Egyre nagyobb nyilvánosságot kap és erősödő vihart arat a Magyar Nemzetben megjelent interjú, amelyet Nagy Péterrel, a Hit Gyülekezete pásztói pásztorával, majd kiválása után a helyi gyülekezet lelkészével készített a lap a kecskeméti börtönben. Az interjút szemlézte a Magyar Narancs is, tekintettel arra az érdekességre, hogy Nagy Péter lánya nem más, mint Nagy Boglárka, Habony Árpád volt barátnője.
Nem szeretnénk Nagy Péter bírósági ügyében ítéletet mondani, de az mindenképpen egy érdekes jelenség, hogyan kezdődött Nagy Péter életében a „romlás”, és milyen szerepe volt ebben Németh Sándornak, a Hit Gyülekezete vezető lelkészének, és a Joel Osteen ügyében is előtérbe került „bővölködés evangéliumának”. Erről olvashatnak Bartus László Fesz van című könyvének egyes fejezeteiben. Egy ember végül a börtönben végezte, de nem biztos, hogy a felelősség kizárólag az övé.
Egy vezető lelkész akkor is felelősséggel tartozik a hívőkért, ha tőle függetlenül, de az ő tanításai és elvárásai alapján tér valaki rossz útra. De Nagy Péter csak azt csinálta, amit a gyülekezetben Németh Sándortól tanult. A Hit Gyülekezete története a pénzügyi csalások és visszaélések története is, amelyről a Fesz van című könyv idézte az adóhivataltól vett tényeket, amelyek akkoriban a Napi Magyarországban jelentek meg (ezt alább mi is újra felidézzük). Maga a könyv olyan tényeket tartalmaz, amelyek alapján Némethnek már régen börtönbe kellett volna vonulnia. Hogy ezt hogyan úszta meg, azt nem lehet tudni, csak azt lehetett látni, hogy a hamis bizonylatokon szereplő hamis aláírások sem izgatták a nyomozóhatóságot. Egy biztos: Nagy Péter tevékenységéről Németh tudott és támogatta.
Nagy Péter csak kicsiben csinálta azt, amit a Hit Gyülekezete nagyban. Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője nemcsak bátorította, hanem védelmezte azokat a visszaéléseket, amelyek végül börtönbe juttatták Nagy Pétert, aki nem a legnagyobb bűnöző volt ebben a körben. Maga Németh Sándor is részesült a kétes forrásokból származó pénzből, nem is keveset. Nagy Péter egy alkalommal 10 millió forintot adott át neki zacskóban, még a 90-es években. Az átadásról és annak elismeréséről szemtanúk tudnak vallomást tenni.
A történeti hűség kedvéért először felidézzük szó szerint az 1999-ben megjelent Fesz van című könyv leírását a pontos esetről:
„A Club Tihanyban számolt be Németh Sándor egy különleges adományról. A Budapest Sportcsarnokban megkereste Nagy Péter vállalkozó, a pásztói gyülekezet vezetője. Egy nejlonzacskót adott át neki, amelynek tartalmát csak otthon nézte meg. Tízmillió forint
volt benne. A vezető lelkész kifejtette, hogy Nagy Péter óriási tehetség, aki pénzt tud csinálni, meg kell becsülni. Ettől kezdve reménységét Nagy Péterbe vetette, aki Pásztón összehozott egy 30-40 milliós ingatlant (a helyi ABC áruházat alakították át gyülekezeti házzá).
Másnap Németh Sándor szűkebb vezetői megbeszélést tartott. Ezen Görbicz Tamás — aki nem volt jelen az esti beszélgetésen — felszólalt a pásztói gyülekezet vezetőjének ügyében. Elmondta, hogy botrányos volt az amerikai színvonalú gyülekezeti ház megnyitója. Pásztó arról beszél, hogy tisztázatlan forrásból származik a pénz, amiből épült. Ugyanez vonatkozik a tízmillió forintos adományra, amelyet a Budapest Sportcsarnokban Németh Sándornak adott át. Nagy Péter egyébként terrorizálja az embereket, akik sírva rohannak el Pásztóról. (Ebben is csak utánozta mesterét, Németh Sándort – A Szerk.)
