Piacgazdasági körülmények között működő (kapitalista) jogállamokban példátlan intézkedés a boltoknak előírt kötelező kedvezményes akciók bevezetése, amit még Rákosi elvtárs is megirigyelne, mert ha nem is teljesen, de részben letöri a kulákok és a burzsoá tőke árait (mielőtt börtönbe csuknák árdrágítás miatt őket). De Orbán kínai kommunista barátai is biztos elégedetten csettintenek. Orbán lehet még Hszi Csin-Ping legjobb magyar tanítványa. Lassan megnyithatná Recsket, még szükség lesz rá, ha jönnek az árdrágítók és a szabotőrök.
Az Orbán-rezsim tervhivatala húsz kategóriába sorolja majd az alapvető élelmiszereket, és az érintett kereskedelmi egységeknek valamennyi kategóriából egy-egy szabadon választott terméket kell – az akciót megelőző harminc nap legalacsonyabb áránál – 10 százalékkal olcsóbban adni. Azt gyorsan bejelentették, hogy a jellemzően magyar tulajdonban levő kiskereskedéseket felmentik ez alól, a kötelező akciók rájuk nem érvényesek. Mindenki csak a multinacionális hálózatokat és bevásárlóközpontokat utálja majd (őket kellett akciózásra kényszeríteni, mert nyilván ők túláraznak).
Az inflációért felelős Orbán-kormány képtelen az inflációt csökkenteni, ezért szorul ilyen (látszat)intézkedésekre, még ezzel is a népszerűséget kergetve, mert a „magyar” boltokat nem kötelezi, a multikat viszont igen, aminek viszont örül a kárörvendő magyar ember (aki nem tudja, hogy ezek a multik csökkentik a legjobban az árakat, sokszor csődbe juttatva a kiskereskedéseket, emellett ők foglalkoztatják az ágazatban a legtöbb magyar dolgozót). De Orbán csak magára néz, és felismeri a magyar néplelket, amely örül, ha valakinek rossz, és ha elhitetik neki, hogy ő nyer valamin.
De a multikkal szembeni tisztességtelen magatartás nem a fogyasztóknak használ. A „hálás” magyarok nem értik azt, hogy ezt a különbözetet az áruházak jó esetben más termékeken behozzák, rosszabb esetben a színvonal tovább romlik, mert nem fognak olcsóbban adni semmit a kereskedők, mint amennyit ér. A 10 százalékkal olcsóbb húsnak, híg lesz a leve: az áru is 10 százalékkal, ha nem többel, rosszabb színvonalú lesz.
Emellett ez semmit nem segít az infláció miatt nehezebben élők helyzetén, mert ez az alkalmanként egy árura vonatkozó kötelező 10 százalékos kedvezményes akció nem fogja ellensúlyozni az Orbán-rezsim által okozott magas inflációt, amely egyedülálló az Európai Unióban, ami bizonyítja, hogy semmi köze a háborúhoz. Az intézkedés olcsó propagandafogás, amely becsapja a magyar embereket, feleslegesen gerjeszt gyűlöletet a multik iránt, rontja az áruminőséget, felborítja a normális kereskedelmi gyakorlatot, romboljaa jogbiztonságot.
További precedenst teremt a piacgazdaságba való oktalan és kártékony hatalmi beavatkozásra, amely nem segíti a gazdasági helyzetet, és nem javítja az életszínvonalat, hanem hosszútávon rontja. Emellett a lehető legrosszabb irányba neveli a közvéleményt, amely elhiszi, hogy a kereskedők gonoszak, a kormány jó, s csupán jóakaraton múlnak az árak, a kormányon múlik, hogy mi mennyibe kerüljön. Ez tovább távolítja a magyar népet a piacgazdaságtól és polgárosodástól, az állami paternalizmustól várva a megoldásokat. De ezzel csak becsapják őket.
A legprimitívebb kommunista és fasiszta diktatúrákban hoznak ilyen intézkedéseket, amelyek ma már egyre inkább az ötvenes éveket és a korabeli filmgyártás kedvenc témáit, a feketézőkről szóló filmeket, a termelési tematikájú „alkotásokat” idézik. A magyar filmgyártás egyébként is a szovjet filmgyártás nyomdokain jár, most készülnek a heroizáló, a múltat meghamisító történelmi filmek, nemsokára forgathatják az Állami Áruház című film modern változatát, vagy a multi bevásárlóközpontban az árdrágítást leleplező bátor pénztárosnőről szóló remekművet (rendező: Rákay Philip).
Elképzeljük, ahogy Amerikában a Biden-kormány hoz egy ilyen vicces rendeletet. Orbán azt hitte, van olyan diktatúra is, ami más, mint a többi. Azt gondolta, hogy van olyan, amin ez nem látszik. De nincs. Messziről üvölt a bunkóság, bűzlik a rothadás, hogy Magyarország már hetente ér 10 százalékkal kevesebbet, természetesen akciósan. Ő pedig pont olyan, a felcsúti futballstadionjával, a fa nélküli lombkorona sétánnyal, a gázszerelő strómanjával, a közpénzbányász apjával, a fatolvaj vejével, a saját lábán álló lányával, mint Bástya elvtárs.
Őszinték legyünk? Még rosszabb.
