Trump a NATO csúcsértekezletén meglátta Angela merkelt, és a vér azonnal az agyába szállt, mert eszébe jutottak a német autók, amelyek verik az amerikai autóipart. Trump természetesen nem azzal oldaná meg a versenyt, hogy az amerikaiak jobb és olcsóbb autókat gyártanak, hanem 35 százalékos adóval sújtaná a német autók kereskedelmét.
Trump a két véglet közül ezúttal nem a „Fantastic”, hanem a „Bad, very bad” kifejezést használta a szűkös szókészletéből, utóbbit a „németekre” használva. Már Angela Merkel washingtoni látogatása alkalmával is azt mondta Merkelnek, hogy ne merjenek gyárat építeni német atógyártók Mexikóban, hogy az amerikai piacra gyártsanak, mert akkor 35 százalékos adóval sújtja őket.
Trump erre vonatkozóan egy kétoldalú egyezményt emlegetett, mire Merkel felvilágosította, hogy az Európai Unió belső kereskedelmi szabályai nem tesznek lehetővé ilyen egyezményt, csak az EU egészére vonatkozó szabályozást lehet elfogadni. Trump ezt sehogy nem akarta megérteni, dúlt-fúlt, a végén Merkellel még kezet sem fogott, végül azt mondta, hogy akkor az EU-val fog ilyen egyezményt kötni.
Egy ilyen diszkriminációs egyezmény azonban sértené a nemzetközi jogot és a szabad piac törvényeit, ezért Trumpnak ez a kocsmai szintű elképzelése is vélhetően ugyanarra a sorsra jut, mint a többi nagy találmánya, amelyektől azt remélte, hogy azokkal „naggyá teszi újra Amerikát”. Azt ígérte ugyanis a tönkrement autógyárak munkásainak, hogy protekcionista politikájával újra munkahelyeket teremt majd.
Ennek jelenleg az ellenkezője történik, a Ford és más gyárak éppen most bocsátanak el újra embereket.