A szélsőjobb egyik jellemzője, hogy korábban sokáig agyonhallgatott ügyeket vet fel, majd ezeket rendre hibás keretben értelmezi (mert adott, hogy mit akar kihozni belőlük) és rossz válaszokat ad rájuk. Ilyen ügy például Trianon és a cigányok helyzete Magyarországon.
Sajnos gyakran a másik oldal válasza ugyanilyen rossz. Ennek oka lehet a reagálás szintén politikai célja, a gondolati sémákba való beszorultság vagy akár pusztán az ismerethiány.
A bevándorlást önmagában rossznak tekinteni nyilvánvaló ostobaság. A bevándorlók munkaerőt jelentenek a befogadó országban, és hozzák a saját kultúrájukat, amely új hazájukban színesíti annak kultúráját.
A probléma ott kezdődik, ha a bevándorló nem tekinti hazájának a befogadó országot, vagy nem hajlandó integrálódni az új közegbe, vagy ha azzal kifejezetten ellenséges, sőt, a vesztére tör, akár akkor is, ha már a többedik ott élő generáció tagja.
Igen, az iszlámra gondolok.
Először is leszögezném, hogy az iszlám nem faj, tehát az iszlámellenesség nem fajgyűlölet, nem rasszizmus. Ez akkor is így van, ha idegengyűlölők használják álcául.
Az iszlám valami egészen más: egy teljes politikai, társadalmi, jogi, pénzügyi, és vallási ideológia, amelynek világszerte 1,6 milliárd híve van (2010-es adat), és amely az élet minden területét szabályozza (saria). Az iszlámot meghatározó írások átlagosan 60%-ban (a Szira, Mohamed élete 81%-ban) nem a vallásról szól, hanem arról, hogyan kell bánni a kafirral (a nem muszlimmal, akit tisztátalan undorító, ember alatti lényként definiál, v.ö. „gyaur kutya”). Csak egyetlen idézet a sokból: „üssétek hát (őket) a nyakuk felett és minden ujjpercüket vágjátok le!” [Korán 8:12.]
Ezért különbséget kell tenni a bevándorlás, a menekültügy és az iszlám térhódítás között. Ez utóbbinak nincs köze a bevándorláshoz és a menekültügyhöz, akkor sem, ha gyakran ennek álcája alatt jelenik meg. Nem a bevándorlásellenesség és a menekültek befogadásának megtagadása a helyes út, hanem az iszlám hódítás szétválasztása ezektől.
Néhány tény, amely szerintem igenis okot ad az iszlám bevándorlástól való félelemre:
– Az iszlám minden muszlimnak kötelezővé teszi a hitért folytatott háborút, a dzsihádot, amíg nem marad más vallás a Földön. Az iszlám tehát nem „a béke vallása”.
– Az iszlám nem nemzetekben gondolkodik, hanem minden muszlimot a muszlim világközösség, az umma tagjának tekint.
– A muszlim soha nem olvadhat be egy befogadó országba.
– Muszlimnak nem lehet kafir barátja.
– A muszlim hazudhat a kafirnak, ha ezzel magát védi vagy a hit ügyét segíti. A megtévesztés az iszlám szerves része (Mohamed: „A háború megtévesztés”).
– A hitét elhagyó muszlim büntetése halál.
A fenti tények hangsúlyozottan nem „a” muszlimokra vonatkoznak, hanem azokra a vallási parancsolatokra, amelyek szerint élniük kell. Lehetnek — és vannak is — békés muszlimok, de ők nem a vallás parancsolatai szerint élnek. Erdogan török miniszterelnök világosan fogalmazott: „A »mérsékelt iszlám« kifejezés utálatos és sértő; nem létezik mérsékelt iszlám; az iszlám az iszlám.” Az iszlám megparancsolja hívőinek a hitért folytatott harcot: „A mecsetek a körleteink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a bajonettjeink és a hívők a katonáink.”
