Nem véletlenül kevés és rossz a tömegközlekedés Amerikában, mert az emberek inkább saját autót használnak. A régebbi amerikai filmekben (például a Charles-Bronson-filmekbennnnn) de az újabb mozifilmekben is visszatérő jelent a metróban és a tömegközlekedési eszközökön játszódó támadás és zaklatás. Ha ennyi filmben szerepel, mindenki gondolhatja, hogy a valóságban sincs másképp. Ha nem is ennyire durván és töményen, de az erőszak, a fenyegetettség és zaklatás jelen van. Ezért vidéken alig van tömegközlekedés, szinte mindenki saját autóval jár.
Ennek egyik oka, hogy sok ember van egy helyre bezárva, kiszolgáltatott helyzetben, ami a bűnözők számára egy kiváló terep. Másrészt a békés polgárok ritkán kockáztatják meg, hogy utastársaik segítségére keljenek, rendőr pedig nem utazik minden metrókocsiban. A nagyvárosok tömegközlekedése a legkevésbé biztonságos, mert ezekben van a legnagyobb bűnözés, itt van a legtöbb ember, s itt nem sikerült a tömegközlekedést kiváltani saját autókkal, mert a dugók és a forgalom miatta felszíni közlekedés lassú. Ezért az alvilág egy rész a tömegközlekedésre specializálódott.
A tömegközlekedési eszközökön elkövetett bűncselekmények másik típusa nem rablás, hanem rasszista vagy egyéb indítékből elkövetett zaklatás, erőszak, gyűlöletbűncselekmény. Ezért az Ethnic Media Services nagyon is érzékenyen nyúlt ehhez a témához, mert ezek a bűncselekmények különböző kisebbségekhez tartozó személyeket érintenek, köztük etnikai kisebbségeket. Így leginkább azokat, akik külsőre is láthatóan bevándorlók vagy mások, a bőrszínük, a ruházatuk, az arcvonásaik alapján.
Az Ethnic Media Services által szervezett sajtóbeszélgetésen rangos meghívottak, így David Min, LKalifornia állam szenátora, a „Public Transit for All: Improving Safety & Increasing Ridership
Improving Safety & Increasing Ridership” című törvénytervezet szerzője, amelyet február 13-án ismertettek a szenátusban, Janice Li, Bay Area Rapid Transit Board elnöke, Peter Kerre, a Safe Walks NYC alapítója, és Esther Lee, akit a New York-i metróbann támadtak meg.
A rendezvényen a 41 éves koreai amerikai Esther Lee elmondta a tapasztalatait. A New York-i metróban támadták meg, sértegették, leköpdösték, az 57 másodperces jelenetett pedig a telfonjára felvette. Lee jelentette az esetet a New York-i gyűlöletbűnözéssel foglalkozó osztálynak, de Jessica Corey helyettes felügyelő azt mondta neki, hogy a filmfelvétellel fokozta a helyzetet, és mivel a férfi nem használt ázsiaikra utaló rágalmazást, szerinte nincs bizonyíték gyűlöletbűncselekményre. Ez egy tipikus reakció az ilyen esetekre.
Két hónappal később azonban egy civil felülvizsgálati testület látta a videót, és gyűlöletbűncselekménynek minősítette Lee esetét, és elment egy helyi tévéállomáshoz is. Mint mondta: „Ha az enyémhez hasonló eseteket nem gyűlöletbűncselekménynek minősítették, az azt jelenti, hogy sok hasonló incidenst rosszul minősítettek és ok nélkül utasítottak el.” Az ilyen tapasztalatok miatt sokan meg sem próbálják, hogy segítséget kérjenek vagy a rendőrséghez forduljanak.
Peter Kerre 2021 januárjában alapította a Safe Walks NYC-t, amely létrehozott egy Instagram-oldalt, amely önkénteseket toborzott, hogy emberek sétáljanak a brooklyni tranzitmegállókba. Abból a megfontolásból indult a mozgalom, hogy az emberek az esetek többségében egyedül vannak, és így könnyebb céltáblái mindenféle támadásnak. A Safe Walks NYC lényege, hogy önkéntes utazik az emberekkel a metrón, így kevésbé is félnek, és kevésbé válnak célpontokká. A Safe Walks NYC elkísér egy olyan személyt, aki egyébként egyedül lenne, s ez máris jelentős változást hozott a New York-i utasok biztonságának megőrzésében.
