Ám a svéd levélből az derül ki, hogy Svédország nyitott a párbeszédre, de nem a svéd NATO-csatlakozás és annak "feltételei" ügyében. Erről szót sem ejtettek a levélben. Ezért a svéd miniszterelnök nyilván a NATO-csatlakozás megszavazása utáni találkozót szeretne, mert éppenséggel ez lenne az első lépcső a "kölcsönös" bizalom erősítéséhez. Orbán viszont nem a kölcsönös bizalmat akarja erősíteni, hanem azt a látszatot akarja megteremteni, mintha a svédek meghunyászkodtak volna, a látogatással bocsánatot kértek volna, s lett volna indok az eddigi akadályoztatásra. Csuklóztatni és csicskáztatni akarja a svédeket, és az eddigi minősíthetetlen hazudozását elleplezni. Most is "győzni" kell. Ez azt jelenti, hogy a svéd NATO-csatlakozás ügye még nem dült el, tart a szakítópróba, s a kérdés az, ki rántja el előbb a kormányt. Orbán nem fogja, ha erre nem kényszeríti valami, egy nagyobb erő. A liberális demokráciák finom diplomáciai stílusa, amivel rendre kerülik a konfrontációt, és engednek a zsarolásoknak, a másik oldalon győzelem, s a gyengeség jele.

Ezért Orbán Gáspár minden belső ellenkezése ellenére a miniszteri kabinetben szolgál, nem a mosoda alparancsnoka valamelyik vidéki laktanyában, amit sokkal jobban szeretne. De mint tudjuk, a hadsereg nem kívánságműsor. A képességei pedig nyilván brilliánsak, mert volt mit örökölni az apjától, s egy brit elitakadémia 9 hónapos gyorstalpalóját végezte el. A 40 milliós költséget a magyar honvédség állta, mert a csóró Orbán-családnak erre nincs pénze, minden fillérüket elvitte a hatvanpusztai hercegi kastély felújítása. A sógorától sem kérhetett pénzt, mert a nővére családjának a saját lábán kell megállnia, nem jut mindenre. A honvédségnek pedig jó befektetés egy ilyen kivételes katonai tehetség. Így már az is érthető, hogy Orbán közlegényből a honvédek jogállásáról szóló törvény szerint egy év kötelező közlegénység után három év alatt százados lett, méghozzá a négyéves tiszti képzés elvégzése nélkül, hiszen Orbán Viktor fiának nincs arra szüksége. Orbán Gáspár esetleg taníthatna ott, elvégre a nővérét is meghívták óraadónak ide-oda.

Elítélte a Capitolium elleni támadást, de azt mondta, hogy ha börtönbe kerül Trump, akkor kegyelmet ad neki. Ezzel súlytalanná tette az elkövetett bűncselekményt, csatlakozott a hazugsághoz, hogy Trump egy ártatlan áldozat, aki ellen politikai támadást intéztek. Még az igazságszolgáltatásba és a törvényességbe vetett közbizalmat is rombolta. Minderre feltette a koronát a legborzasztóbb kijelentésével, miszerint, ha veszít, Trumpra szavaz. Megpróbált a trumpisták kedvében járni és nem konfrontálni velük. Ez recept a bukáshoz. Ez viszont azt eredményezte, hogy csak megerősítette a trumpistákat abbéli hitükben, hogy az általuk támogatott szörnyetegnek alapvetően mindenben igaza van. Eloszlatta a kétségeiket, amelyek még a legsötétebb fejekben is időnként felmerülnek. Haley miközben alternatívát akart állítani, az ellenkezőjét érte el, megerősítette és szalonképessé tette, legitimálta Trumpot a szavazók előtt. Miért is szavazott volna bárki rá? Ehhez képest csoda a szereplése, ami arra utal, hogy ennek ellenére is sokan Trump ellen akartak szavazni. A szélsőjobboldali neofasiszták embertelen és hazug világképe (amelyet a humanizmusra, az emberi jogokra és a liberalizmusra épített demokratikus világképpel szemben alkottak), amivel felmelegítették a középkor, a fasiszta és náci ideológiát, nem kérdőjeleződött meg. Nem erősítette meg az emberek hitét egy emberséges világképben, ami a felvilágosodásból származik, az egész emberiség életét megváltoztatta és Amerika alapjait is jelenti.