Nem azért tesszük fel ezt a kérdést, mert a PSG sztárcsapata kevés híján otthon kikapott a Napolitól, amely egyszerűen lefocizta a párizsiakat és megérdemelten nyerhetett is volna. A látottak alapján kell ezt a kérdést feltenni, és nem csupán egyetlen meccs alapján. A PSG jobban hasonlít egy alkalmilag összeverődött társaságra, mint egy futballklub csapatára.
A középpálya átjáróház, a védelem is átjáróház, a csatársor nem találja egymást. Lehet az a baj, hogy a nem túl erős francia bajnokság elkényelmesíti a klubot, de ez a csapat állva marad és döbbenten figyel már akkor is, ha egy európai középmezőnybe tartozó csapattal szemben kell felállnia, amely hajt, és a maga módján teszi a labdát. Erre ugyanis a PSG ma képtelen. Remegnek a védők lábai, nem tudják kihozni a labdát.
A francia bajnokságban heti egy meccset játszanak, ami borzasztóan kevés, egész héten edzhetnek, gyakorolhatnak, de a jelek szerint csak agyonunják magukat. Nincs három jó passz egymás után, középpálya nem szerel, ha valakinél labda van, senki nem helyezkedik neki, hogy passzolni lehessen. Elképesztő szituációkban csak seggbe rúgják a labdát, hogy a Barcelonában egy ilyen után többet nem léphetne pályára a játékos, de itt alapember.
Thomas Tuchel eddig semmiféle stílust nem adott ennek a csapatnak, a magyar segítője, Lőw Zsolt lehet a megmondhatója, hogy miért nem. Semmi, de semmi nem látszik abból, hogy ez a csapat mit akar játszani, de még a játék alapelemeiben is sokat hibáznak, nem lehet semmi másra számítani, csak arra, hogy a zseniális képességű sztárok közül valaki csinál valamit, és elsül a lába. De ez a csapat ma olyan, mintha nem lenne edzője, s csak hobbiból fociznának.
Miközben világsztárok koptatják a füvet, és hatalmas pénzt fizettek értük. Az atmoszférája is rossz ennek a csapatnak, nem látni az egységet, az összeszedettséget, az összetartozást és a koncentrációt. Mintha bulimeccseket játszana egy öregfiúk csapat, amely alacsonyabb bajnokságban játszik hetente sörmeccseket. De ha jön egy rendes csapat, akkor néznek, s nem tudnak felpörögni. Nincsenek begyakorolt elemek, nem tudnak tilitolizni.
Ennél még Unai Emery fénykorában is többet tudott ez a csapat, és szervezettebbnek tűnt a játéka. Mintha az erő is fogyna, a dinamika is kopna. A Liverpool és a Napoli szétfutotta őket, átszaladt rajtuk. Mintha fizikailag sem edzenének elég erőteljesen. Nem csoda, hogy Neymar is visszavágyik a Barcelonába, mielőtt elalszik a pályán vagy a sok eladott labdával megutáltatják vele a focit. Ha nem vigyáz, beleszürkül ebbe a színvonalba.
Meglepő, hogy Thomas Tuchel edző elégedetten nyilatkozik katasztrofális meccsek után is, ahol nem az eredmény a katasztrofális, mert eddig megúsztak még egy nagy zakót, amire ennek a csapatnak nagy esélye van, hogy beleszalad egyszer egy megsemmisítő vereségbe és egy legázolásba, hanem a látott játék képe.
Ha ilyen meccs után, mint amilyen a Napoli elleni meccs volt, nem kapják össze magukat, s nem kezdenek keményen dolgozni, a játékrészeket megerősíteni, akkor vajon mikor fogják úgy érezni, hogy nem mehet így tovább, valamit csinálni kell? Elpattognak a labdák, nincs összhang a csapatrészek között, nem helyezkednek, nem passzolnak pontosan, s mindenki előre játszik, mint egy falusi bajnokságban, elrugdossák a labdát és jön az ellenfél.
Valami nincs rendben a Paris körül, valamiért nem érezni azt a koncentrációt, akarást és a kemény munkát, ami nélkül sikert elérni nem lehet. Alszanak, miközben a világ rohan. Ez a néző benyomása, aki gyönyörködni akarna ennyi zseni játékos meccsében, de nem tud. S mintha ebből a klub, az edző, nem érezne semmit. A pénz nem minden. Kívülről ez látszik.
