Orbán előadhatja Magyarországon, hogy neki mekkora sikere volt, beállíthatja ezt úgy, hogy „jó nap volt ez Magyarország számára”, valójában egy nagy leégés volt Orbán fogadása a Fehér Házban. Nem azért, mert nem tud viselkedni, elegánsan megjelenni (bár azért is lehetett volna), hanem azért, mert a fogadás reflektorfénybe helyezte őt és egész rendszerét az amerikai sajtóban.
Ez pedig azt jelentette, hogy nagyon rossz nap volt ez Magyarország számára, de még Orbán számára is (nem mintha a kettő azonos lenne egymással, mint ahogy ő előadja és talán már el is hitte ezt).
Gyakorlatilag ez a látogatás sütötte rá végérvényesen, szilárdította meg, és tette közmegegyezés tárgyává, hogy Orbán Viktor szélsőjobboldali politikus. Ami egyenlő azzal, hogy szalonképtelen. Még a Fox News is szélsőjobboldalinak nevezte. Az AP hírügynökség azt írta, hogy „Trump Magyarország szélsőjobboldali miniszterelnökével találkozott”, és ezt a 300 milliós ország sajtója átvette. A CNN csak „zsarnoknak” nevezte, a tömeggyilkos Putyinnal, a népirtó Kim Dzsongunnal és az elmebeteg fülöp-szigetek-i diktátorral állította Orbánt egy sorba. Nem jó nap, hanem szégyen volt ez Magyarország számára.
Chris Cuomo a CNN-ben azzal riogatta az amerikaiakat, hogy Trump mintája lehet Orbán, ha Trump Orbán forgatókönyvét követi. Idézte David Cornstein budapesti amerikai nagykövetet, aki szerint Trump azt élvezné legjobban, ha olyan helyzetben lenne, mint Orbán. A fékek és ellensúlyok rendszere nélkül, egy névleges parlamentben, demokratikusan leválthatatlan, testre szabott választási törvénnyel, valódi sajtó és ellenzék nélkül, korlátlan politikai és gazdasági hatalommal. Ez nagyon sokakat riaszt Amerikában, még republikánusokat is, ezért az Orbánnal való ijesztgetés hatásos. Még Trumpnak is ártott.
Orbán tökéletesen elszakadt a valóságtól, amit jól kifejez, hogy gyermeki boldogsággal mondta el, hogy „megvolt ez is”, és nem veszi észre, hogy egykor demokratikus elismerésnek, hitelesítésnek számított egy meghívás a Fehér Házba, a mostani fogadása viszont ennek ellenkezője volt. A legmegértőbb és a legbarátibb megközelítés az volt, ha egy lap azt írta, hogy Trump azért fogadta Orbánt, hogy megpróbálja szép szóval visszafordítani az Egyesült Államok legnagyobb ellenségeivel való összefonódástól, mielőtt végleg az orosz és a kínai befolyási övezetben találja magát. De ezzel kapcsolatban is megjegyzik, hogy Trump próbálkozása, hogy a diktátorokkal ápolt személyes jó viszonnyal próbálja megszelidíteni őket, eddig sem jött be (lásd: Putyin, Kim Dzsongun, Erdogan), és így lesz ez Orbánnal is.
Azt pedig semmiképpen nem lehet pozitív fogadtatásnak tekinteni, ha a világ legtekintélyesebb, legmegbízhatóbb és legnézettebb hírcsatornája Orbán Viktort ezeknek a diktátoroknak a sorába állítja:
Van-e ennél nagyobb szégyen? Ha ez a következménye annak, hogy Orbánt fogadták a Fehér Házban, akkor jobb volt neki akkor, amikor még nem fogadták
Amíg Orbánt nem fogadták a Fehér Házban, az amerikai közvéleményben úgy élt, mint egy renitens vezető, aki sért bizonyos alapjogokat, időnként törvénytelenül bánik a menekültekkel. De ez a látogatás most gyökeresen változtatta meg az Orbánról és Magyarországról alkotott képet. Tiborcz vaksi lámpáinál sokkal jobb megvilágításba helyezte a NER-t, és világossá tette mindenki számára a demokrácia tudatos és rendszerszintű felszámolását, az Orbán-rendszer önkényuralom, diktatúra jellegét. Orbán rosszabb bemutatást és minősítést kapott az amerikai sajtóban, mint Kim Dzsongun a Trumppal folytatott első találkozó alkalmával. Orbán riasztó jelenségként, fenyegetésként jelent meg a Fehér Házban, a sajtó értékelése szerint a látogatás semmiképp nem legitimálta őt, hanem Trumpot minősítette, a lehető legnegatívabban.
