Magyar a nacionalista érzelmekre hat, önmagát és a mozgalmát a hét vezérrel állította egy sorba. Úgy állította be magát máris, mint aki Szent István nyomdokaiba lépett, a hamis és hazug Hartvik legendát is elmondta a szentkorona adományozásáról, amivel pedig máris az alaptörvény preambulumába ringatta a tömeget, az Istentől való küldetésre. Magyar nem Szent István, hanem Orbán nyomdokaiba lépett ezzel. A magyar átok kulcsát találta meg, a keresztény-nemzeti antiszemita identitást, amit boldogan fogadott az egykor ellenzéki tömeg. Lesz még Magyar Isten kiválasztottja, voltaképpen már most is az, erről szólt a történelmi eszmefuttatás és az Istentől való eredeztetés. A magasztos nacionalista, keresztény hazugságok mellett profánabb füllentéseken lehetett szórakozni, mint amikor azt mondta, "a léhűtók, haszonlesők, lelketlen kiszolgálók kora lejárt", ami nagy öröm, mert ennek legszebb példája ő maga. Azt is mondta, hogy ő szereti az igazságot, érdekes módon azért 14 éven át megvolt nélküle. Magyar kiválóan él az Orbán által is használt stíluselemekkel, amikor például bemutatta, hogy Orbán az a vendég a disznóvágáson, aki megtömi a táskáját kolbásszal, amikor a gazda nem látja. De ne felejstük el, hogy ezen a disznóvágáson Magyar is ott volt, és az ő táskája sem maradt üres. Ezért a most már beígért elszámoltatást vele kell kezdeni.