Láthatóan nem véletlen egyedi eset Völner ügye, hanem egy jól kigondolt terv része. Ennek lényege, hogy miután az Orbán-maffia nagyon súlyos uniós pénzektől eshet el a korrupcióra szűkített jogállamisági követelmények miatt, s mivel Márki-Zay ellenzéki miniszterelnök-jelölt is a korrupcióval kampányol (azt leszámítva, amikor a fideszes tematikát erősíti), Orbán arra állította át a propagandagépezetet, hogy – az óvodások nemváltásának megakadályozása mellett – a rezsimet a korrupcióval szemben keményen fellépő kormányzatnak mutassa be.
Erre utal Pintér aktivizálása, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy kérlelhetetlen harcot vívnak a korrupció ellen (kivéve az Orbán által irányított szervezett fideszes korrupciót), s erre utal a Boldog István nevű botrányos figura visszaléptetése is a jövő évi választásoktól. Ez a végtelenül korlátolt, agresszív fideszes képviselő éppen a Völner-ügy után jelentette be, hogy családja kérésére, hogy többet lehessen a családjával, nem indul a jövő évi választáson. Ebből mindenki ért, Orbánék közölték vele, hogy lopott eleget, nincs rá szükség, jelentse be a visszavonulását.
Boldog István (micsoda név) minden bizonnyal nem az utolsó, akinek most hirtelen eszébe jut majd a családja és visszavonul. Egészen biztos, hogy egyenként megvizsgálják, kiktől lenne érdemes megszabadulni, mert felesleges terhet és támadási felületet jelentenek, ugyanakkor kik alkalmasak arra, hogy példát statuáljanak vele szemben, amelyben megmutatják, hogy az Orbán-bandához nem fér a korrupció árnyéka sem. Kicsit fájdalmas lesz, mert azért Völner is ráég valamennyire a Fideszre, de a végén győztesen jönnek ki belőle, ezzel fognak kampányolni.
Orbánnak azért is fontosak ezek a kirakatügyek (amelyeket a végén elsimítanak, mert Völner sem börtönben tölti élete hátra levő részét), mert amíg ő mutat másokra, addig nem vele foglalkoznak. Az Európai Unió legkorruptabb politikusát Orbán Viktornak hívják, aki képes volt a falujából a gyerekkori haverját, egy tönkrement gázszerelőt strómanjának megtenni, és az ő nevén szétrabolni az országot, és a nevére íratni a fél országot. Az Orbán maffiacsalád egyéb tagjairól, az apjáról, a testvéréről, a feleségéről, a lányáról és a vejéről nem beszélve.
Sajnálatos, hogy sem az ellenzéki pártok, sem a maradék félig független sajtó nem képes lebuktatni sem őt, sem a családtagjait, sem a strómanjait. A korrupciós ügyeit a Magyar Közlönyben lehet olvasni, és azoknak semmiféle következménye nincs. Azon kívül, amit ők maguk nyilvánosságra hoznak, nem képes az ellenzék és a sajtó leleplezni semmit. Ami viszonylag nagyobb botrányt kelt, azt általában külföldi oknyomozó riportokból lehet megtudni, mint a guruló dollárokat vagy a Pegazus-ügyet.
Még az olyan kiváló leleplezéseket, mint a NER-burzsujok és Orbán repülőútjai, yachtozásai, sem tudták úgy tálalni, hogy az elérje a botrány szintjét. A NER tízéves történetének eddig legnagyobb korrupciós botrányát maga Orbán robbantotta ki a Völner-üggyel. Még ennek hátterét sem tárja fel senki, pedig az különösen érdekes, hogy egy olyan közeli koleszos havert, akinek két gyerekének Orbán a keresztapja, miért áldoznak be. Csak találgatások vannak az esztergomi polgármester és az Orbán-üdvöske Hernádi Ádám rivalizálásától kezdve érdekütközésekig.
Egy biztos, hogy maffiafőnök Orbán nem a bűngyűlölete és a korrupcióval szembeni féktelen undora miatt dobta fel az egyik régi harcostársát, azt leszámítva, hogy neki a bűnözésről más fogalmai vannak, és nem kizárt, hogy nem is érzi korrupciós bűncselekményeknek azt, amit Mészáros Lőrinc, a lánya, a veje és mások felhasználásával művel. Völner adott engedélyt a Pegazus használatára is, és noha csak találgatás, de nem lehet tudni, hogy nem ennek kapcsán történt-e valami, amiért Völnert bedobta koncnak elrettentő példaként. Itt soha semmi nem az, aminek látszik.
