Aki olvasott Shakespeare-t, francia és német drámairodalmat, nézett Bergman, Bunuel és Fellini filmeket, nem csodálkozik azon, hogy az illiberalisták nevezik igazi demokratának magukat, fasiszták ünneplik a polgári demokratikus forradalmakat, s oroszbérencek 1956 legnagyobb örökösei és letéteményesei, akik egy posztkommunista diktatúrát hoztak létre.
2010 óta minden március 15-én megtudjuk, hogy Magyarországon a sajtószabadság hívei azok, akik beszántották a Népszabadságot, a teljes vidéki sajtót, közmédiát, einstandolták a legnagyobb online felületeket, a gazdasági sajtót, a TV2-t, amelyek elveszítették a sajtó jellegüket. Akik kiéheztették a szabad médiát, ami megmaradt azt pórázon tartják, fizetik a számláit, amíg a határokon belül marad.
Megtudhatjuk, hogy a közteherviselés és a törvény előtti egyenlőség követelése azoknak a dicsősége, akik magánrepülőgépeken repkednek, lányuk 12 milliós órát hord, milliárdokat lopnak el, offshore cégeik közterheket nem fizetnek, de saját célra használják az adófizetők milliárdjait. Akik a szaros pelenkát szétdobálják, de bűnözőként egyedül a hajléktalanokat tartóztatják le a rendőrök, mert a rendőrséget egy bűnszervezet irányítja.
2010 óta minden október 23-án megtudhatjuk, hogy a liberális demokratikus Nyugat volt a forradalmárok legnagyobb ellensége, és a kommunisták, a forradalmárok örökösei pedig az orosz elnök kebelbarátai, zsarolható kiszolgálói, a diktatúrát azok ítélik el, akik felszámolták a hatalmi ágak szétválasztását, a szabad, egyenlő és tisztességes választásokat, akikhez képest a kommunista diktatúra belső fékekkel és ellensúlyokkal ellátott demokrácia volt. A Fideszben nincsenek olyan belső ellensúlyok sem, mint a kommunista pártban voltak.
Magyarországon egy diktátor ünnepli a forradalmakat. S nem ellene tüntetnek a liberális demokrácia hívei, hanem párhuzamos megemlékezéseket tartanak, ahelyett, hogy ezt a gyalázatot megzavarnák, megakadályoznák, tiltakoznának ellene. Nagy Imre szobrának az eltávolítója, az 1956-os emlékmű megsemmisítője ünnepli az 56-os forradalmat. Diktátor áll a Terror Háza előtt, bemocskolva a meggyilkolt és halálra ítélt mártírok emlékét.
Hazudnak reggel, délben és este, de ma senki nem rohamozza meg pénteken délelőtt a rádió épületét, pedig kellene. Ha 56-ban lehetett, akkor most is. Ha akkor kellett, most is kell. Vajon lőnének-e ezek is? De az akkori forradalmat megelőzte egy szellemi forradalom, amely a fejekben hozott változást. Most ilyen szellemi forradalom nincs, a szellemi életet egy műveletlen idióta, Kasler Miklós irányítja. A hazugság mindent eláraszt. Ebbe belesimul mindenki. Mindenki csak annyit tesz, amennyit megengednek neki.
A hazugságra épülő rendszer szerves része a történelemhamisítás, amelynek jeles bajnoka Schmidt Mária ezúttal sem tagadta meg magát. Azt állította, hogy a „politikai korrektség” a szabadság ellentéte. A „politikai korrektség” (értsd: tisztesség, emberi méltóság tisztelete, igazmondás) azért nincs a magyar nyelvben, mert “mi nem tudunk szabadság nélkül élni”. Minden jel arra utal, hogy a magyarok nagyon is tudnak szabadság nélkül élni.
A politikai korrektség maga a szabadság. Azok szabadsága, akik érdekében használják. A politikai korrektség megvédi az embereket a fasisztákkal szemben, akik nem tisztelik sem a tényeket, sem az emberi jogokat, sem a személyiségi jogokat, sem az emberi méltóságot. Márpedig ezek nélkül nincs szabadság. Az egyéni jogok elsőbbsége maga a szabadság, és a fasiszta uralom biztos jele, amikor ezeket elvitatják, ünneplik a politikai korrektség halálát.
A politikai korrektség nélküli szabadság az elnyomók szabadsága, hogy lábbal taposhatnak mindenen és mindenkin. Ez a fasiszták szabadsága a jogállam elpusztítására, az emberek agymosására, az életük korlátozására, és korlát nélküli – lelki és anyagi – kifosztására. Ez a zsarnok öröme, a gyilkosok, a politikai terroristák boldogsága, a diktátorok győzelme. Ez a nő a maga történelemhamisításával egy gépfegyver nélküli gyilkos, a lélek és az emlékezet gyilkosa. Egy olyan pribék, mint a börtönök, koncentrációs lágerek, munkatáborok őrei.
Semmi nem igaz, amit ezek hazudnak. A magyarok remekül eléldegéltek a kádári puha diktatúrában is, a törökökkel is elüzletelgettek, és most is remekül megvannak az orbáni diktatúrában. Még idegenek se kellenek, akik leigáznának minket. A magyar történelem a rabság és az önfeladás története. Akik ma az „idegenek”, az Európai Unió, jelenleg inkább felszabadítanának minket, ezért ellenségek. Orbán bandájának a szabadság ellenség.
Schmidt a politikai korrektség rabigáját ledobva állította, hogy minket magyarokat mindig erőszakkal lehetett megfosztani szabadságunktól, szuverenitásunktól, önrendelkezésünktől. Ez is hazugság. Minket magyarokat most is erőszak nélkül foszt meg mindezektől Orbán és bűszervezete, amelynek része Schmidt Mária is. Orbán diktatúrája csak azért és csak addig nem használ erőszakot, kényszert, megtorlást, amíg nincs rá szüksége. Amíg támogatják, s megtűrik. Majd nézzük meg ugyanezt a rendszert, ha lesz igazi ellenzéke.