Németh Sándor hallgatott. Bekapcsolódott a beszélgetésbe Ruff Tibor, aki a hatvani gyülekezet vezetője is. Drámai színekkel festette le azokat a borzalmakat, amelyek állítólag Nagy Péter szolgálatát kísérik. Olyan emberekről számolt be, akik a hatvani gyülekezetbe
menekültek előle. Közülük többen öngyilkosok akartak lenni. Ruff Tibor hátborzongató eseteket mesélt el, majd Nagy Pétert diktátornak, és súlyos pszichopatának nevezte. Borvendégh Norbert következett, majd magam is hozzátettem néhány adalékot.
Megszólalt Németh Sándor. Sütött belőle az indulat: „Most már állítsátok le magatokat. Az irigység beszél belőletek. Az egy tehetséges ember, aki letett valamit az asztalra. Ti sehol nem vagytok hozzá képest. Mit képzeltek magatokról. Bukott pásztorok vagytok. Nem tudjátok, kiről beszéltek. Nagy Péter egy zseni. Felépített egy olyan gyülekezeti házat, amilyenre ti soha nem lennétek képesek. Nemes Pali üldözte, de ő bebizonyította, hogy nem akárki”. Dermedt csend. Aztán megszólalt Görbicz Tamás: „Csak senki meg ne
nézze, milyen pénzből építette azt a házat.” Németh Sándor kifakadt: „Ez jellemző rátok. Ez a kisszerűség. Ennek a gyereknek van esze. Tudja, hogyan kell pénzt csinálni. Ha rátok lenne bízva, nem menne előre az Úr munkája.”
Görbicz Tamás erőt vett magán, és újra megszólalt: „Sándor, én nem szeretek neked ellentmondani. De ha igaz a hír, hogy Nagy Péter bármilyen gazdasági vezetői beosztásba a székházba kerül, akkor én most itt, azonnal lemondok ügyvezető elnöki posztomról.” Németh Sándor remegett az idegességtől, de nem cáfolta az értesülést, amelyet akkor hallottam én is először. A bicska állt a levegőben. Ruff Tibor lelkész-filozófus — aki két perccel azelőtt pszichopatának nevezte Nagy Pétert — jelentkezett szólásra: „Sándor! Valamennyiünk nevében bocsánatot kérek tőled az előbbi cinikus hangnemért. Igazságtalanok voltunk Nagy Péterrel szemben, nem vettük észre, milyen szellemből beszéltünk. Az irigység mondatta velünk, amit mondtunk. Nagy Péter szerintem is nagyon tehetséges ember, sokan szeretik, és nagyszerű pásztor. Felültünk a rosszindulatú
pletykáknak. Egyedülálló, amit Pásztón épített.”
Ámulva hallgattam. Olyasmit már láttam, hogy valakinek megváltozik a véleménye. De olyan élményben még nem volt részem, hogy valaki ugyanabban a társaságban, két percen belül, ugyanazoknak az embereknek, homlokegyenest az ellenkezőjét mondja, mint korábban. A két állítás között csak egyetlen dolog történt: ellenkező véleményen volt a főnök. Ruff Tibi azonnal elfelejtette az öngyilkosjelölteket. Meggyőződése szerint becsaptak bennünket a démonok, Németh Sándorból viszont megszólalt a Szentlélek. Pedig csak annyi történt, hogy nekünk húszmillió forintot kellett volna letennünk nejlonzacskóban. Áfából. Akkor nekünk lett volna igazunk.”
Akkor dőlt el, hogy Nagy Péter börtönben végzi, amikor Németh Sándor tanításait követve adót csalt, Németh pedig az abból származó 10 millió forintot elfogadta és eltette, ahelyett, hogy megfeddte volna, s visszaadta volna a pénzt, hogy fizesse be, ahonnan elsikkasztotta.
Még két rövid idézet a könyvnek ugyanebből a fejezetéből, hogy megérthessük, hogyan lesz egy lelkészből börtönre ítélt ember:
„A vezető lelkész mindig a tolvajok oldalán állt, ha azok gazdag emberek (a tyúktolvajokat
ő is elítélte). A lebukott nagy gazembereket szerinte az irigyek éhes csapata üldözte (az irigy magyar bíróság). Ez mindig idegessé tette, és azonnal diktatúráról beszélt. Attól rettegett, hogy egyszer utolérik őt is. Bár magáról soha nem gondolta, hogy tolvaj lenne. Amit elvett, az neki járt. Eleve az övé minden (az Úré a föld, és annak teljessége, annak adja, akinek akarja). … Őszintén csodálta a gazdag embereket, és elismeréssel adózott mindenkinek, aki sokat tudott lopni. A vezető lelkész mindig együttérzett azokkal, akiket lopáson értek. Akiket megloptak, azokkal kevésbé. Csak egyetlen esetben zavarta a lopás: ha úgy érezte, őt lopják meg.”