Mértékadó politikai körökben Európában sem jelentett ez a látogatás megdicsőülést Orbán számára, mert ők az amerikai sajtót olvassák, onnan tájékozódnak. S az amerikai sajtóban megjelent hírek ijesztő képet festettek Magyarországról és az Orbán-rendszerről. A látogatás visszhangja részletes és kimerítő választ adott azokra az álkérdésekre, amelyeket az Európai Néppárt megfogalmazott Orbán néppárti tagságával kapcsolatban, és amire a deklarációk szintjén a „bölcsek” tanácsának kell választ adnia. Amerika Orbán fogadása kapcsán megadta ezeket a válaszokat: Orbán nem konzervatív, nem jobboldali, nem demokrata, burkoltan még azt is mondták, hogy nem keresztény (mert aki olyanokat tesz, mint Orbán, az nem keresztény). S akkor a primitív lopásról, korrupcióról, gázszerelőről, kisvasútról szó sem esett.
De nemcsak úgy mutatta be az amerikai sajtó Orbánt a világnak, hogy minek nem lehet nevezni, hanem elmondták, leírták azt is, hogy minek lehet nevezni. Orbán eszerint szélsőjobboldali, zsarnok, diktátor, nacionalista, antiszemita, rasszista, idegengyűlölő, homofób, aki megszüntette a szabad sajtót, korlátozza az emberi jogokat, támadja a civil társadalmat, megszüntette a tanszabadságot, támadja az akadémiai szabadságot, a tudomány szabadságát, az igazságszolgáltatás függetlenségét, az ellenzék jogait korlátozza, gyakorlatilag megszüntette a demokráciát. Önkényuralmat hozott létre, a demokratikus Alkotmányt önkényesen eltörölte. Ez folyt az amerikai sajtóból, ezekkel a jelzőkkel, mintha csak az Amerikai Népszava írta volna. Ezt olvashatta online az egész világ, és ezt nevezte Orbán „Magyarország” jó napjának.
Cuomo a CNN-ben ízekre szedte, hogy mi igaz azokból a „bókokból”, amiket Trump szokás szerint eleresztett Orbánnak. Trump azt mondta, hogy Orbán „megvédte a hazáját”. „Mitől?” – kérdezte Cuomo. Majd sorolni kezdte, mitől védte meg: „a demokráciától, a keveredéstől”? Amerikában a „keveredés” elleni orbáni szavak úgy hangzanak, mintha Orbán egy tömeggyilkos lenne. Ez a legsúlyosabb állítás, mert a fehér felsőbbrendűség itt a nácizmussal egy kategória. Itt mindenki más, és mindenki jött valahonnan. Itt mindenki keveredik mindenkivel. Belesápadtak a látogatás után fél órával a CNN-ben a riporterek, amikor egy kolléganőjük felolvasta Orbán szavait a keveredésmentes homogén nemzetállamról. Ha a Fehér Házat felrobbantja, akkor sem néztek volna csúnyábban rá. A CNN még a bőrszínt is belevette, amit belehallani abba, amit Orbán mond, mert a menekülteknek nemcsak a kultúrájuk más, hanem a bőrszínük is. Cuomo is feltette a képernyőre az idézetet:
„Nem akarjuk, hogy bőrszínünk, a hagyományaink, a kultúránk keveredjen másokéval… Mi nem akarunk egy kevert országot.” Ezek gyilkos szavak, Amerikában a nácizmussal azonos szöveg. Cuomo elmondta azt is, mekkora hazugság, hogy Orbán egész Európában tiszteletnek örvendene. Ezek a szokásos trumpi hazugságok.
Ezért nem értünk egyet a kiváló TGM HVG-ben megjelent elemzésének megállapításával, mert Orbán washingtoni fogadása nem volt siker Orbán számára. Ez nem erősítette az európai pozícióit, ami már csak azért is lehetetlen, mert Európában Trump legitimációja semmit nem ér. Magát Trumpot sem fogadják el demokratának, nemhogy azokat, akiket ő a Fehér Házban fogad (s itt jöhet egy hosszú felsorolás a világ diktátorairól). Ez a washingtoni látogatás bebetonozta a nemzetközi közvéleményben azt a minősítést, hogy Orbán szélsőjobboldali. Orbán nacionalista, Orbán antiszemita, Orbán nem demokrata. Ezért talán először zárult egy politikus fogadtatása fordított eredménnyel a Fehér Házban. Kisebb respect-tel távozott, mint ahogy érkezett.
