Orbán és a Fidesz még életében nem folyatott korrekt tárgyalást. Ha bedobják ezt a trükköt, akkor elérkezettnek látják az időt, hogy valamilyen tiltakozást leszereljenek, kifárasszanak, az ellenfelet megosszák. Számos példája volt már annak, hogy amikor a tüntetések elszaporodtak és megerősödtek, akkor nagy sokára tárgyalni hívták az érintettek legitim vagy nem legitim képviselőit, aztán a tárgyalásokat húzták-vonták, míg mindenki ki nem fáradt, bele nem untak, a szervezők szét nem estek, és minden maradt a régiben, ahogyan ők eltervezték, vagy még húztak is rajta egyet.
A tanárokkal már többször eljátszották ezt. Palkovics volt ennek az álnok stratégiának a nagymestere, de Pintér sem kispályás, noha belőle még több jóindulatot lehet kinézni, kivéve a könnygázt. A vezér mindenképpen meghúzza a határt, pontosan tudja, mit akar: az pedig az oktatás szétverése, leépítése és a rendszer alá kényszerítése, a gondolkodó emberfők képzésének megszüntetése, egy intelligencia „numerus clausus”. Ha túl hangosak a tiltakozások, akkor összehívatja a „tárgyalásokat”, nem azzal a céllal, hogy bármit is engedjen, hanem azért, hogy mindenkit leszereljen.
Olyan békét hirdet itt is, mint az ukrán-orosz háborúban, ahol az agresszorral szembeni fegyverletétel a „béke”. Neki csak engedelmeskedni lehet, különben a státusztörvényt is meghosszabbítja Lovasberényig. A rezsim pontosan tudja, mik a követelések, ehhez nem kell „tárgyalni”, ehhez csak vissza kellene vonni a romboló és tisztességtelen törvényeiket, megfizetni a tanárokat (mondjuk, egy mobiltelefoncég megvásárlása és mások helyett ez inkább lenne egy kormány feladata), lecsökkenteni az embertelen terheket, és helyreállítani a minimális oktatási szabadságot.
Ezek jelentenék a tisztességes szándékot. Tárgyalni nem utólag kell, hanem előre. Ha pedig valamit tárgyalás nélkül (egyébként szándékosan) elrontottak, akkor arról nincs mit tárgyalni, azt vissza kell vonni. Minden tiltakozást ezzel a módszerrel fojtottak meg. Amikor jön a Fidesz a „tárgyalási” javaslattal, és megjelenik a „tárgyalódelegáció”, akkor megérkeztek a kivégzők, hogy szétverjék az ellenállást és felszámolják a tiltakozást. Ennyi a szerepük, nem több és nem más.
Amikor „tárgyalni” hív ez a bűnszervezet, akkor az egy csapda. A tiltakozások erejét mutatja. Ilyenkor nem szabad abbahagyni. A könnygáz, a gumibot és a „tárgyalás” a Fidesz ügykezelésének egymást kiegészítő, azonos célú eszköze. Ha választani lehet, akkor már inkább a könnygáz és a gumibot. Ez a rezsim már bemuttatta a tárgyalási stílusát, amikor könnygázzal és gumibottal támadt tanárokra és diákokra. A tárgyalóasztalnál ők ugyanígy tárgyalnak, csak szavakkal. Mintha gumibotoznának.
Ha bármit meg akarnak oldani, tudhatják „tárgyalás” nélkül is, hogy mit kel tenniük. A tárgyalás őszinte szándékát az mutatná, hogy először mindent visszavonnak.