A problémát ez sem oldotta meg véglegesen, mert nem lehet annyi önkéntest az utasok mellé állítani, ahány potenciális célpont van. Ezek pedig állandóan változnak, az aktuális közéleti események alapján, hol a feketék, hol a kínaiak, ázsiaiak, LGBTQ+ emberek kerülnek célpontba. A gyűlöletbűncselekmények főként az ázsiai-amerikai és a csendes-óceáni szigetek közösségét (AAPI) célozzák. A problémát nehezíti, hogy a bűnüldöző szervek és a közösség közötti bizalom megingott. Az ilyen esetek miatt is, amit Lee elmesélt.
Kaliforniában jobb a helyzet, mint New Yorkban. „A szenátus 434-es törvényjavaslata megköveteli, hogy Kalifornia 10 legnagyobb tömegközlekedési rendszere adatokat gyűjtsön az utasaitól a zaklatási esetekrőll” – mondta David Min, Kalifornia állam szenátora, az egyetlen koreai amerikai a kaliforniai szenátusban, a kaliforniai ázsiai és csendes-óceáni szigetek (API) törvényhozó testületének alelnöke. Az adatok alapján dolgoznának ki egy programot a tömegközlekedés biztonságának javítása érdekében.
Janice Li, a Bay Area Rapid Transit System (BART) igazgatótanácsának elnöke, aki a Chinese for Affirmative Actionnél, egy San Franciscó-i székhelyű szervezetnél is van, amely több mint 50 éve vezeti az ázsiai-amerikai polgárjogi érdekképviseletet. Li szerint a BART COVID előtti utasai 430 000 utazást tettek meg egy átlagos hétköznapon, és a Bart működési költségeinek 70%-át, évi 1 milliárd dollárt tették ki. A bezárások alatt azonban a utasszám négy százalékra esett vissza, és azóta már csak a 40 százalékára emelkedett.
Ez súlyos anyagi gondokat okozott. „Nem fogunk tovább létezni, ha nem találunk új bevételi forrásokat” – mondja Li. A BART utasainak összetétele is megváltozott. Kétharmaduk nem fehér, egyharmaduk 50 000 dollár alatti jövedelmű háztartásban él, 44%-uk pedig nem rendelkezik autóval. A Bay Area dolgozó szegényei számára a BART elengedhetetlen közlekedési eszköz. Mivel a Covid alatt sokan áttértek a magánautókra, és nem is tértek vissza, a bevételkiesés veszélyezteti a kevésbé jómódú emberek közlekedési lehetőségét.
„A BART tudja, hogy ahhoz, hogy visszahozzuk az utasokat, továbbra is a biztonságot kell előnyben részesítenünk. Büszke vagyok arra a sok új kezdeményezésre, amelyet az elmúlt három évben indítottunk el”, mondta. Annak ellenére, hogy a hátrányosabb helyzetű rétegek túlsúlyba kerülésével nem növekszik általában a biztonság. A BART-nak két új kezdeményezése van: a Not One More Girl, amely egy fiatalok által vezetett kampány a nemi alapú zaklatással és erőszakkal szemben a BART-on, és a Let’s Talk About Us, egy művészeti kampány, amely az AAPI közösségekben a családon belüli erőszakot láthatóvá teszi.
A BART vonatokon elkövetett bűncselekmények száma 1 millió utazásonként 7,45 bűncselekményre esett vissza. Tavaly két emberölés történt a 24. St. Mission állomáson. „Mindkét alkalommal konfliktusokról volt szó, amelyek a környéken, az utca szintjén történtek, ahol az áldozatok végül a földalatti állomásra menekültek” – mondta Li. Azt mondja, több közösségi alapú forrásra van szükség a hajléktalanság, a kábítószer-függőség és a mentális egészségügyi válságok kezelésére. Ez is javítani fogja a tömegközlekedés biztonságát.
