Már csak négyet kell aludni, és sor kerül az év legnagyobb politikai és kulturális eseményére, melyet szokás szerint a szomszédos Romániában rendeznek meg. A magyar miniszterelnöki székben pöffeszkedő ember nem a magyar nép legfontosabb házában (demokráciákban értsd: parlamentjében), hanem egy idegen ország úgynevezett nyári szabadegyetemén szokta felvázolni lázálmait (értsd: jövőképét), a nyolc éve tartó országromboló projektjének következő etapjait.
A helyszínen tartózkodó résztvevők – nem a tűző naptól, hanem az előadótól megbabonázva – ájult csodálattal hallgatják a nyári professzor előadását, szemükben a boldogság könnycseppjei csillognak, amiért ott lehetnek a nagy tudós simogató aurájában és belélegezhetik az általa kifújt levegőt. Itthon sokan nem értik és nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a nyári akadémikus egyetemi órájának, pedig az a legfontosabb mondanivalója, amit itt ad elő, itt mesél szándékairól, legújabb téziseiről és elméleteiről.
A magyarországi Kötcsén először említett „centrális erőtér” kifejezést – amit a legtöbb, úgynevezett elemző bambulva magyarázott, mert nem értette, hogy a nagy koponya ez alatt önkényuralmat, autokráciát ért – továbbfejlesztve itt vezette elő az „illiberális demokrácia” munkacímen futó nem létező fogalmat, s ezt is tönkre analizálták a magukat politológusnak képzelő egyének, mégsem értették, hogy a professzor valójában diktatúrát ért rajta.
Nyolcadik éve tartó hatalombitorlása alatt volt idő felfogni, miről is beszélt a nagy gondolkodó a romániai nyári egyetemen. Azóta megvalósult a diktatúra, egy kézbe – a nyári professzor kezébe – összpontosult a hatalom és minden döntés joga. Magyarországon még egy hangya sem választhatja meg önállóan, hogy melyik morzsaszemet szeretné hazavinni a hangyabolyába az ő jóváhagyása nélkül. Az oktatási szaktanácsadóvá előlépett egykori WC-árus – akinek a vállalkozása sajnálattal csődbe ment – ötletei alapján szinte felszámolta, megnehezítette vagy lehetetlenné tette a felnövekvő generáció tanulását.
Az egészségügyet a „hulljon a férgese” elvet követve tette tönkre reformátuslelkész miniszterének hathatós segítségével, s ma már bizonyított tény, hogy 32 ezer ember vesztette életét kizárólag a szándékosan ispotályokká lezüllesztett kórházak katasztrofális állapotai miatt. Nem neveznénk hazaárulónak a nyári professzort, hiszen nem a hazát árulja, csak a haza állampolgárságát egyik végrehajtóján, a Pasa parki híresen táguló, gumifalú lakás tulajdonosán keresztül. A nyári akadémikus jobbkeze – ezt ő maga állította –, a jegybank elnöke nyolcadik éve szorgosan és eredményesen üríti az ország trezorját. A júliusi professzor nem feledkezett meg a lelkek ápolásáról sem, és megadja a magyar emberek sokaságának azt a szellemi táplálékot, amire szükségük van: a rasszizmust, az antiszemitizmust, a homofóbiát, s óriásplakátokon folyamatosan kielégíti a gyűlöletigényüket is. A végtelenségig sorolhatnánk a nyári akadémikus és csapata áldásos tevékenységét, de nincs az a szerver, és nincs annyi terabájt, amire elférne a teljes bűnlajstrom.
Ezért mindenkit arra kérünk: július 22-én, szombaton reggel semmiképp se aludjon el, kapcsolja be valamelyik tv-csatornát – mindegy melyiket, mert az összes a professzor, illetve jó barátja, az adómentességet élvező kaszinótulajdonos birtokában van – és nézze meg a romániai Hargita megyéből közvetített egyetemi előadást, ha tudni akarja, hogy mi vár rá Magyarországon az elkövetkezendő években. Pardon – az ő avíttas szóhasználatával –, esztendőben.
