„A TISZA az új, valóban centrális erőtér, amelyhez minden hazaszerető magyar ember csatlakozhat” – olvasható Magyar Péter Facebook-bejegyzésében, amivel leplezetlenül hirdette meg a plurális, demokratikus jogállam elutasítását, s bejelentette a „Tisza Párt” önkényuralmi rendszerét. Magyar Péter bejelentkezett az új diktatúra vezetésére.
Ezt bizonyítja a „centrális erőtér” meghirdetése előtt a „Nincs jobb, nincs bal, csak magyar” jelszó is. Ez a jelszó elutasítja a politikai jobboldal és a politikai baloldal létezésének jogát, a világnézeti és politikai pluralizmust. Mindenki egyformán gondolkodik, aki magyar. Aki ezen kívül áll, az nem magyar, hanem idegenszívű ellenség. Ez fasiszta és náci elmélet.
Magyar szövege szerint „minden hazaszerető magyar ember csatlakozhat” hozzá, ami azt jelenti, hogy aki hazaszerető ember, a Tisza Párthoz csatlakozik. Aki nem csatlakozik, az nem hazaszerető. Fenti jelző kifejezőbb, ha így írjuk: „Nincs jobb, nincs bal, csak Magyar”. Senki másnak nincs létjogosultsága, csak neki. Ő helyettesíti a jobboldalt és a baloldalt.
Ez maga a nemzeti szocializmus.
Mivel Magyarországon az orbánista és a magyarista propaganda agymosása megkérdőjelezi és elhomályosítja az alapvető emberi értékeket, demokratikus normákat, emlékeztetünk: a világnézeti szabadság az emberi létezés és szuverenitás alapja, ami nem kérdőjelezhető meg. Ezt csak diktatúrák teszik. Ezért van jobboldal, van baloldal, és mindkettő magyar.
Aki „centrális erőteret” mond (gyártson belőle akárhány udvari álfilozófus „tudományos” hazugságokat és mondvacsinált definíciókat), az fasizmust, egypártrendszert, diktatúrát mond. A „dualista erőtér” helyébe állítja a „centrális erőteret”, amivel megkérdőjelezi a politikai pluralizmust, a legális politikai harcokat, a demokratikus hatalomváltást.
A „centrális erőtér” a fasiszta retorika alapfogalma, amelyet Orbán Viktor hirdetett meg 2009-ben. Ennek megvalósítása a 2010-ben Nemzeti Együttműködés Rendszere néven kezdődött el, s az Orbánra jellemző pávatáncos „lépésről lépésre, tégláról téglára” haladó metódus nyomán még nem valósult meg, mert formálisan még létezhetnek más pártok.
Orbán 2009. szeptember 5-i kötcsei beszédében így fogalmazott a demokratikus rendről, a plurális alkotmányos demokráciáról, amelyben egymással szembenálló pártok vetélkednek, amit ő „duális erőtérnek” nevez: „állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál”. Fölösleges viták, fölösleges pártok és parlament.
A „centrális erőtérről pedig ezt mondja: „Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, centrális politikai erőtér, amely képes arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.” Nincsenek viták, világnézeti különbségek, az uralkodó párt megkérdőjelezhetetlen. Vajon mi ez?
Most Magyar Péter ugyanezt hirdette meg. A „centrális erőtér” meghirdetése azt jelenti, hogy Magyar Péter Orbán, a „Tisza Párt” a Fidesz helyébe akar lépni. Ugyanaz a politikai program, a plurális demokrácia megszüntetése és az egyeduralom megvalósítása. Ez csak személycserét jelent, nem rendszerváltást. Sőt.
Magyar azt mondja, hogy az ő rendszere „valóban” centrális erőtér lenne, ami az jelenti, hogy nem lenne olyan puhány és gyenge, mint Orbán, aki 15 év alatt képtelen volt arra, hogy a duális erőteret formálisan is eltörölje, megelégszik a „de facto” hatalommal. Magyar Péter ezzel nem elégszik meg, kőkeményen kiírt mindent önmagán kívül.
Amikor Orbán Kötcsén bejelentette a „centrális erőtér” programját, óriási felzúdulást okozott. Hangosan tiltakoztak azok a baloldali és liberális politikusok, közírók, megmondó emberek, akik ma Magyar Péter mögött állnak. Most, amikor Magyar hirdette meg az egyeduralmat, az önkényt és a diktatúrát, mélyen hallgatnak.
Magyarországra a baloldal és a liberális értelmiség, a „függetlennek” nevezett sajtó hozott egy újabb nárcisztikus pszichopata diktátort, aki minden jel szerint sokkal erőszakosabb és primitívebb önkényuralomra készül, mint Orbán rendszere. Elveszik a magyaroktól ezzel az Orbán bukása utáni szabadságot és demokráciát, s tragédiába vezetik az országot.
Ma demokratikus gondolkodású embernek egy ellenség helyett van kettő, egyformán kell harcolnia Orbán Viktor és Magyar Péter, a Fidesz és a „Tisza” ellen. Ebben a harcban nem támaszkodhat a maradék formális baloldali ellenzékre, amely képtelen volt feladni szektás jellegét és nyitni a Magyart elutasító demokratikus tömegek felé.
Ma Hadházi Ákos az egyetlen progreszív ellenzéki vezető, aki viszont elfogadhatatlanul fedezi Magyart, felfoghatatlan bókokat tesz időnként neki, nem mer szembefordulni vele, mert fél a magyarista fanatikusok mocskolódásától. Az elvtelen kompromisszumai pedig alkalmatlanná teszik, hogy a valódi demokratikus ellenzék vezetője legyen.