Orbán azt kérdezi: „Ki gondolta volna, hogy a Föld legsikeresebb kontinense néhány év alatt a bukás szélére sodródik?” Csak azt nem mondja, hogy Európát ő s orosz tartótisztje, Putyin sodorta a bukás szélére. A bukás veszélyét a fasiszta hatalomátvétel jelent, a válság pedig nem más, mint az, hogy Európa bénult és nem tesz ellene semmit. A bénaság alapja az a tévedés, hogy a liberális demokráciának szabadságot kell adnia elpusztítóinak is.
Orbán azért gyűlöli az Európai Uniót, mert tagjain a maga erőtlen módján számon kéri a demokratikus elveket, emberi jogokat és a jogállamot. Válsága, hogy ezt nem követeli meg sem Orbántól, sem másoktól, amivel a sírját ássa. Orbán ezért riogat a birodalommal, mert az Egyesült Európai Államok megfosztaná ezeket a fasiszta miniállamokat attól, hogy Orbán és a hozzá hasonló fasiszta antiszemiták, diktátorok önkényuralmakat hozzanak létre.
Orbán hazudik, minden levegővétele hazugság. Senki nem akarja megmondani, hogy kivel éljünk együtt, hanem az emberi jogok és a nemzetközi jog betartását követeli menekültek kérelmének elbírálása esetén. Senkit nem kötelező befogadni, ahogy a liberális Európa sem teszi, csak azokat, akik valóban menekültek. Amilyenek az 56-os magyarok is voltak. De az orbáni propaganda hazugsága megfertőzte az emberek agyát, és elhiszik a hazugságait.
Orbán koholmánynak nevezi azokat a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy nem tartja be az uniós szabályokat, felszámolta a demokráciát és a jogállamot. Már védi azokat is, akik az ő nyomdokain járnak, és hasonló fasiszta populizmus és az orosz titkosszolgálat segítette hatalomba őket. Magyarország pedig ezt szótlanul nézi és tűri, ami cáfolja azokat a hiedelmeket, hogy ez egy bátor, egyenes és szabadságszerető nép lenne. Alattvaló nép.
Orbán hazudik, mert Brüsszelnek nincsenek gyarmatai, hanem azonos jogokkal rendelkező országok szabad társulása, amelyből bármikor ki is lehet lépni. Belépni csak közös értékek önkéntes elfogadásával lehet, ahogy tette ezt Magyarország is, Orbán nagy bánatára. Csak az uniós euromilliárdok enyhítik bánatát, amelynek nagy részét a bűnszervezete ellopja, de még így is az uniós gazdasági feltételek tartják életben az országot.
Orbán épp azzal él vissza, hogy az Unió nem diktatúra, mint a NER, s nincs olyan diktátora, mint ő. Ezért bomlaszthat belül, ezért pofázhat, rombolhat, alakoskodhat, tehet mindent az Unió szétverésére vagy fasizálására. Ha Orbán terve sikerül, és az oroszok pénzén felhízlalt európai szélsőjobb kerül többségbe az Unióban, akkor lesz vége az egyenlőségnek, szabad nemzetek szabad társulásának. Akkor ők kötelezővé teszik és számon kérik a fasizmust.
Európa valóban bevándorláspárti, illetve a szabad lakóhelyválasztás híve, és így lehet közel egymillió magyar is Európa különböző országaiban, akik bevándorlók. A magyar bevándorló is más kultúrát visz Európába. Aki ezt nem hiszi, nézze meg, ahogy Orbán Ráhel eldobja a szaros pelenkát. Ha Orbán bevándorlásellenességét támogatja a magyarok többsége, akkor zavarják haza a magyarokat is Németországból, Angliából, a Benelux és északi államokból.
Orbán szerint a „nemzetek Európájának” kell érvényesülnie, válasszuk a függetlenséget, a globalizmus helyett. Orbán szerint csak a szuverén országokban marad meg a demokrácia és a szabadság, ezért “válasszuk a nemzeti büszkeség jövőjét”. Ezt mindenki láthatja, hogy mindennek az ellentéte igaz. A demokrácia és a szabadság megszűnt a magyar nemzetben, s azt a jelenlegi Európai Unió sem tudta megakadályozni. Pedig sokan ezért szavaztunk rá, hogy az uniós szavazással elmúlik annak veszélye, hogy a fasiszta magyar jobboldal megint ráront a nemzetére. Sajnos, nem így történt.
A „nemzeti büszkeség” jövője Magyarország végét jelenti. Ahogy ez vezetett Trianonhoz, és a világháborús vereségekhez és veszteségekhez is. A „nemzeti büszkeség” demagógiája az emberi életet veszélyeztető halálos méreg, a hazugság gyilkos rendszere, a pusztulás felé vezető biztos út. Ettől még egyetlen nemzet sem lett se jobb, se szebb, se nagyobb, csak a gyilkolás és a pusztulás várt rájuk. Az alázat, a nyitottság, szeretet emel fel egy nemzetet.
A nacionalizmus a gyűlölet filozófiája. A nacionalisták a szívükben mind gyilkosok, akkor is, ha még nem öltek meg senkit. Mindez idő kérdése. Habár, ha az „egészségügyben” halálra ítélteket vesszük alapul, és a kiirtásra ítélt, nyomtalanul eltűnő hajléktalanokat, akkor már most is tömeggyilkosság zajlik. Lelki értelemben mindenképp.
