Az Egyesült Államok demográfiai helyzete a 21. század évtizedeiben megváltozhat, és a jelek szerint hosszabb távon a népesség dinamikája lassuló vagy akár csökkenő pályára állhat, ami új kihívások elé állítja az ország társadalmát, gazdaságát és politikai intézményeit.
Az ország gazdaság- és bevándorláspolitikája ezt a tendenciát felgyorsíthatja. Erről tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media Dr. Ana Langer, a Harvard Nők és Egészségügyi Kezdeményezés igazgatója, a Chan Közegészségügyi Iskola és a Globális Egészségügyi és Népegészségügyi Tanszék emeritus professzora, Dr. Philip Cafaro, a Colorado Állami Egyetem filozófia docense és Anu Madgavkar, a McKinsey Global Institute partnere.
A résztvevők a negatív népességnövekedéshez vezető tényezőket, a gazdaságra gyakorolt hatást, beleértve a munkaerő csökkenését, valamint a környezetre gyakorolt lehetséges következményeket vitatták meg. Ez a tendencia tükrözi azt a globális változást, amely már most is átformálja Európát és Kelet-Ázsiát.
Az emberiség kétharmada olyan országokban él, ahol a termékenység a családonkénti 2,1 gyermek pótlási rátája alatt van. Az ENSZ előrejelzései alapján 2100-ra egyes nagyobb gazdaságokban a népesség 20-50 százalékkal csökken. Az Egyesült Államokat eddig ez a népességfogyás elkerülte, különböző okokból, de ez most véget érhet.
Az amerikai lakosság világszerte kiemelkedő demográfiai növekedést mutatott eddig, részben a viszonylag magas bevándorlási rátának, részben pedig a viszonylag tartós népességnövekedésnek köszönhetően. A legfrissebb hivatalos adatok és előrejelzések szerint ez a növekedés hosszútávon lassul, majd 2100 körül akár vissza is fordulhat.
A U.S. Census Bureau 2023-as demográfiai előrejelzése szerint az Egyesült Államok lakossága a jelenlegi trendek alapján a 21. század során lassabban fog növekedni, mint korábban várták. Ana Langer szerint a népesség 2080 körül elérheti a mintegy 370 milliós csúcsot, majd onnantól kezdve lassú csökkenésbe mehet át.
A becslések szerint 2100-ra a lakosság 366 millió körül alakulhat, ami mindössze 9,7 százalékos növekedést jelent a 2022-es adatokhoz képest. A demográfiai trendek mögötti fő mozgatórugók –a természetes szaporodás, a halálozás és nemzetközi bevándorlás – új mintázatokat mutatnak.
A születési ráta tartósan csökkenő pályán van, és az utánpótlási szint alatt marad. A gyermekvállalási hajlandóság nem éri el az úgynevezett helyettesítési szintet (2,1 gyermek/fő). Ez hosszútávon azt jelenti, hogy a népesség természetes úton nem tudna önmagát fenntartani.
Ennek következményeként – a halálozások mennyiségének növekedésével együtt – a természetes szaporodás 2038 körül a halálozások mögé kerülhet, vagyis a halottak száma meghaladhatja az élve születettekét. Ez a demográfiai fordulat a népesség elöregedésének köszönhető: a nagy létszámú „baby boom” nemzedék lassan eléri a nyugdíjkorhatárt és azon túl van, ami emeli az átlagéletkort.
Eközben a fiatalabb korosztályok aránya csökken. A Census adatai alapján az átlagos medián életkor 2022-ben 38,9 év volt, és 2100-ra várhatóan 47,9 év körül alakul, vagyis több lesz a 65 éves vagy annál idősebb lakos, mint a 18 év alatti gyermek. Ez az öregedési trend nem egyedülálló az Egyesült Államokban, hanem sok fejlett országban megfigyelhető demográfiai változás, de nem annyira gyors, mint Európában vagy Japánban volt.
Ugyanakkor az amerikai demográfusok és szociológusok rámutatnak, hogy a születési ráta csökkenése és a „fertility postponement”, vagyis a gyermekvállalás elhalasztása egyre jellemzőbb, különösen a magasabb iskolázottságú nők körében, ami tovább csökkenti az általános termékenységi arányt.
