Magyarország létezési módja az abszurd, sokan nevezik Abszurdisztánnak, de a jelző nemcsak Mészáros Lőrinc és a felcsúti űrállomás miatt, hanem az Orbánnal szemben álló ellenzékiek miatt is indokolt. A magyarok a világ egyetlen népe, amely táncol, vígad, danolászik és majális hangulatban ejtőzik, amikor ordítania, ellenállnia, tiltakoznia kellene. A szakszervezeti jogok legkisebb csorbítása esetén Párizsban felszedik az utcaköveket, dübörög a tiltakozók menete, remeg az Élysée-palota, milliók lepik el az utcákat, és a kormány reggelre megérti, hogy ezt nem csinálhatja.
Magyarországon úgy tiltakoznak, hogy attól a hatalomnak nem kell félnie. A zenés, táncos, piknikezős „tüntetések” egyenesen felhatalmazást adnak egy fasiszta rezsimnek, hogy azt csináljon, amit akar. A Gátlástalanul Hazudozó Gulyás cinikusan belenevet a képükbe azoknak, akiknek az életét éppen most lehetetlenítik el, és ezzel kapcsolatos ellenvéleményüket úgy fejezik ki, hogy énekelnek és táncolnak. Nem fogják fel, hogy amit most elszalasztanak, az a lehetőség soha nem jön vissza. Tiltakozni nem így kell.
Az értelmiségi megmondó emberek egymással versenyeznek, hogy moderálják a tiltakozásokat, egy olyan mocsok tévécsatornában, amelyik „hány” attól, hogy szekértáborok legyenek egy fasiszta diktatúrában. Illedelmesen kell viselkedni, amikor lenyúzzák az emberekről a bőrt, amikor ellehetetlenítik őket. Mi nem vagyunk olyanok, mint ők, mi „miniszterelnök úrnak” szólítjuk azt a tetüt, aki megdöntötte az alkotmányos rendet, kifosztotta az országot, lányát és fele országát egy fatolvaj bűnözőnek adta, és aki csődbe vitt mindent, elszegényíti a népet, mert ellopta a pénzüket.
Mi tiszteletben tartjuk a családját, amelynek tagjai kevés híján az ország közvagyonából meggazdagodott bűnözők, és mi nem vesszük szánkra a trampli lányát sem, aki két pelenkadobálás közben magánbizniszbe megkapta a magyar turizmust és divatipart. Mi nem kurvázzuk le a volt tévébemondónőt, aki a pénzéért hozzáment egy félnótás falusi gázszerelőhöz, akinek annyi esze van, mint egy gázcsőre tekert csavarmenetnek, de a tetü ráírta a nevére a fél magyar közvagyont, ami most már fele részben a bemondónőé. Mert mi nem vagyunk olyanok.
Szép dolog énekelgetni, hogy ha én zászló lennék, soha nem lobognék, csak nem akkor, amikor éppen eltörlik a demokratikus Alkotmányt. A magyar tüntető még azt sem tudja, miért kell tüntetni, mert most például sokan azt hiszik, hogy a KATA megszüntetése miatt kell tiltakozni (már amennyiben a Margit-hídon való piknikezést tiltakozásnak lehet nevezni). Nem a KATA kinyírása miatt kell tüntetni, hanem amiatt, ami ezt előidézte.
Mert a magyaroknak nem az orosz háború költségeit kell megfizetniük, hanem Orbán és családja lopásainak, sikkasztásának költségeit, a korrupció költségeit, meg az illiberális fasiszta rendszer költségeit, ami miatt Magyarország közutálat tárgya a civilizált világban, ami miatt kiközösítették az Európai Unióban, s amely miatt Magyarország nem kapja meg azt a temérdek pénzt, ami jár neki, és amit megkaphatna, ha nem ez a felcsúti tetü G. lenne az ország egyeduralkodója, az országot kisajátító tulajdonosa. Egy beteg ember foglya egy ország.
Ez ellen kellene tüntetni, nem a 27 százalékos áfa miatt, amit majd be kell perkálni mostantól, már aki tudja. Ez már csak a tünet, a közvetlen következmény. Nemcsak ezt vette el a bűnszervezet, amely elfoglalta a magyar államot, hanem mindent, amiért élni érdemes, ami szép és jó, ami reményteli és előremutató. Ezt szó nélkül tudomásul veszi ez a nép, és amikor már a szájáig ér a szar, amikor majd szép lassan lenyúzzák a bőrét is, ezt a folyamatot végigénekli, végigtáncolja, és még büszke is rá, milyen jó fej. Mire felébred, már börtön vár rá, ha kinyitja a száját.
Össze tetszenek téveszteni a tüntetést az SZDSZ majálisával. Egy tüntetés az megálljt parancsol. Az nemet mond. Az valaminek véget vet. Az nem enged meg valamit. Egy tüntetés fenyegető, bizony-bizony, fenyegető. Fenyegetést jelent azoknak, akik visszaéltek a hatalmukkal. Egy tüntetés nyomatékot ad annak, hogy ezt nem fogadjuk el. Egy tüntetés az recseg és ropog, egy tüntetés az elsöpri a kordonokat, egy tüntetésen feltámad a nép, és keresi a zsarnokot, hogy elkapja a grabancát, és megmutassa neki, hol van a határ. Egy tüntetésben indulat van és harag.
Bizony, bizony. Ellenkező esetben a zsarnok nagy ívben leszarja a tüntetést, a tüntetőkkel együtt, és lenyúzza a bőrüket, elveszi az emberi jogaikat és az emberi méltóságukat. Megfosztja őket attól, ami emberré teszi az embert. Ezt egyetlen módon tudja az alattvalónak tekintett, és azzá tett nép elutasítani, ha fellázad ellene, ha olyan nemet mond, hogy azt megérti a zsarnok. Orbán bandája merészelné ezt az eszmefuttatást kritizálni, amely 2006-ban utcai puccsot kísérelt meg, felgyújtotta Budapestet, százezer embert belevezetett egy rendőri oszlatásba, hogy áldozatok legyenek?
Még demokráciákban is kiröhögik ezeket a tüntetéseket, nemhogy egy diktatúrában, amelyről azért nem lehet tudni, hogy diktatúra, mert soha senki nem kényszerítette rá, a jogaihoz ragaszkodva, hogy fizikai erőszakot alkalmazzon. Mi 2011-ben is megmondtuk, hogy ez egy fasiszta diktatúra, és addig kell ellenállni, amíg lehet, mert aztán már nem lehet. Akkor is elkésetek, most is elkésnek, mindenről elkésnek. Fasiszták csak az erőből értenek.
S amikor megértik, hogy bekerítették, bezárták, kifosztották, lenyúzták, megalázták őket, akkor már késő lesz, akkor már nemzetellenes Soros-ügynökként fogják üldözni, már ha túléli, és lesz mit ennie. Mert a magyarok nem tudják, mivel játszanak. Ha az EU nem enged, Orbán pedig ragaszkodik a fasiszta rendszeréhez, Magyarországon olyan nyomor és nyílt diktatúra lehet, amilyet még nem láttak. Most lehetne ezt megállítani, amikor megcsapott mindenkit ennek a szele, de most zenés és táncos a hangulat, ahogy a 444.hu írja.
Ha tudnák, mivel jár ez a rendszer, mi van a mostani intézkedések mögött, s az mivel fenyeget, akkor talán begurulnának, felszabadulna a harag. De nem tudják, nem értik, nem látnak az orruknál tovább. Sétálnak a vágóhídra. Zenés, táncos piknikhangulatban.
