Az alábbiakban egy olyan írás olvasható, amely arról szól, hogy senki nem felel az ősei bűneiért. Ezért az efféle mocskolódást abba kellene hagyni, elsőként is annak a Szlazsánszky Ferencnek, aki tanulhatna a saját helyzetéből, a nagyapja esetéből. Tanulságos történet következik. Ezt a cikket nem azért írtuk, hogy Szlazsánszkyt a nagyapja bűneivel azonosítsuk, vagy felelőssé tegyük érte, ellenkezőleg: azért, hogy saját példáján mutassuk be, mennyire aljas, amikor ő ezt teszi másokkal.
Szlazsánszky Ferencnek, az ATV Híradó főszerkesztőjének nagyapja, Szlazsánszky Ernő, Szálasi barátja, bizalmasa és munkatársa volt, s a XII. kerületi nyilasok kerületi pártszolgálat-vezetőjének tisztségét töltötte be. Ez derül ki Zoltán Gábor Szomszéd (Orgia előtt és után) című könyvéből. A mű folytatása és előzménye Zoltán Gábor 2016-ban megjelent Orgia című regényének, amely a XII. kerületi nyilasok 1944-45-ös rémtetteit mutatta be. A könyv alapján felismerhető Szlazsánszky Ferenc újságíró, mint a nyilas pártvezető unokája.
A könyv szerint Szlazsánszky Ferenc édesapja a nagyapjának, Szlazsánszky Ernőnek a Szálasi iránti rajongásából kapta a Ferenc nevet, és a jó barátság okán Szálasi elvállalta a keresztapaságot is. Ahogy a könyv fogalmaz, „ilyen módon rokonokká váltak”. Szlazsánszky Ferenc nemcsak azzal büszkélkedhet, hogy apjának Szálasi Ferenc volt a keresztapja, hanem azzal is, hogy közvetve a saját neve is Szálasitól származik, s a nyilas nemzetvezetőnek állít emléket. Zoltán Gábor bemutatja Szlazsánszky Ernő életútját, akiről Csonka Emil Szálasiról írott könyve azt mondja: „a legközvetlenebb munkatársak egyike volt, aki a Nemzetvezető oldalán végzett munka során elévülhetetlen érdemeket szerzett”.
Szlazsánszky Ernő tevékenységét a könyvnek talán az a része érzékelteti leginkább, amikor a szerző ezt írja: „A legnagyobb fiúgyermeket az édesapa a Városmajor utcai ház kertjében tanította pisztollyal célba lőni. Az akkor tizenkét éves fiú azzal dicsekedett, hogy ő is jár a faterral a Duna-partra zsidókat ölni. Októbertől februárig hordták a rablott kincseket a lakásukra”. A könyv szerint mindez periratokban szerepel, miszerint a 12 éves gyerek „rendszeresen részt vett a kísérésekben, amely alkalmakkor maga is használta a fegyverét”.
Ez arra utal, hogy az ATV-s Szlazsánszky Ferenc nagyapja (és a leírás szerint az akkor 12 éves nagybátyja) nemcsak antiszemita, hanem nyilas rablógyilkos volt, akik zsidó embereket öltek, majd elrabolták az áldozatok tulajdonát. Szlazsánszky Ferenc édesapja a középső gyerek volt a családban, aki akkor csak három éves volt, így nem érheti vád, hogy részt vett ezekben a bűncselekményekben. Vele kapcsolatban azt írja a könyv, hogy miután Szálasiról nevezték el, és Szálasi lett a keresztapja, „a büszkeségtől dagadó keblű szülők minden ismerősnek, barátnak, szomszédnak tudomására hozták, ki a Ferike keresztapja”. Ő az ATV-s Szlazsánszky Ferenc apja, aki Szálasitól kapott nevét adta tovább a fiának, ifjabb Szlazsánszky Ferencnek, az ATV Híradó főszerkesztőjének.
Szlazsánszky Ernőről még annyit érdemes elmondani, hogy hasonlóképpen festőművésznek képzelte magát, mint Adolf Hitler. Ő festette ki freskókkal a nyilasok Erőd utcai és Csalogány utcai helyiségeit. Mivel a Felvidékről származó Szlazsánszky Ernőnek nem volt lakása, ezért gondnokként beköltözött a Csalogány utcai párthelyiségbe, és telefestette a falakat. A művészettörténet nem kis fájdalmára nem maradtak fenn a freskók, bepillantást engedve a nyilas képzőművészet remekeibe.