A bevándorlás szerepe kulcsfontosságú az amerikai demográfiai dinamikában. A Census előrejelzései szerint a 21. század hátralévő részében – a legtöbb forgatókönyv szerint – a nemzetközi bevándorlás lesz a fő hajtóerő a népességnövekedésben, különösen abban az esetben, ha a jelenlegi bevándorlási szintek fennmaradnak. Ezek a becslések azonban a jelenlegi bevándorláspolitika előtt születtek.
A bevándorlás szintjének csökkenése vagy szigorítása drámai hatással lehet a demográfiai pályára: a Census „alacsony bevándorlási” forgatókönyve szerint a népesség csak 346 millióig nőhet 2043-ra, majd csökkenhet, 2100-ra pedig 319 millió körül alakulhat, ami egyértelmű visszaesést jelez. De ez a prognózis még optimista a bevándorláspolitika változásához képest.
A „nulla bevándorláshoz közeli érték” esetén – ami hipotetikus, de szemléletes, és politikai döntésektől függ – az amerikai népesség 2100-ra akár 226 millióra is csökkenhet a jelenlegi kb. 340 milliós szintről, ami a jelenlegi népesség mintegy kétharmados zuhanását jelentené. Ha ezt a szintet nem is éri el, Trump bevándorláspolitikája, a deportálásokkal, a kitoloncolásokkal és a bevándorlás szigorításával, eredményezhetne hasonló visszaesést.
Ez a hatalmas különbség a bevándorlási szintek mentén azt mutatja, hogy a demográfiai pálya gyökeresen változhat attól függően, hogy milyen politikai döntéseket hoznak az Egyesült Államok bevándorlási rendszeréről, a menedékkérők és migránsok belépéséről és letelepedéséről – mondta Dr. Philip Cafaro, s a jelenlegi trend az ijesztő.
A Penn Wharton Budget Model szerint – amely alternatív demográfiai előrejelzéseket használ – az Egyesült Államok termékenysége évtizedek óta a helyettesítési szint alatt van, és ha ez így marad, akkor bevándorlás nélkül a népesség növekedése megáll, és alacsony vagy negatív maradhat még akkor is, ha a halálozási arány csökken.
A demográfiai trendek nemcsak a lakosságszámot, hanem a népesség összetételét is megváltoztatják. A különböző etnikai és származási csoportok aránya várhatóan átalakul a következő évtizedekben: a nem spanyolajkú fehér lakosság aránya csökkenni fog, míg a spanyolajkúak és más etnikai csoportok részaránya nő.
Ez önmagában is társadalmi, politikai és gazdasági kihívásokat vet fel, mivel a munkaerőpiac, a fogyasztói szokások és az oktatási rendszerek is alkalmazkodni kényszerülnek, azonban a rasszizmus rendszerszintű megjelenése ezt indoknak tekintheti a bevándorláspolitika szigorítására.
A népesség elöregedése súlyos terheket ró az egészségügyi és nyugdíjrendszerekre. Ha kevesebb munkaképes korú lakos jut egyre több nyugdíjasra, az fiskális nyomást teremt mind az állami, mind a szövetségi költségvetésben. Emellett a népesség csökkenése vagy lassulása hosszútávon gyengítheti a gazdasági növekedést, csökkentheti a munkaerő-kínálatot és befolyásolhatja az innováció és beruházások dinamikáját.
Összességében tehát az Egyesült Államok demográfiai helyzete olyan 21. századi kihívásokkal néz szembe, amelyeket korábban inkább Európában vagy Ázsiában figyeltek meg. Az ország népességének lassuló növekedése – vagy bizonyos forgatókönyvekben hosszú távú csökkenése – a születési ráta alacsony szintje, a növekvő halálozások és az ingadozó bevándorlás összhatásának eredménye.
Ahogy a Census Bureau, a költségvetési iroda és más demográfiai modellek rámutatnak, az amerikai népesség alakulása nem előre meghatározott, hanem erősen függ a politikai döntésektől és a társadalmi trendek alakulásától, amelyek együttesen formálják az ország jövőjét. Ebnből a szempontból pedig aggasztó a szélsőjobboldali retorika, a bevándorlást ellenző hangulat és a rasszista, diszkriminatív, bevándorlásellenes kormányzati politika.
