Normális ember eddig is tisztában volt az emberi jogokat végletesen túlhajtó, önmagával ellentétbe kerülő, az emberi észt kikezdő divatliberalizmus visszásságaival, aminek semmi köze a liberalizmushoz, s alapot szolgáltat az igazi fasisztáknak (akik nem divatfasiszták) a valódi liberális demokrácia elleni támadáshoz. De eddig az gondoltuk, hogy ártalmatlan, a fasisztáknál még mindig jobb, és majd elmúlik. Ám most veszélyessé (is) vált. A nemesnek látszó célok miatt pedig sokan áldozatául esnek és szélsőségesek támogatói lesznek.
Normális ember eddig sem gondolta, hogy a férfi és a női identitás mellett annyiféle „nem” létezik, ahányat kitaláltak (saját logikájuk alapján túl keveset, mert ennyi erővel a számuk végtelen is lehet), ahogy az is hülyéknek juthat eszébe, hogy antirasszista remekműveket be akarjanak tiltatni (esetleg fóliába csomagoltatni), mert a szereplők a kornak megfelelő szóhasználat szerint az „n” szót kimondják benne. De legnagyobb bűnük, hogy ezt akarják a liberalizmussal azonosítani, és aki nemes és jólelkű, bedől ennek. Ám most láthatóvá vált ennek a mozgalomnak az igazi arca. Igazi csapás a mozgalmuk a világra.
Nagy ajándék ez a világ fasisztáinak, mert csak rámutatnak ezekre az idiótákra: „normális világot” akarunk, és ebben tökigazuk van, csak nekik a „normális” világ nem azt jelenti, hogy a divatliberális hülyéket elválasztják a valódi liberalizmustól (ami a felvilágosodás), hanem kivágják a szemétdombra a felvilágosodást, az emberi és polgári jogokat, kukába teszik a jogállamot, az alkotmányosságot, a hatalmi ágak szétválasztását, a választás- és a sajtó szabadságát, a független igazságszolgáltatást és ezeket fasiszta vezérrel cserélik fel.
Ezért normális demokraták inkább elnézték a divatliberalizmus baromságait, hogy ha valaki érvényesülni akar, akkor annak fekete meleg transzgender nőnek kell kiadnia magát, mert csak az a menő, s ha valaki meleg politikusként indul választáson, be kell pisilni tőle, mert az attól már egy zseni, s a létezése egy tündéri ajándék. Nem elégszenek meg a jogaikkal, s ha valaki védelmezi azt, mindenkinek azzá is kell válni, s aki ezt vitatja, az homofób, nem beszélve arról, hogy már fordított diszkrimináció van: aki nem extrém, az megszívta.
Elnéztük, eltűrtük ezt a sok őrültséget, ami hiba volt, mert azt gondoltuk, olyan évszázados sérelmeik vannak, amelyek most szakadnak fel, s minden új mozgalom szélsőségbe csap át, amíg ellenállásba ütközik, aztán letisztul és minden a helyére kerül. Nagyon úgy néz ki, hogy a szélsőséges divatliberalizmussal nem így van. Már meg akarják hódítani a világot, mindenkinek akkora ökörnek kell lenni, amilyenek ők maguk, különben nem rendes ember. Ebből az őrüleből most lett igazán elegünk, amikor megmutatta hova jutott.
Minden ideológia saját logikáját követi, és végül eljut annak nyilvánvaló lényegéhez. Innen lehet megismerni minden ideológiának a valódi esszenciáját. Az antiszemitizmus vége nem lehet más, mint Auschwitz, ez van kódolva benne. Az agyalágyult divatliberalizmus logikus végkifejlete a Hamasz mészárlásával, terrortámadásával való azonosulás, a palesztinkodás, az emberi jogok és egy tömeggyilkos terrorszervezet összemosása, azonosítása. Az emberi nem, az emberi ész meggyalázása, ahogy a divatliberálisok vonulnak fel a Hamasz mellett.
