Az Amerikai Egyesült Államokban az egyetemi tandíjak és diákhitelek váltak az oktatási rendszer egyik legjelentősebb kihívásává. Az egyre növekvő tandíjak és a diákhitelek felvétele egyaránt hatalmas terhet jelentenek a diákok és a frissen végzett hallgatók számára, súlyos pénzügyi következményekkel járva.
Aki olyan hivatást választott, amelyből nem származik nagy bevétele, vagy nem talál a képesítésének megfelelő állást, és hatalmas diákhitel terheli, egy egész életre eladósodhat. Egész családok mennek tönkre emiatt, és vannak, akik nem is tudják fizeni. Ez sokakat elriaszt attól, hogy egyetemre menjenek, ami nagy társadalmi és egyéni veszteség.
Az egyetemi tandíjak az utóbbi évtizedekben jelentősen nőttek az Egyesült Államokban. A közfinanszírozás csökkenése, az oktatási költségek emelkedése és az egyetemek növekvő kiadásai mind hozzájárultak ahhoz, hogy az egyetemi tandíjak elérhetetlenné váljanak sok család számára. Ez különösen nehéz helyzetbe hozza az alacsony jövedelmű és a kisebbségi csoportokból származó diákokat.
Sok diák számára a tandíj fedezése csak diákhitelek felvételével lehetséges. Ezek a hitelek jelentős adósságterhet jelentenek a diákok számára, akár évtizedekig is, miután elvégezték az egyetemet. A magas kamatlábak és a visszafizetési feltételek tovább nehezítik a diákok helyzetét, sokan hosszú éveken át nem képesek fizetni adósságukat.
Az amerikai diákhitelek összege az elmúlt években rohamosan növekedett, és egyre több diák találja magát eladósodva és pénzügyi nehézségekkel küszködve. Ez a helyzet már nemcsak az érintett diákokra és családjaikra van hatással, hanem a gazdaságra is, mivel az adósságteher korlátozza a diákok költését és befektetési lehetőségeit.
Ma közel 45 millió amerikainak több mint 1,7 billió dolláros diáktartozása van.
Az amerikai kormány és az oktatási intézmények számos kezdeményezést indítottak az eladósodott diákok megsegítésére és az oktatási rendszer átalakítására. Az egyetemek és a kormány közötti együttműködés, az oktatási költségek csökkentése, valamint az adósság elengedésére vagy enyhítésére irányuló programok mind fontos lépések lehetnek az adóssággal küzdő diákok támogatásában és az oktatási rendszer javításában.
A tandíjak és diákhitelek terhe jelentősen befolyásolja az oktatáshoz való hozzáférést, a gazdasági mobilitást és az amerikai álom megvalósítását. Az eladósodási válságra adott megfelelő válaszok és reformok létfontosságúak ahhoz, hogy az Egyesült Államok továbbra is versenyképes maradjon a globális piacon és hogy minden diáknak lehetősége legyen megvalósítani a potenciálját.
A Biden-adminisztráció történelmi lépéseket tett a diákhitel-elengedési kezdeményezések elfogadása terén, a republikánus többségű államok folyamatban lévő perei és a Fehér Ház lakójának esetleges változása ebben a választási évben veszélyezteti a túlélésüket. Trump és a republikánusok egyik fő törekvése ezzel kapcsolatban is az eltörlés megakadályozáa.
Az indok abból az alapvető ultrakapitalista republikánus nézetből indul ki, hogy senki ne kapjon semmiféle igyen pénzt vagy kedvezményt. Ez azonban a társadalmi különbségek újratermeléséhez vezet, ami hátrányos Amerikának. Akadályozza a „vérfrissítést”, újabb tehetségek felszínre hozását és érvényesülését.
A másik indok az, hogy azok a családok, akik kifizetik a tandíjat és törlesztették a hitelt, nem tartják igazságosnak, hogy másoknak elengedjék. Szokásos érv az is, hogy akinek elengedik a diákhitelt, az visszaél ezzel, rájátszanak erre, versenyhátrányt szenvednek a jobb módú diákok, stb..