A bővölködés evangéliuma azt ígéri, hogy aki sok pénzt szerez és sok pénzt ad Németh Sándornak, azt Isten megáldja, és gazdag ember lesz. Mint a kaszinóban, de itt is csak a kaszinó tulajdonosa lett gazdag, az adakozók nem. Azok elszegényedtek. Adni Németh Sándornak kellett, de az áldás a gyülekezeten kívülről érkezett volna. Itt kell befizetni, de a kifizetés másik kasszánál van. Az Isten feladata volt: az „aratást” neki kellett biztosítani (álljon jót magáért, ha akar). Mindenkinek azt kellett mutatni, hogy ő áldott. Volt olyan ember, aki e látszat fenntartása miatt lopott, és ezért került börtönbe. „Egy alkalommal a Budapest Sportcsarnokban Németh Sándor rosszul lett, mert megevett 70 deka libamájat. Rohangáltak az orvosok, majdnem mentőt kellett hívni. Este arról prédikált a hívőknek, hogy „ne egyetek zacskókból, menjetek el étterembe, polgárosodjatok”. Nem gondolt arra, hogy a hívők azért nem mennek étterembe, mert nincs rá pénzük. Nem jutott eszébe, hogy az éttermi koszt árát már odaadták neki: abból van a libamáj.”
Ha valaki kíváncsi arra, Németh Sándor miért egyezett ki, és miért kötött paktumot Orbán Viktorral, az a Fesz van című könyv „Camp David” című fejezetében megtalálja az okát. A titokban épült nyaralót megmutatva Németh azt mondta: „Van mit veszíteni”. Erről 1999-ben ez szerepelt Bartus László könyvében: „Akkor kezdtem megérteni, hogy Németh Sándor miért félt annyira a Fidesz programjától, amely a ‘jövedelmek átcsoportosítását’ emlegette.” Németh a pénzét és a vagyonát féltette, ezért paktált le az ATV-vel együtt Orbánnal. Németh zsarolható ember, aki jól mérte fel, hogy be kell állnia Orbán mellé, különben elveszik a mérhetetlen vagyonát, s odakerülhet, ahol Nagy Péter végezte. Később pedig ideológiailag is hasonult, hogy a kognitív disszonanciát oldani tudja. Az ATV ezért szolgálja 2010 óta Orbánt, most már alig leplezetten. Ha Németh igazi ellenzéki televíziót üzemeltetne, problémái lehetnének, ha előveszik az ügyeit.
A képen nem egy kolumbiai drogbáró, hanem Németh Sándor látható. Így néz ki egy vezető lelkész, az alázatos Jézus szolgája, akinek vagyonát nem eszi meg a rozsda és a moly. Tanítványait csak az menti meg a börtönbe jutástól, ha maradnak a Hit Gyülekezetében, amely valami kísérteties módon megúszik mindent, elken minden ügyet. Ezen a világon.
A pénzt a gyülekezeti tagoktól zsarolta ki a „bővölködés evangéliumával”, amilyen Nagy Péter is volt. Egy másik idézet az előzményekről: „A bűnök között sajátos hierarchia alakult ki: a paráznaság súlyos bűn, a lopás nem. Egy ötödikes kisfiú még a gyülekezet iskolájába
sem járhatott, ha húzogatta a fütyijét. De Morvay Péter (az ATV és a Hetek munkatársa, Hartmann László fedőnéven kétszeres BM-jutalomban részeült volt III/III-as ügynök – A Szerk.) azután is a vezető lelkész személyi titkára maradhatott, miután milliókat lopott a hívők pénzéből. Aki adócsalásból sokat adakozott, megdicsérték. Aki lopott (és nem kapták el), ügyes ember volt. Pedig régen, akik megtértek, azzal kezdték, hogy visszavitték még a
lopott szöget is. Ez a megváltozott értékrend (a vezető lelkész pénzimádata) késztette a gyülekezet holdudvarához tartozó alapítványok némelyikét ügyeskedésre. A vidéki gyülekezetek versengtek, hogy anyagi sikereket produkáljanak. Ezért járt a legnagyobb elismerés. A budapesti Hit és Erkölcs Kulturális Alapítvány mintájára a vidéki gyülekezetek is létrehozták saját alapítványaikat. A rendőrség nyomozni kezdett utánuk, mert némelyik csalással szerzett milliókat. Ezek az alapítványok szorosan kötődtek a Hit Gyülekezetéhez.