Mert az a palesztinkodás, amit egy embertelen tömeggyilkosság kapcsán a divatliberálisok előadnak, az a Hamasz melletti kiállás, a gyilkos terror jogossá és érthetővé nyilvánítása, az okot az áldozatokban találva meg. Egy divatliberális majomnak most a palesztinok lettek a szívügyei, miközben eddig le sem szarta őket, ahhoz egy népirtás kellett, hogy felismerje a palesztinok jogait. Azokat a jogokat, amelyeket éppen saját terroristáik vesznek el tőlük. A divatliberális lehet a Harvard és a Yale nagyeszű diákja is, ennyit sem vesz észre.
Ez mutatja, hogy az ideológiai fanatizmus nem racionális, hanem hiten alapul, saját logikát követ. Struktúrájában ugyanaz, ha egy túlhajtott baloldali divatliberális eszme vagy épp a nácizmus hajtja. Hogy mi a tartalma, szinte teljesen mindegy, mert a divatliberális képes ugyanolyan fanatikus gyilkosokat támogató szörnyeteg lenni, mint egy antiszemita gyilkos. A kettő képes találkozni egymással, mint ahogy a példa mutatja. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a divatliberalizmusnak ez nem elhajlása, hanem maga a divatliberalizmus.
Majomkodásból, szektásságból, túlfűtött lelkesedésből indult, annak látszott, s a Hamasz, a világ legállatibb terrorista gyilkosainak támogatása a végállomása (már ha ez végállomás). Ideje szembenézni vele, hogy ez micsoda, ami ide vezet. Mi lesz a következő állomás? Csak nem tervezik rehabilitálni a nürnbergi perben halálra ítélt náci vezetőket is? Emberi jogaikra hivatkozva? Biztosan a zsidók provokálták ki a haláltáborokat. Ez lesz a következő?
A divatliberalizmus (amelyet hívei szektás fanatikusként gondolkodás nélkül követnek, mint a modern világ egyedül üdvözítő eszméjét és világképét a Hamasz gyilkos terroristáinak támogatásáig), meghatódik önmaga jóságától, hogy kiáll a „palesztin nép” mellett. Ám megfeledkezik arról, hogy a Hamasz ellen kellene tüntetniük, mert ők akadályozzák azt, hogy a palesztinok saját államban békésen éljenek. De ugyanilyen tévedésben vannak az összes őrültségeikkel, a pronoun őrülettől a szélsőséges pozitív diszkriminációig bezárólag.
Fel kell ismerni a palesztinkodásukból ennek az ideológiának az esztelenségét, a hamis voltát, s most már a veszélyességét is. Ezek fasiszták lettek, nem divatfasiszták, hanem igaziak, ami a divaliberalizmusból nőtt ki. Nem elég, hogy okot adtak a szélsőjobboldalnak, hogy rájuk hivatkozva vessék el a felvilágosodásra épülő liberális demokrácia és szabadság alapjait, mert velük azonosítják a liberalizmust, de már veszélyesek a valódi liberálisokra is, mert antiszemita tömeggyilkosok védelmét az emberi jogokkal azonosítják. Ez őrület.
Nincs könnyű helyzetben a mai ember, de nem lehetetlen feladat, szétszálazni a dolgokat: a konzervatív értékeket elválasztani a fasizmustól, orbánizmustól, trumpizmustól, Putyintól és a többi vérszomjas fasiszta gazembertől, ahogy el kell választani a liberális demokráciát is a divatliberális majomkodástól, mert a kettőnek semmi köze egymáshoz. Azok az emberi jogok, amelyeket meg kell védeni, léteznek, de a divatliberalizmus agresszivitása és hamis ideológiája, fordított gondolkodása, nem azonos ezzel, a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Csupán egyetlen pici példa a divatliberális hőzöngők baromságához: az emberi jogok miatt vonulnak palesztin zászlókkal fel-alá, bátorítva az egész világ antiszemita gyilkosait, s még azt sem veszik észre, hogy nincs a földnek még egy helye, ahol olyan mértékben taposnák el az emberi jogokat, a melegek és a nők jogait, ahogyan a palesztinok teszik, s nemcsak a Hamasz. Eljutottak saját ellenségeik melletti tüntetéshez. A józan ész saját farkába harap. Ezeknek az embereknek semmi közük semmi haladó, liberális, demokratikus eszméhez.
