Egy évvel ezelőtt hozott döntést az amerikai Legfelsőbb Bíróság arról, hogy eltörli a faji szempontok figyelembe vételét az egyetemi felvételiknél, amivel nem a sokszínűséget és az egyenlőséget segítette, hanem annak ellenkezőjét idézte elő. Az egyetemi felvételiknél figyelembe vett faji szempontok a pozitív diszkriminációt szolgálták, s azt segítették elő, hogy megfelelő, egyenlő arányban kerüljenek be az egyetemekre a különböző fajú és bőrszínű diákok.
Az amerikai egyetemek legfőbb értéke a sokszínűség, a diversity, ami a fejlődés motorja, a szabadság és a társadalmi mobilizáció alapja. A republikánus párt szélsőjobboldali fordulata a sokszínűség elleni támadás. Az egyéni jogokkal szembeni vallásos harc is ezt fejezi ki, s ha egyenként megvizsgáljuk a kultúrharc által támadott valamennyi társadalmi kérdést, az mind az egyéniség tiszteletének és a sokszínűség elutasításának törekvésére vezethető vissza. Az egyéni identitás szabad megvallásának és képviseletének tiltása is erről szól.
Ennek sorába illeszkedik a sokszínűség elleni támadás éppen az egyenlőség hamis jelszava alatt. A hivatkozás az, hogy az egyéniség tisztelete és a sokszínűség megőrzése, értékként kezelése káros, mert megkülönböztetéshez vezet. Nem számít a bőrszín, a származás, a faji különbségek, ezeket nem kell és nem szabad nyilvántartani, mert mindenki amerikai, függetlenül a faji hovatartozásátől és mindenféle különbözőségétől.
Ez azonban egyrészt elveszi és feloldja az egyéni jellemzőket, tulajdonságokat, eltörli az egyéniséget és az egyéni identitást, másrészt elleplezi és újratermeli a hátrányos helyzetet és a megkülönböztetést. Az egyenlőség látszata mögött rasszizmus húzódik meg, mert a faji szempontok eltörlésével és elfedésével láthatatlanná teszik a diszkriminációt. A pozitív diszkriminációból újra negatív diszkrimináció lesz, ami nemcsak az oktatásban, de az élet minden területén megjelenik.
A Legfelsőbb Bíróság képmutató döntése elfedi azt, hogy újra 5 százalék alatt kerülnek be a hátrányos helyzetű diákok, akiket faji alapon negatívan megkülönböztetnek, másrészt a hátrányos helyzetük megakadályozza, hogy bejussanak olyan egyetemekre, amely így a fehér gazdag elit társadalmi újratermelését szolgálja. Ezzel azonban a sokszínűség mellett elveszik a társadalmi mobilitás, a friss energia, amit azok hoznak, akik más környezetben szocializálódtak és más szempontjaik vannak, és éhesek a sikerre, ezért szorgalmasak.
Érdekes jelensége volt ennek a vitának, hogy bár megosztottak ebben a kérdésben az ázsiai diákok is, túlnyomó többségük a pozitív diszkrimináció eltörlését szorgalmazza, a Legfelsőbb Bíróság elé került két ügyben sem fehér amerikai, hanem ázsiai diákok voltak a kezdeményezők, ami jó alkalmat teremtett egy rasszista és a fehér felsőbbrendűséget védő döntés meghozatalához.
Erről is beszéltek az Ethnic Media Services sajtóbeszélgetésén, ahol arra hívták fel a figyelmet, hogy az ázsiai diákok nem rasszizmus miatt utasította el más fajú diákoknak biztosított pozitív diszkriminációt, hanem azért, mert úgy gondolják, hogy ők minden más fajú diákkal szemben is túlteljesítenek, ezért egy 25-30 százalékos arány nekik nem azt jelenti, hogy többen kerülhetnek be, hanem kevesebben. Szerintük a feketék és spanyolok előlük foglalják el a helyeket, ami természetesen nem igaz.
Az egy évvel ezelőtti döntés eredménye az, hogy már most is látható, hogy eleve kevesebb a kisebbségi és hátrányos helyzetű diákok jelentkezése, mert esélyük sincs a bekerülésre. Az egyetemi felvételi esszék legnagyobb része éppen az egyetemek által felértékelt sokszínűség jegyében születtek, és ahhoz kapcsolódtak, hogy milyen hátrányos helyzetből és milyen környezetből jutottak el oda, hogy egy elitegyetemre jelentkeznek. Ezeket a szinte hollywoodi történeteket most titkolni kell, mert újra hátrányt jelenthetnek.
Ha felszámolják az egyetemeken a sokszínűséget, akkor az megszűnik a társadalomban is. Újratermelődik származási, faji és anyagi alapon a társadalom vezető rétege, beleszületik mindenki a társadalmi helyzetébe, amelyből nem lehet kilépni. A fehér gazdag szülők gyerekei kerülnek be az elitegyetemekre, akár felkészültek és motiváltak, akár nem. Ezzel megszűnik a verseny, a szabadság, az egyenlő esély, a mobilizáció. A társadalmi szabadság már az egyetemi felvételiknél elhal.
Egyes fajhoz tartozók csak a társadalom alacsonyabb rétegeihez tartozhatnak, amelyek az egyszer már megszűnt társadalmi feszültségeket újraélesztik. A szakértők egyetértettek abban, hogy a szövetségi segélyekkel – és így a beiratkozási kötelezettségekkel – kapcsolatos késések megnehezítették a színes bőrű diákok előtt álló utat. 2023 júniusa után számos intézmény a döntést követően megszakította a Diversity, Equity and Inclusion (DEI) programokat, és teljesen leállította a felvételi adatok faj szerinti követését, bár sem a DEI-t, sem a nyomon követést nem tiltja a bírósági határozat.
A színes bőrű diákok esélyegyenlőségének jövője azon múlhat, hogy az iskolák országszerte továbbra is túlteljesítenek a bírósági döntéshez képest, a felvételi eljáráson túl is, és hogy a tanulóknak lehetőségük nyílik-e a rassz és a származás figyelembevételére olyan alternatív utakon, mint a felvételi esszék és az ösztöndíjak.
