Valamikor nagyon szerettem sakkozni és a nagy versenyek nagy játékosainak partijait a saját sakktáblámon követtem nyomon. 1972-ben a sakk világbajnoki döntőbe két nagy játékos Szpaszkij és Fischer került. Fischer nemcsak a különcségéről volt ismert hanem a különleges felkészüléséről is. Fischer több száz játszmát elemzett a szekundásaival amit Szpaszkij játszott. Fischernek a megnyitás volt a gyenge pontja és ennek tökéletesítésére rengeteg energiát fordított. Naponta nyolc órát elemzett, elemezte Szpaszkij játszmáit. Így ismerte meg Szpaszkij minden reagálását bizonyos helyzetekben.
Fischer az 1972-es döntőben minden tekintetben tökéletesen felkészült állapotban volt. De nagy mestere volt a pszichológiai hadviselésnek is. A döntő ugy kezdődött, hogy Szapaszkij 2:0-ra vezetett mivel Fischer nem jelent meg, a közeli lámpák, a nézők miatt, melyet ö kifogásolt. A végeredmény: Fischer hét győzelem és tizenegy döntetlen során gyűjtötte össze a győzelemhez szükséges 12,5 pontot. Larry Evans nagymester egyszer arról beszélt, hogy Fischer egy dologban alapvetően különbözött az összes többi sakkozótól. Ő ugyanis „hajlandó volt feláldozni a magánéletét a sakk oltárán”.
Ezt azért írtam le, mert a politika kicsit a sakkhoz is hasonlít. (Vagy nem is kicsit) Egy jó politikai csapat ismeri az ellenfél gondolkodását, lehetőségeit és felméri azt, hogy neki milyen lépésekre van szüksége ahhoz, hogy a politikai játszmából ö jöjjön ki győztesen. Sajnos a magyar ellenzék nem tud sakkozni ezt már tudjuk 2014 óta.
Most megint van egy lehetőség a győzelemre. De nem elég az, hogy nyerni akarnak még akkor sem ha egyes véleményformálók kijelentik: nyerni kell. Ez viszont kevés, mert egy sakkozó tudja azt, hogy fog nyitni és erre mit húz az ellenfél. Egy jó sakkozó tudja előre a következő 17 lépést a felmerülő esetleges számtalan variációkkal együtt. Azt tudniuk kell, hogy nem kezdőkkel játszanak. De jelenleg úgy néz ki, hogy a Fidesz vezényli az ellenzék fehér bábjait is.
Tehát nem elég nyerni (ez csak a minimum cél lehet) és megelégedetten ülni és mosolyogni, hiszen ezután kezdődik csak igazán a parti. Az ellenzéknek – ha nyer a választáson – már most kell tudnia azt, mit fog lépni az első a második a harmadik és így tovább három hónapon keresztül minden egyes percre kidolgozva a lépéseket és elemezve a várható és valószínűsíthető ellenhúzásokat.
Azt gondolom a választásokig egy dolog mellett kell haladni, azt kell kihangsúlyozni, hogy Európában kell maradni, valamint azt, hogy az országot a romokból fel kell újra építeni. A Fidesz diktatúrát az alaptörvény hatályon kívül helyezésével lehet felszámolni. Erről több szakember- köztük dr Vörös Imre is- nyilatkozott. Az Alaptörvényt az Országgyűlés az Alkotmány 19. § (3) bekezdése és 24. § (3) bekezdése alapján fogadta el, az Alkotmány 19. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján azonban az Országgyűlés kizárólag a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkothatta volna meg, csak ezt, és csak ilyen névvel, nem pedig a Magyarország nevű állam Alaptörvényét, ezért az Alaptörvény érvénytelen.
Az esetleges választási győzelem esetén a Fidesz puccs által megváltoztatott államformát kell visszaállítani (Magyar Köztársaság) és a Fidesz házi törvényét az Alaptörvényt azonnal el kell törölni az összes vonzatával (törvények, kinevezések stb) együtt. A fontos minisztériumokat azonnal fel kell állítani a miniszterek kijelölésével együtt. És így tovább.
De addig még az ellenfélnek is lehetnek váratlan lépései. Most, hogy a Fideszt kitessékelték az Európai Néppártból ennek lehet egy komoly vonzata. Orbán Viktornak ez volt a célja, azért, mert ha a Néppárti frakcióból kilép nem kell számolnia a Néppárti fékekkel, hanem szabadon, könnyen valósíthatja meg a terveit. Mert vannak tervei ez bizonyos. Orbán ok nélkül nem cselekszik és azt tudjuk, hogy ennek csak neki és az oligarchiáinak van haszna. Tehát Orbán készül valamilyen belpolitikai gonoszságra. Ezt kell a szemben állónak kitalálnia és a lépéseit ennek alapján kell megtervezni és a stratégiát ennek szellemében kell felépíteni. De ehhez nagyon jól kell tudni sakkozni. Nem elég azt tudni, hogy a sakkbábukkal hogy lehet lépni. Attól tartok, hogy a mai ellenzék még azt sem tudja, milyen megnyitást válaszon.