Most már csak azt nem tudni, hogyan lehet ezeket leválasztani a normális emberekről, és kijelölni a helyüket ott, ahova a hamis ideológiájuk logikája vitte őket: a fasiszták között. A baj épp az, hogy a fasiszták korábban felismerték bennük a fasisztát, s rájuk hivatkozva hazudják magukat az „igazi” demokratáknak. Miközben egyformák: az egyik így, a másik úgy fasiszta.
Ám, akit a jószándék sodort a divatliberális majomkodásba, a mostani fejlemények láttán kijózanodhat. Vissza kell térni a valódi liberalizmushoz, a felvilágosodáshoz, joguralomhoz. Arra semmi szükség, hogy a rasszisták és a homofóbok helyére a woke és az LGBTQ++++ fasisztái jöjjenek. Nem erről volt szó. Meg kell találni a jogszerűség határát, nem uralkodni lettek felkérve a jogaikban megvédett kisebbségek, hogy terrorizálják a többséget.
Az emberi jogok attól még léteznek, hogy ezek teljesen kiforgatták és megutáltatták őket, de most már azok jogait is védeni kell, akik jogait ők sértik. Mindenesetre itt az ideje, hogy ne nézzük tovább az állatságaikat, hanem mi magunk ítéljük el azokat, határolódjunk el tőlük, s miattuk ne adjuk fel saját demokratikus és liberális elkötelezettségünket. Azt pedig ne engedjük, hogy elszállt, lila ködben élő ostoba emberek elidegenítsenek az értékeinktől. Mert akkor a fasiszták ölébe hullik a világ. A két szélsőség fasisztái kezébe.
Ki akar ezek harcában élni? Mindkét szélsőséget el kell utasítani.
Éppen ideje, hogy az amerikai és nyugat-európai egyetemek vezetői ne tévesszék össze az emberi jogvédelmet a terrorizmus és az antiszemitizmus támogatásával, és álljanak ki az egyetemeik értékei mellett, amelyek nem azonosak egy elferdült, lényegétől elszakadt, a normális emberi észt megtagadó divathullámmal, amit köszönnek szépen a terroristák és a világ antiszemitái. Ne veszítse el mindenki a józan eszét, a józan ész mellett ki kell állni.
Meg sem indult az izraeli ellentámadás, amely elé palesztin civileket állít élő pajzsként a Hamasz, hogy mutogathassa a holttesteket, feláldozva saját népét, de a világ hülyéi már azokat az áldozatokat siratják, akik még meg sem haltak. Miközben az izraeli áldozatokról egy szó sem esik, azok nem számítanak. Azoknak nincsenek emberi jogaik. Megőrültek az emberek, saját túlhajtott baromságaikba őrültek bele. Röhög az ördög, írná Molière.
Csak a miheztartás végett szögezzük le: a palesztinok a Hamasz áldozatai, nem a zsidóké és nem Izraelé. Az izraeli demokrácia politikai irányzatainak esetenkénti tévedéseit senki ne keverje össze az apartheid rendszerekkel. Izrael kénytelen magát védeni, éppen olyan gyilkos mészárlásoktól, támadásoktól, amilyenek mellett most a majomkodó divatliberális barmok tüntetnek. Ezért nem engedhetnek be maguk közé palesztinokat, mert nem lehet a ruhájuk alapján megállapítani, kit és milyen szándékot takar a ruha, mekkora a kés alatta.
Őrizzük meg a normális eszünket, és tudjuk megkülönböztetni a jobb kezünket a baltól. Ha mi nem védjük meg a normalitást és a józan észt, a fasiszták fogják „megvédeni”, abban pedig nem lesz köszönet. Erre hivatkozva őrült diktátorok kezébe kerül a világ. Még annál is rosszabb, ha a keresztényfasiszták védik a józan észt, mert akkor kő kövön nem marad.