Az Ethnic Media Services tájékoztatóján diákhitel-szakértők és egy hitelfelvevő, akinek több mint 100 ezer dollárnyi diákhitelt engedtek el, elmagyarázták, milyen programokat indítottak és bővítettek ki a Biden-adminisztráció alatt, és mi várható a diákhitelekkel kapcsolatban.
A Biden-kormányzat kétféleképpen közelítette meg az adósságkönnyítést: széles körű enyhítéssel 153 milliárd dollár feletti diákhitel-elengedéssel mintegy 4,3 millió hitelfelvevő számára, illetve célzott segélyezéssel, a meglévő programok reformjával. A segélynyújtásra tett erőfeszítések azonban szilárd politikai ellenállásba ütköztek.
Az adminisztráció első kísérlete akár 20 000 dollárnyi szövetségi diákhitel-tartozást is elengedett volna hitelfelvevők millióinak a 2003-as Heroes Act értelmében, amely lehetővé tette az oktatási minisztérium számára, hogy felmondja a szövetségi hitelprogram szabályozását „a nemzeti vészhelyzet által okozott gazdasági károkra válaszul”.
Adam Minsky, a diákhitel-jogász és szerző elmagyarázta Biden legújabb tervét, amely a diákhitel adósságkönnyítését célozza, beleértve azt az öt módot, amelyeken a hitelfelvevők könnyítést kaphatnak. Ezt a Nebraska és Missouri vezette republikánus többségű államok koalíciója megtámadta, a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság pedig tavaly júniusban törölte el azzal az indokkal, hogy a tömeges adósságelengedés nem szerepel kifejezetten a törvényben.
Az adminisztráció jelenlegi, második kísérlete a széles körű enyhítésre egy külön törvényi felhatalmazást – a felsőoktatási törvényt – jelent, amely kifejezetten lehetővé teszi a diákhitel tartozás elengedését vagy törlését, bár ezt a mai napig csak korlátozott körülmények között alkalmazták. A program már ősszel életbe léphet a hitelfelvevők számára, de a legtöbben arra számítanak, hogy ezt a bíróságon is megtámadják, bár nagyobb esélye van a jogi kihívás túlélésére.
Egyéb célzott kezdeményezések közé tartozik az IDR számlakorrekció, amely elengedési hitelt ad azoknak a hitelfelvevőknek, akik 20 vagy 25 éven belül nem tudják fizetni a jövedelemalapú hitelcsomagokat; a Közszolgálati Hitel-elengedés (PSLF) program, amely akár 10 éven belül elengedést biztosít azoknak a hitelfelvevőknek, akik nonprofit vagy kormányzati szervezeteknél dolgoznak; és a Megtakarítási Terv, amely mentesíti a fizetési kötelezettség alól azokat a hitelfelvevőket, akik egy bizonyos jövedelem alatt keresnek, és lerövidítik a futamidőt.
E kezdeményezések közül sok ellenkezésbe is ütközött. Például a Mentés Terv, amelybe legalább nyolcmillió hitelfelvevő jelentkezett, két új különálló per tárgyát képezi 18 republikánus államban. Köztük néhány olyan pernek, amelyek keretében megakadályozták Biden első tömeges adósságkönnyítési tervét.
„Jelentős kormányzati lépéseket látunk a diákadósság-válság kezelésére, de ennek az a hatása, hogy a hitelfelvevők össze vannak zavarodva azzal kapcsolatban, hogy kapnak-e felmentést vagy sem, mik a paraméterek, ki jogosult, és milyen következményekkel jár a nem fizetés” – mondta Michele Shepard Zampini, a The Institute for College Access and Success College Affordability osztályának vezető igazgatója.
Michele Shepard Zampini, a TICAS főiskolai megfizethetőségi igazgatója szerint sorsdöntő a választás kimenetele a diákok számára. Ami jelenleg is segítség, hogy az egyes állami egyetemek kedvezményeket adnak azoknak a diákoknak, akik az adott államban laknak. Emellett bizonyos tanulmányi eredményekkel is lehet ösztöndíjakat és támogatást szerezni.