Egy festmény (eredeti Szlazsánszky Ernő-mű) leírása azonban fennmaradt. Zoltán Gábor könyve szerint az alkotás „Szálasi Ferenc elítélése és bebörtönzése felett érzett döbbenet és megindultság hatására született”. Mérete 130 x 90 cm volt, csomagolópapírra készült vízfestékkel. A rendőri leírás szerint a mű „börtönt ábrázol, amelyet a magyar címer mintájára tölgyfa és babérkoszorú övez, alatta pedig lánc és bilincs ábra van. A kép fölött villanylámpával hátul megvilágított nyilaskeresztet helyeztek el”. Mindez jó ízlésre vall, és a leírás alapján szép kép lehetett. Nagy kár, hogy nem maradt fenn. Biztos verekednének érte a legnevesebb képtárak.
Szlazsánszky Ernő mindent megúszott, mert sikerült a tájékozatlan nyomozókkal elhitetnie, hogy csak egy kisnyilas. A család azonban tisztában volt azzal, mit művelt a legidősebb fiával együtt, ezért a gyereket kimenekítették az országból a felvidéki rokonokhoz, ahonnan soha nem is mert Magyarországra visszatérni. Ehelyett belépett helyben a kommunista pártba. A könyv tárgyalja a nyilaskorszak gyerekgyilkosainak ügyét és felelősségét. Egyetlen gyereket és egyetlen szülőt sem vontak felelősségre, többségük zavartalanul élte az életét tovább a magyar társadalomban.
A könyv beszámol arról, hogy a szerző kapott egy emailt, melyben Szlazsánszky Ernő unokája jelentkezett. Mint írja, megkönnyebbült, hogy olyan emberrel kell beszélnie, akinek apja nem ölt embert. Nagyapja és nagybátyja viszont valószínűleg igen. Szlazsánszky Ferencet, az ATV Híradó főszerkesztőjét, Szlazsánszky Ernő unokáját onnan lehet felismerni, ahogyan elhatárolódott nagyapjától és a nyilasoktól. A könyv így idézi: „mélységesen elítéli a nagyapja, a nagybátyja, és általában a nyilasok, nácik, fasiszták cselekedeteit, és úgy gondolja, azokra nincs semmiféle bocsánat”.
Szlazsánszky a Hit Gyülekezete tagja, médiamunkása, és ez a szöveg a Hit Gyülekezete tipikus formaszövege. Ma mindez már bizarr egy olyan szervezet részéről, amely az antiszemita „illiberális” ideológia elkötelezett híve lett, amely „sorosozik”, amelynek vezetője, Németh Sándor vezető lelkész „háttérhatalomról”, vagyis a zsidó összeesküvésről beszél (a „háttérhatalom” a zsidó világ-összeesküvés náci kódja). A kincstári filoszemitizmus és a nyilas rémtettek elítélése azért megmaradt. Azt hivatalosan még a NER is elítéli.
A könyvből az is kiderül, hogy Szlazsánszky Ferenc az írónak azzal szépítgeti a család történetét, hogy a Szálasiról elnevezett apja állítólag „zsidó lányt vett feleségül”, aki a továbbra is antiszemita nagypapát figyelmeztette, hogy ne zsidózzon annyit, mert az unokája (az ifjabb Szlazsánszky Ferenc) már félzsidó. Az apjának még Szálasi a keresztapja, de ő már félzsidó. Az idősebb Szlazsánszky Ferenc azzal fedezte magát, hogy zsidó nőt vett feleségül (milyen szép is az), így az újságíró Szlazsánszky már nem nyilas unoka, hanem zsidó leszármazott. Ám ebben ő téved. Ő a nyilas Szlazsánszky Ernő unokája is, aki Szálasi nevét viseli.
Azt nem tudjuk, hogy az állítólag zsidó mamának beszámoltak-e arról, hogy a férje Szálasiról kapta a nevét, Szálasi volt a keresztapja is, és a közös gyermeküknek valamiért ugyanezt a nevet örökítette tovább. A könyv beszámol a nyilas nagypapa és ifjú Szlazsánszky Ferenc kapcsolatáról is. Eszerint a csupaszív Szlazsánszky Ernő „nagyon szerette ezt a kisfiút, sok időt töltött vele, s attól kezdve vigyázott, legalább a gyerek jelenlétében nem szidta a zsidókat”. A nagypapa akkora áldozatot hozott, hogy nem zsidózott. A szeretet csodákra képes. Így ifjabb Szlazsánszky Ferenc újságíró nem tanult meg pisztollyal lőni sem.
