy az ilyen radikális változások elriasztják a választásokat eldöntő habozó mérsékelteket. A Sanders-kampány azért is elhibázott, mert mindezt a demokratikus szocializmus jelszavával akarja eladni, és nincs tekintettel arra, hogy a „szocializmus” szitokszó, rosszul hangzik Amerikában, és magaslabda a kommunistázáshoz. Elizabeth Warren mérsékeltebb, és egyetlen kiváló ígérete a Facebook és a technológiai óriások feldarabolása, a fake news megszüntetése és monopolhelyzetük felszámolása. De ő sem egy meggyőző jelölt az erőszakosságával. Pontosan olyan benyomást kelt, mint aki: egy általános iskolai tanítónő, ami nagyszerű az iskolában, de nem a Fehér Házban.
Nem akarjuk végigelemezni a jelölteket, nincs igazán jó jelölt. Még mindig Sanders a legjobb, de ő a négy év alatt megfáradt, komoly műtéten is átesett. Ezért Biden látszik a favoritnak, ami szintén egy tragédia, azzal pedig, hogy a demokrata párti elit csalással indítja el Trump ellen, végképp elveszíti minden erejét, hitelét és esélyét is. A legjobb talán az lenne, ha a váratlanul és kívülállóként elindult Bloomberg nyerné meg az elnökjelöltséget. Abban legalább lenne valami izgalom. Legalább nem a pártelit embere. De a kérdés éppen az, hogy történhet-e bármi, amit ők nem akarnak?