A Napi Magyarország című nyomtatványt a Magyar Hirdető Rt. adja ki, amelynek korábban Simicska Lajos, az APEH elnöke volt egyik tulajdonosa. Ezért úgy gondolom, hogy a Hit Gyülekezetére vonatkozó információk tekintetében a lap kivételesen megbízható
adatokkal rendelkezhet. Egyik lapszámuk érzékelteti, milyen jellegű tevékenységet folytatott némely hites alapítvány: ‘az SZDSZ-hez közel álló Hit Gyülekezete holdudvarában található Észak-magyarországi Evangéliumi Hit és Erkölcs Alapítvány az elmúlt évek során összességében több mint százmillió forintos áfa- és hitelfedezeti csalásra, tiltott pénzkihelyezésre és értékpapírüzletre utaló tevékenységet folytatott. Az így befolyt pénz javát értesüléseink szerint a Hit Csarnok (a Gyömrúi úti gyülekezeti csarnok —
B. L.) építésére fordították. A karitatív feladatok ellátására létrehozott alapítvány 1997-ben egy jugoszláviai vállalat gabonavásárlási terveit 80 millió forintos kölcsönnel támogatta. A kölcsönszerződés dokumentumát később nemcsak egy 120 milliós értékÜ váci lakóház
vásárlása, de az 1998. május 9-i APEH-ellenőrzés során is felhasználta. Az adóhatóságnak feltűnt, hogy az alapítvány naplófőkönyvének bevételi oldala 102,5 millió forintos pénztáregyenlegről tanúskodik, a bankszámláján pedig mindössze 14 ezer forint található.
Értesüléseink szerint egyéb, ehhez hasonlóan törvénytelen akciókat is folytatott a Hit Gyülekezetét több tízmillióval támogató alapítvány’.
Az alapítvány pénzért hamis befizetési bizonylatokat adott ki cégeknek, amelyek ennek összegét alapítványi támogatásként leírhatták az adójukból (ezt nevezik adócsalásnak és pénzmosásnak). Morvay Péter a sajtóban azt állította, hogy a gyülekezetnek megszűnt a kapcsolata az alapítványokkal. Ez nem igaz: tanúsíthatom, hogy az alapítványok mindig szervesen kapcsolódtak a gyülekezethez. A csalással szerzett pénz egy részét a Hit Gyülekezetének adták. Németh Sándor levélben köszönte meg az adományok némelyikét.
A hívők azt gondolták, hogy Isten majd elfedezi a csalást, ha a lopott pénz egy részét Isten emberének adják, a többit pedig „Isten helyi munkájára” fordítják. De Németh Sándor a bajban nem állt melléjük: miután felszabadította a hívők erkölcsi gátlásait, hogy pénzt bárhogyan lehet szerezni, a lebukás után kihátrált mögülük. Letagadta, hogy bármi köze lenne hozzájuk. Menjenek ők a börtönbe.”
Az utolsó mondat próféciának is tekinthető, Nagy Péter ott végezte, pedig nem ő volt a legnagyobb tolvaj. Nagy Péter csak jó tanítvány volt, mind a vezetői módszerek, mind az anyagi ügyek tekintetében. Áldozata egy embernek és egy általa felépített rendszernek. Szervezett bűnözés része lett. Miután elhagyta a Hit Gyülekezetét, már nem tudta magát úgy megvédeni, mint korábban, noha a tevékenysége nem változott. Nem állt mögötte egy mindenkit megvesztegető, politikai kapcsolatokkal bíró, befolyásos szervezet, amely a saját híre miatt a „sajátos módszereivel” megvédte volna, és elkente volna az ügyét, mint eddig minden esetben. Ez az első olyan korsó, amelyik hiába jár a kútra, soha nem törik el.
Nagy Péter a börtöninterjúban nagy hálával emlékezik meg a Hit Gyülekezetéről: „A Hit Gyülekezetében tértem meg, nagyon hálás vagyok a közösségnek, és úgy gondolom, hogy óriási szerepe van abban a gyülekezetnek – és az ott kapott tanításoknak –, hogy az életem pozitív irányt vett.”
Nagy Péter valóban sokat kapott az ottani tanításoktól. A „pozitív” irány végállomása pedig: Kecskemét. Lehet, hogy a szomszéd cellában a tanítójának kellene ülnie.
