Az egészségügyi szolgáltatásokat közpénzből finanszírozza az állam. A közpénz pedig a lakosság adójából és társadalombiztosítási befizetéseiből származik. Az állam a közpénzt a szolgáltatónak adja. De mi van akkor, ha maga az állam a szolgáltató? Ha maga az állam szerezte be azt, amit a lakosság (a betegek) rendelkezésére bocsát? Ebben az esetben az állam egy külön szolgáltató nélkül juttatja vissza a lakosságnak azt, amit a lakosság pénzén vásárolt. Az állam ezért nem kérhet pénzt, mert nem profitorientált gazdasági vállalkozás. Az állam által megvásárolt teszteket nem befektetésnek szánta, amely majd megtérül vagy hasznot hoz. Az állam nem adhatja el a polgároknak azt, amit az ő pénzükön vett.
Márpedig az Orbán-rezsim ezt teszi, és a magyar polgárokkal kétszer fizetteti ki ugyanazt. A magyar emberek pénzén megvásárolt vírustesztekért a magyar embereknek még egyszer kell fizetniük. Egy szolgáltató kérhet pénzt bármiért, ami a teszteléssel együttjár, és ezt vagy kifizeti az állam a polgárok helyett vagy nem. De konkrétan a tesztért nem kérhet az állam pénzt azoktól az emberektől, akiknek a pénzén vásárolta a teszteket. Ez olyan bizományosi magatartás, amely során a beszerzéssel megbízott a megbízó pénzén megvásárolt eszközöket pénzért adná el a megbízónak. X megbízza Y-t, hogy szerezzen be száz biciklit, amire X adta a pénzt, majd Y a megvásárolt bicikliket pénzért adja el X-nek.
Ilyen csak egy fasiszta diktatúrában van, ahol az emberek magánnyugdíj-pénztári megtakarítását egyszerűen „államosították”, elvették, és „beleolvasztották” abba, amit ettől függetlenül is adtak volna, magyarul: ellopták. Most eldöntheti az Orbán-rezsim, hogy akkor lopták el a köz pénzét, amikor nem a saját pénzükön vásárolták meg a teszteket (mert akkor adhatnák pénzért), vagy akkor lopják meg őket, amikor a közpénzen vásárolt teszteket pénzért árulják azoknak, akik pénzén megvették? Amit az én pénzemen vásároltak, azt nem adhatják el pénzért nekem. Ha felmerült bármilyen egyéb költség, akkor azt vagy fedezik a többi közpénzből, vagy azt megfizettethetik a polgárral, de a tesztért nem kérhetnek semmit.
Az országot egy szervezett bűnözői csoporttal megszálló, majd az államot saját tulajdonába vevő Orbán Viktor ezt a lopást úgy adja elő, hogy „19 ezer 500 forintnál nem lehetnek drágábbak a tesztek”. Mintha valami kedvezményt is adna ez a drága jó ember, miközben ellopja azt, ami a polgároké, s közönségesen meglopja őket. Ha ő vette volna saját pénzén (mégcsak nem is az eddigi lopott pénzén), s eladná az embereknek, rendben van. Akkor ő üzletember. De a teszteket azok pénzén vásárolta, akiknek most „eladja”, és a hasznot olyan közbeszerzésekre költi, amelyek révén milliárdokat ad a strómanjának, a lányának, a vejének, az apjának. Közönséges tolvaj.
Üzleti, közgazdasági vagy államelméleti szempontból nonszensz, hogy akinek a pénzén megvásárolnak valamit, a megbízott felvásárló azt pénzért adja el neki. Ráadásul itt az „állam” a megbízott, aki beszerezte a teszteket, ami elvileg a polgárokat szolgálja. A polgárok alá van rendelve. Nem is külső bizományos megbízott, hanem alárendelt végrehajtó. Ez jól kifejezi, hogy az alárendelt végrehajtó kezd parancsolni azoknak, akiknek az alkalmazottja. Ez a fasizmus. Az állam akarja megmondani (ami a polgárok szolgálatára rendeltetett), hogy ki mit gondoljon, hogyan éljen. Ez egy olyan vállalkozás, ahol a beosztott, az alkalmazott parancsolgat a tulajdonosnak, a főnöknek, és elnyomja a tulajdonost.
Azért lehet így, mert Orbán Viktor ellopta az államot a néptől, a magyar polgároktól. Saját tulajdonává tette, s a népnek nem szolgálója a saját állama, hanem kifosztója és elnyomója. A „társadalmi szerződés” megszűnt. Ezért törvénytelen, illegális és illegitim az egész rendszere, amelyben még azt is ő akarja megmondani, hogy a polgárok mit tanuljanak az egyetemen és hogyan csinálják a színészképzést. Feje tetejére állított világ, amit jól kifejez, hogy pénzért akarja adni a teszteket azoknak, akiknek a pénzén megvette. Ráadásul, itt a polgárok életéről van szó, mert az időben elvégzett teszt megmentheti az életet és mások életét is.
Erre mondják faluhelyen, hogy ez az ember vagy hülye, vagy mindenkit hülyének néz. A tragédia az, hogy nincs, aki ezt megmondja neki. Méghozzá úgy, hogy megértse.