Az iszlámról még azokban az országokban is hiányosak az ismeretek, amelyekben ma már jelentős muszlim népesség él. (Mi is nehezen fogtuk fel 150 év alatt, miről is van igazán szó. A XVI. században élt protestáns lelkész, Thury Farkas Pál írta: “Ennek a zsarnokságnak legfőbb törekvése nem az, hogy a hatalmas fejedelmek szokása szerint hódítson, hanem hogy az egész világot a maga vallására formálja, ha azt fegyverrel vagy hazugsággal hatalmába keríti. (…) Nincs oly mód nélkül való, oly kegyetlen gonosztett, ami alól ne kapnál felmentést, ha kijelented, hogy törökké leszel.” [Várkonyi Gábor: Ünnepek és hétköznapok — művelődés és mentalitás a török kori Magyarországon, General Press, pp. 43-45]).
Ezek nem VII. vagy XVI. századi elavult tények: a hithű muszlimok kiskoruk óta tanulják a Koránt és a Szunnát (Mohamed szavait és cselekedeteit), és a muszlim terroristák szórul szóra pontosan idézik a Koránt cselekedeteik indoklásaként.
A radiklális iszlamisták számára a bevándorlás nem menekülés, hanem a harc eszköze, a hatalomátvétel előkészítése. A szakadatlan muszlim „bevándorlás” eredményeként többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és a skandináv államokban jelentős muszlim populáció jött létre, amely pusztán mint szavazóbázis is politikai jelentőségűvé vált. Németország igazán példaadóan próbálta meg integrálni őket, és több évtizedes sikertelen próbálkozás után Angela Merkel eljutott oda, hogy kijelentse: a multikulturalizmus halott, országában az eszme csúfosan elbukott.
Ez a kijelentés is összemossa a multikulturalizmust a hódító és ellenséges iszlámmal való együttéléssel. A multikulturalizmus nem ezt jelenti, hanem a kultúrák sokféle békés, egymást megtermékenyítő együttélését és kölcsönhatását, amint azt Európa számos országa és Amerika — a „nagy olvasztótégely” — bizonyította. Ugyanakkor az is tény, hogy például Angliában a muszlim bevándorlók 85%-a az adófizetők pénzén él és a betörésért börtönbe kerültek 35-39%-a muszlim. Ezek az arányok jellemzőek több más, nagy muszlim populációt befogadott országra is. Aki utoljára 30-40 évvel ezelőtt látta ezeket az országokat, ma nem ismerne rájuk. A probléma nem a bevándorlás, hanem az, ha nem integrálódnak.
Az iszlámtól való félelem tehát igencsak indokolt a vallás totalitárius jellege miatt: nem „iszlamofóbia” (a kifejezés az iszlám találmánya), hanem „iszlamorealizmus”.
Visszatérve a magyar bevándorlás kérdésére: adott egy megoldandó probléma, de már megint muszáj volt a választ észszerű elemzés helyett populizmusra és idegengyűlöletre alapozni. Orbán — mint szinte mindig — megint mellé lőtt, amikor ostoba módon gazdasági bevándorlókról és a „keresztény Magyarország” védelméről beszélt. Az idegengyűlölet felkorbácsolásával mégiscsak a rasszizmusát fejezte ki, miközben nem választotta külön és nem nevezte meg a tényleges veszélyt.
Mondhatta volna, hogy a bevándorlás és az Unión belüli szabad mozgás Magyarországon is természetes, az üldözött menekülteket befogadjuk, az Európai Unióval egyeztetve a európai terhekből átvállaljuk arányosan, ami tőlünk elvárható, és amivel segíteni tudjuk az életüket mentő embertársainkat. Ez egyébként is elenyésző szám, és nem „veszélyezteti” még Magyarország kulturális arculatát sem. De a hódító iszlámmal szemben védekezünk, mert az a civilizációnkat, a szabadságunkat, a biztonságunkat és az életünket veszélyezteti. Ez azonban nem bevándorlási, hanem rendőrségi és biztonságpolitikai kérdés.
Így viszont Orbán megint bebizonyította (ha kellett még bizonyíték), hogy mennyire szalonképtelen, és mennyire oda tartozik, ahol otthon érzi magát.