De ezekről semmit nem képes megtudni sem az ellenzék, sem az ellenzéki sajtó, mert a centrális erőtér viszonylag jól működik. Csak találgatások vannak, amelyeknek legfontosabb alapja az, hogy Orbán maga is egy korrupt bűnöző, méghozzá a legnagyobb, akinek a legkisebb erkölcsi alapja sincs bárkit korrupciós ügyek miatt elítéltetni. Neki a személyéhez való lojalitás is mindig fontosabb volt, mint a tiszta közélet és a bűncselekmények elítélése. Simicskának sem azért kellett távoznia, mert közbeszerzés címén kifosztotta az államot, hanem szembefordult vele és megkérdőjelezte őt.
Orbán a 2022-es választások előtt nagytakarítást végez. Akikre nincs szükség, és nem neki lopnak, azokat a pitiáner bűnözőket lebuktatja és kidobja. Még azt az arcátlanságot és végig kell nézni, hogy az országot irányító bűnszervezet vezetője a korrupció elleni küzdelem bajnokának mutathatja be magát, hívei már ekként ünneplik, miközben az általa irányított szervezett lopás egyetlen pillanatra nem áll le. Az EU-nak mutatja, hogy itt nem lehet korrupció, de azért az Európai Ügyészséghez nem csatlakozik, mert az pillanatok alatt elkapná. Magyarországon pedig nincs semmi.
Azt is elérte, hogy a jogállami mechanizmust kizárólag az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban érvényesíthessék, mintha a jogállamiság kizárólag az uniós pénzek törvényes felhasználásával lenne egyenlő. Nem söpörték le azt a nevetséges védekezést, hogy a „jogállamiság” nem eléggé világos fogalom, mert nem lehet tudni, mit értenek alatta, pedig az EU-nak kidolgozott jogrendje van, EU-s törvények léteznek, amelyeknek megsértése jelenti a jogállamiság sérelmét, ezen kívül minden olyan eset, amikor nem a törvények uralkodnak, nem a bíróság dönt, hanem egy ember.
Nehéz lesz az orbáni korrupció ellen kampányolni úgy, hogy Orbán áll a korrupció elleni harc élére, ő tünteti el a pitiáner tolvajokat, ő robbantja ki a legnagyobb korrupciós ügyeket, miközben az ő korrupciós ügyeiről nem lehet olvasni egy épkézláb oknyomozást, amely bemutatna egy kerek történetet, hogy mikor, mi, miért és hogyan történt, ki adta az utasításokat és hova került a pénz. Ez azért megdöbbentő, mert a keleti és déli nyitásnak nevezett röhejes üzleti befektetések másról sem szólnak, mint a közpénzek ellopásáról.
Orbán még azokból is korrupt politikust tud csinálni, akik nem korruptak (mint Cseh Katalin), az ellenzék és a nevében szabad sajtó azokat sem képes leleplezni, akik valóban azok. Miközben az egész TAO-rendszer is a korrupció minősített esete, ahol állami kedvezményeket szerző cégek a miniszterelnök falusi gagyi operettfutballcsapatának fizetik be a vesztegetési pénzt, az államkassza előtt pedig sorban állnak az ellenszolgáltatásért. Az adóhivatal egykori vezetőjének focicsapata volt a másik nagy kedvezményezett, ami olyan, mintha egy szatírát olvasnánk.
De még arról sem lehet tudni, hogy ezekről miért nincsenek alapos, leleplező, tárgyilagos oknyomozó riportok.
Magyarországon a legnagyobb üzlet az lenne, ha valaki tanítaná külföldieknek a NER működési módját és az ellene folytatott harc módszertanát: hogyan kell védekezni a világban terjedő Orbán-rendszer ellen? Ha a magyarok között lenne bárki, aki ennek kidolgozná és gyakorolná a módját. Erre kellene olyan embereknek áldozniuk, mint Bige László, aki a rendszer ellenfele, de nem elég, ha valakinek pénze van, stratégiai gondolkodás is kellene hozzá. Ezt pedig nem Márki-Zay Péter fogja megkapni.