Mindezt azért tesszük közzé, mert véleményünk szerint Szlazsánszkynak nem azzal kellett volna védekeznie, hogy az anyja zsidó, ő már félzsidó, ami elég bizarr a vélhetően rablógyilkos nyilas nagypapával. Neki azzal kellett volna védekeznie, hogy senki nem tehet arról, milyen családba születik, senki nem felel a szülei, a nagyszülei, az apja, az anyja, a nagyapja tetteiért, bűneiért. Csak azok gondolják, hogy ezek öröklődnek, és meghatározzák az utódok életét, akik fajelméletben hisznek. Mint például Szlazsánszky Ferenc, aki egy nyilas nagypapával a háttérben mutogat másokra, mások vér szerinti anyjának bűneire, mint ami öröklődik a leszármazott vérében.
Szlazsánszky Ferenc, aki egy zsidógyűlölő, nyilas, s a beszámolók szerint rablógyilkos nagypapával rendelkezik, a Hit Rádióban olyan műsorokban szerepel Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete vezetőjével, melyekben Bartus László újságíró soha nem látott, soha nem ismert vér szerinti anyját gyalázzák, vér szerinti anyja pitiáner lopásai miatti büntetéseit taglalják, és ebből vezetik le az újságíró személyiségét, mintha neki bármi köze lenne ezekhez. Ezzel magyarázzák azt, hogy Németh Sándorról bizonyítékokkal alátámasztott tényeket írt meg, egyebek mellett, hogy ellopta a Hit Gyülekezete ATV-ben levő vagyona 60 százalékát. Németh Sándor egyházvezetői és közszereplői tevékenységével kapcsolatos kritikáját az újságíró vér szerinti anyjának a múltjából vezetik le. Akkor Szlazsánszky múltjából mit vezessünk le?
Bartus László Fesz lesz című könyvében olvasható, hogy a Hit Gyülekezete tagjai behatoltak a magyarországi lakcímére, ellopták az ott őrzött iratait, köztük vér szerinti anyja börtönbüntetéseiről szóló iratokat. Szlazsánszky a papírok kiforgatásával egy 79 oldalas névtelen szennyiratot állított elő, amelyben Bartus Lászlót a soha nem látott, soha nem ismert vér szerinti anyja bűncselekményeivel azonosítja, sározza, miközben neki egy nyilas gyilkos a nagyapja. Ha nem ő írta volna, akkor is fel kellene háborodnia rajta, mert ha ugyanazzal a mércével mérünk, akkor ő egy nyilas unokája, akiről a periratok azt mondják, hogy gyilkos, tolvaj, rabló volt. Ha más ember vérében öröklődik a bűn, illetve a családi háttere határozza meg a személyiségét, ahogy Szlazsánszky mondja, akkor a nyilas nagypapával róla mit gondoljunk?
Azért is hoztuk nyilvánosságra Szlazsánszky nagyapjának kilétét és történetét, mert szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy Németh Sándornak két olyan médiamunkása van, akik a legaljasabb feladatokat is elvégzik. Az egyik a volt III/III-as Morvay Péter, aki „Hartmann László” fedőnéven szolgálta besúgóként az állambiztonságot (ő szerkeszti a Bartus László vér szerinti anyja nevén írt szennyblogot és Facebook szennyoldalt), a másik a nyilas unoka, Szlazsánszky Ferenc, akinek a nagyapja és a nagybátyja vélhetően ölt, rabolt (ő írta a 6-os karton – és nem „Hatos karton” – című szennyet).
Most eldöntheti Szlazsánszky, hogy az emberek a vérükben hordozzák az őseik bűneit vagy nem. De Bartus László sem a vér szerinti anyja nyomdokain jár, hanem leleplezi a tolvajokat, mint amilyen Németh Sándor. Annak az édesanyjának a nyomdokaiban jár, aki felnevelte, aki még egy közlekedési kihágást sem követett el egész életében, aki erre nevelte. Arra az anyjára, aki a sajátjaként felnevelte őt, és akit az édesanyjaként szeret és tisztel, csak büszke lehet. Ahogy Szlazsánszky sem felel a nagyapjáért, és nem azért, mert az apja zsidó nőt vett el.
Szlazsánszky ezután is saját jogon lehet kiválóság vagy rongy ember, nem a nagyapja miatt. Ezt ő maga eldöntheti. Tanulhatna a nagyapja sorsából, aki elvtelenül fasiszta gazembereket szolgált ki. Neki nem kéne. Mert ilyen az, amikor a hóhért akasztják. Ha magától nincs annyi erkölcsi érzéke, hogy nem túr bele mások magánéletébe, nem mutogat mások szüleire, mert senki nem felel az ősei bűneiért, akkor ő egy nyilas nagyapa unokájaként ne mutogasson másokra. Mert az ő háttere mindenkinél súlyosabb. Az ő logikája szerint neki nincs helye a közéletben. De akkor sincs, ha másokat felelőssé tesz az ősei bűneiért, és aljas lejárató kampányokban vesz részt. Először nézzen magába. Soha nem késő „megtérni”.
