A magyar társadalom – népfelkelés helyett – a Simicska-Orbán plakátháborúval és a nemzeti maszturbációval szórakoztatja magát.
Nincs itt semmi látnivaló. Tessék nyugodtan tovább gyúrni a 2018-as parlamenti választásra! A legrosszabb – vagy ahogy vesszük, a legjobb – esetben a magyar látszatdemokrácia dicsőségére, egy párttal kevesebb éri meg a jövő tavaszt. A Simicska-Orbán csatározás következtében kivéreztetik, vagy felnégyelik a Jobbikot, mert – ahogy mondani szokás – hol elefántok harcolnak nem nő fű. A Jobbik csúnyán elvetette a sulykot, amikor elfogadta Simicska Lajos segítő és bosszúosztó kezét, amely korábban inkább enyves volt, mint tiszta.
Azzal, hogy Vona Gábor összefogott Simicska Lajossal, kizökkentette nyugalmából a kedves vezetőt, magára szabadította Orbán pribékjeit, élükön Magyarország legfőbb ügyészével, aki a kormányfő füttyére elengedte a vérebeit, azok pedig azonmód hozzáláttak a jövőévi választásra készülő második vagy harmadik legerősebb párt kicsinálásához. Mi ez, ha nem a legfejlettebb, már-már éteri magasságokba törő parlamenti demokrácia? Mi ez, kedves demokratikus ellenzék? Hát persze, még nem diktatúra, csak valami izé, ami a diktatúra bizonyos jegyeit mutatja.
Ilyen rendszerben szép választást nyerni, de nem rossz veszíteni sem, hiszen a demokrácia látszatát biztosító ellenzéki mandátumokért is csurran és cseppen. Az asztalról lehulló morzsákból is jobban meg lehet élni, mint a minimálbérből vagy a közmunkából. Egy kis képviselői fizetés, benzinpénz, lakástámogatás, immunitás és fel lehet tölteni a pártkasszákat is. A kedves vezető számára tett szolgálatokért, a demokrácia mímeléséért újabb négy évig békében lehet lébecolni. Napirend előtti kérdéseket feltenni, interpellálni és soha meg nem vitatott törvényjavaslatokat gyártani, bizottságokban okosakat mondani és kormányváltást ígérgetni a maradék, palira vett választóknak, akik újabb négy évig fogják türelmesen várni a messiást, aki ellenzéki összefogás képében persze soha nem jön el hozzájuk.
A magyar parlamenti diktatúrában semmi szükség erőszakra, ellenzékieknek a Balatonba dobálására felújított orosz helikopterekről, mivel ellenzék igazából nincs. Maga Orbán Viktor is megmondta, hogy nem az ellenzék ellen, hanem Soros György ellenében akar választásokat nyerni. Vona Gábor pártja nem azért került a hatalom célkeresztjében, mert veszélyes lenne a jövő évi fideszes kétharmadra, hanem azért, hogy Orbán megmutassa, ki a nagyobb geci Mária (köz)munka alapú országában. Ő vagy a Lajos? Ahhoz, hogy mindenki számára világos legyen, ki az úr a háznál, azokat is ki kell nyírni, akik össze mernek fogni a kedves vezető – mindjárt Soros György utáni – legnagyobb ellenfelével, Simicska Lajossal.
Egyelőre a fiúk olyan gyorsan ugrottak a gazda első füttyére, hogy rosszul jelölték ki a Jobbik elleni fellépés jogi bázisát, de ez csak kisebb késést eredményezhet, mert – vagy leszarják a saját törvényüket, vagy hoznak újat – azt nyírnak ki, akit akarnak, azt törlik a magyar politikai térképről, akit akarnak. Azokat egyelőre nem bántják, akik részt vesznek a demokrácia látszatának fenntartásában. Ezen az alapon a Jobbik is megúszhatta volna. Azt azonban soha nem engedheti meg magának a capo di tutti capi, hogy ne ő legyen a főgeci, és holmi kiszuperált, lejárt szavatosságú, lefokozott gengszterek merjenek a tyúkszemére lépni. Nehogy már az elbocsátott consigliere köpjön a levesébe, egyáltalán nehogy köpjön.
Mindenesetre nézzük a dolog jó oldalát! Ha Orbán és Simicska nem esnek egymásnak, akkor a jövő évi választás előtti időszakban halálra unják magukat az ország választópolgárai. A négy évvel ezelőtt is nagyon lapos, ki kivel nem fog össze a végén társasjáték 2018-ra felmelegített változata már senkit nem hoz lázba. Mire kiderül, kivel hajlandó összefogni az MSZP, elfogy az összes lehetséges kormányfő-jelöltjük, bár pártelnökből még van némi felhozatal, igaz abból is csak néhány lejárt szavatosságút lehetne újracsomagolni.
Miközben a DK szerint 2018-ban arról kellene döntenie a választóknak, hogy „Orbán vagy Európa” . Az igazi kérdés valójában: ki az ország főgecije, a Viktor vagy a Lajos? Az ellenzék arról papol, hogy jobb félkegyelműekre és piti tolvajokra bízni az országot a sík hülyék és a nagystílű gengszterek helyett, vagyis szavazzunk a demokratikusokra. Nem számolnak azzal, hogy a magyar társadalom egy része már jájött, nem az Európai Unió egyik tagországában, nem egy liberális, polgári demokráciában él, hanem Orbán Viktor utazó cirkuszának műsorát nézi.
Egy cirkuszt, ahol Simcska Lajosok, Mészáros Lőrincek, Németh Szilárdok, Matolcsi Gyurik bohóctréfái szórakoztatják a nagyérdeműt. Ahol az utolsó és legszenzációsabb szám, amikor az ország első számú mágusa, a sztárok sztárja, a pávatáncos Orbán Viktor a magyar demokratikus ellenzék fogatlan oroszlánjának szájába dugja a fejét és onnan röhög magabiztosan a magyar választók arcába, hogy lássák: nem Soros György, hanem Orbán Viktor nevet a végén. Simicska meg mázolgassa csak éjszakánként a saját hirdető tábláit, amíg azokat egy salátatörvénnyel át nem írják mind egy szálig Mészáros Lőrinc nevére.
Zsebesi Zsolt
