Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan egyakarattal együtt valának Szentesen, nagy hirtelenséggel mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése behajtott a térre az álmessiás nemzeti...

Magyar színházat játszik egyébként is, amikor hordó (plató) szónokként végigcsattogja az országot és mesteri módon kiméri, mit akarnak hallani az emberek, és eljátssza nekik az ellenzéki forradalmárt. Semmit nem mond, ami megoszthatná a hallgatóságát, elhallgat mindent, ami megzavarhatja a fejeket. Ebbe a színházba nem férnek hús-vér emberek. Magyar produkcióját csak színházi szakmai szempontból lehetne értékelni. A történelem azonban ismer ilyen előadásokat, amelyekben nárcisztikus pszichopaták színháza kilép a színház falai közül és a valósággal keveredik. Ilyenkor soha nem a gyűléseken résztvevők számát, hanem az áldozatok számát kell utólag megszámolni. Az minősíti a főszereplőt. Ennek eredménye a politikatörténet példátlan csodája, ahol a kampányban nem szólalnak meg a jelöltek, nem találkozhatnak emberekkel, választókkal, nem mehetnek vitára, nem adhatnak interjúkat, úgy kell rájuk szavazni, hogy senki nem ismeri őket. A propaganda kiméri, hogy kiből, mit és mennyit szabad megmutatni. Az abszurd színház remekét látjuk. Főszerepben a magyar Cipolla.