Mindezt nem a keserűség vagy a frusztráltság mondatja velünk, hanem a jóleső káröröm, a megnyugvás, hogy Orbán ma már tiszta lap. Amerikában „mezítelenre” vetkőztették, a demokrácia hamis látszatának vége. Ez pedig a NER terjeszkedésének korlátait is jelenti. TGM elemzésével szemben mi most jobbnak látjuk a világ – egyébként borzalmas – állapotát a néhány évvel ezelőttihez képest, amikor még tömegek hitték azt, hogy az illiberalizmus egy reális alternatívája a liberális jogállamnak, illetve demokraták és liberális gondolkodók tömegei is összetévesztették az új propagandát, a fake news-t, az orosz titkosszolgálat bomlasztó tevékenységét az „elit” és a „liberalizmus”, az „emberi jogok” elleni tömeglázadással. Ma már mindenki tudja, hogy az oroszok és az általuk pénzelt szélsőjobb állnak mögötte.
A „szélsőjobb” ma a legjobb jelző, mert nem riaszt senkit, mint a „fasizmus” (noha ezek fasiszták, az illiberalizmus pedig fasizmus, ezért mi továbbra is ezt használjuk, mert ez fejezi ki a lényeget), ugyanakkor elég riasztó ahhoz, hogy aki kiérdemli a szélsőjobboldali jelzőt, arról tudják, hogy egy elnyomó zsarnok. Szalonképtelen gyűlölködő, a társadalom szennyét felszínre hozó veszélyes ember, akire tömegek soha nem fognak szavazni. Orbán addig volt veszélyes, amíg el tudta hitetni, hogy nem szélsőjobboldali, hanem egy „demokratikus” alternatíva a „bürokráciával”, „a tehetetlen, szélsőséges liberálisokkal szemben”. Ennek vége. Orbán maga is nyíltan vállalja a szélsőjobboldaliság tényét. A szélsőjobboldallal barátkozik, és a washingtoni látogatás alkalmával Kovács Zoltán véreb már képtelen volt minden „szélsőjobboldali” és „zsarnok” jelzőre válaszolni az amerikai sajtóban. Ez most már rajtuk marad. Tudjuk, hogy Magyarországon milyen erős a propaganda, milyen gyenge a sajtó, és a burok alatt egy más világban élnek. De ez a washingtoni fogadtatás nem volt egy siker. Egy fontos állomás volt a bukás felé vezető úton.
Már csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy Orbán elveszítse minden jelentőségét és befolyását, hogy kirúgják végre a Néppártból. Erre pedig minden esély megvan, mert ha a Néppárt bénasága nem elég hozzá, ő maga gondoskodhat róla. Orbán ugyanis elveszítette a türelmét, túltolta, levetette az álarcát, leleplezte önmagát, összedöntötte saját eddigi stratégiáját. Ezerrel rohan az európai szélsőjobboldal pöcegödre felé a politikai süllyesztőbe. Trumpot túl lehet élni. Amerikában megmaradt az alkotmányos rend, szabad a sajtó. Ha Trump megbukik (ha ebben a demokraták nem akadályozzák meg a savanyújóska Joe Biden erőltetésével), hamarosan egy elítélt bűnöző lehet belőle, de rövid idő alatt csak egy rémálom marad. De a liberális demokratikus értékek megerősödtek Európában is sok ember szemében, a menekülthullám megállt, és látják az illiberálisok és az oroszok szerepét, mire akarják felhasználni az emberek megfélemlítését. Ezért most jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt volt.
Az, hogy Orbán nem fogja fel a különbséget ahhoz képest, mint amikor demokratikus vezetőként fogadták volna, hanem úgy örül régi álma teljesülésének, mintha ez a meghívás ugyanaz lenne, mint liberális demokratikus vezető korában, csak elmeállapotának rosszabbodását mutatja. Aki Trumpot, a tíz év alatt egymilliárd dolláros veszteséget felhalmozó csődkirályt, piti adócsaló nőcsábászt, a Twitter-hazudozót, a klímaváltozást tagadót, az alagutakon érkező drogcsempészek ellen magas falat építő idiótát „világosfejű” embernek nevezi, az pontos bizonyítványt állít ki arról, hogy ő maga mennyire „világosfejű”. A hasonló a hasonlót vonzza férfiak esetén is, és gyomorforgatóak azok a szerelmes pillantások, amelyeket ezek az álmacsó szörnyetegek vetnek keresztbe-kasul egymásra. Ennél még a Brezsnyev-Honecker csók sem volt undorítóbb. Ideje lenne elkészíteni az új anti-Fidesz plakátot „Tessék választani” címmel.
