A társadalmi sokszínűség megszűnése senkinek nem jó. leginkább az egész társadalomnak. Amerika az elmúlt 50 évben bizonyította, hogy anyitottság, z elfogadás, a sokszínűség és az egyenlőség az egész társadalom javát szolgálja, és minden embernek jó. Akik nem akarnak sokszínű közösségben élni, maguknak ártanak és magukat fosztják meg. nem beszélve arról, hogy az efféle korlátok mindig jogsérelemmel, jogfosztással és elnyomással járnak, amelyek a társadalmi békét veszélyeztetik.
Amikor Donald Trump átkos elnökségének legsúlyosabb öröksége, a Legfelsőbb Bíróságban szélsőjobboldali kultúrharcot folytató többség megtiltotta a felvételi eljárások során alkalmazott pozitv diszkriminációt, illetve az annak alapjául szolgáló adatok gyűjtését és figyelembe vételét, ennek a társadalmi békétlenségnek a magvát ültette el, amelyet Amerika egyszer már nagy erőfeszítések és nagy fájdalmak közepette meghaladott. Az egyetemek sokszínűségének korlátozása ugyanis néhány éven belül az egész társadalom sokszínűségét és egyenlőségét megszünteti.
A Harvard-ügyben eljáró védő ügyvédek azt mondják, hogy a küzdelemnek még nincs vége. Azzal érvelnek, hogy a döntés valószínűleg növeli a felsőoktatásban meglévő egyenlőtlenségeket, és az Affirmative Action híveinek új módokat kell találniuk a sokszínűség biztosítására. Az egyetemek egy jelentős része már a Legfelsőbb bíróság ideológiai és politikailag motivált döntéseután jelezte, hogy a sokszínűséget, a társadalmi egyenlőséget fontos értéknek tartják, és iskolájuk szellemiségével ellentétes a döntés, amely ez ellen irányul.
Ezért más eszközökkel, de továbbra is fenntartják a sokszínűségre és az egyenlő esélyekre irányuló törekvéseket, a hátrányos helyzet kiegyenlítésére irányuló programjaikat. A Legfelsőbb Bíróság június végi döntése, amely megdöntötte a 45 éves precedenst, amely lehetővé tette a faji szempontok figyelembevételét az egyetemi felvételinél, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazhassanak, egy nagy visszalépést jelent minden színes bőrű közösség számára, amely akadályozza az egyenlő lehetőségeket és a társadalmi sokszínűséget korlátozza.
A társadalom vezető rétegeinek összetétele ugyanis olyan lesz, amilyen az egyetemek összetétele. A gazdag fehér szülők gyerekei a pénzükkel és a kapcsolataikkal olyan előnyben vannak, hogy egy fekete vagy ázsiai közösségből induló gyereknek esélye sincs a jó egyetemekre való bejutásra, függetlenül a képességeiktől és az elért eredményeiktől. Az egyetemi kvóták legalább biztosították, hogy a felvett diákok meghatározott százalékát a hátrányos helyzetű jelentkezők legjobbjaiból válogassák.
A döntés mögött nyilvánvalóan rasszista motívumok állnak, amelyek dermesztőek, ha az Egyesült Államok Legfőbb Bíróságáról van szó. Trump szándékosan hoizta létre ezt a helyzetet, és most egész Amerikának az a feladata, hogy egy ilyen ideológiailag motivált Legfelsőbb Bíróság mellett megőrizze az elért eredményeket és az alkotmányos jogokat. Erről folytattak beszélgetést az Ethnic Media Services szervezésében a résztvevők.
„Ahogyan az ebben a ciklusban a megerősítő fellépésről és a diákadósság-elengedésről szóló döntéseknél láttuk, a Legfelsőbb Bíróság jobban érdekelt abban, hogy a felsőoktatás elsősorban a gazdagok és a jó kapcsolatokkal rendelkezők számára elérhető legyen” – mondja Rep. Judy Chu (D-CA). A legközvetlenebb hatás a kisebbségi hallgatók számának csökkenése lesz az Észak-Karolinai Egyetemen és a Harvardon, a döntésben érintett két egyetemen, hacsak mindkét iskola nem talál más módot hallgatói körük diverzifikálására.
Chu, aki a Kongresszus Ázsiai Csendes-óceáni Amerikai Választmányának elnöke is, azt mondta, hogy „mélyen elszomorította” a Legfelsőbb Bíróság döntése. „Az ázsiai-amerikai, az őslakos hawaii és a csendes-óceáni szigetlakók közösségei nem egy monolit közösség. Az alacsony jövedelmű, első generációs, bevándorló, menekült vagy bennszülött közösségekből származó hallgatóktól már szisztematikusan megtagadják az esélyegyenlőséget az oktatásban” – jegyezte meg. A döntés következtében még több akadályba ütköznek a felsőoktatási intézményekbe való felvétel előtt.
A Howard Blum veterán konzervatív aktivista vezette Students for Fair Admissions csoport által benyújtott perek azt állították, hogy az egyetemek felvételi politikája diszkriminálja az ázsiai jelentkezőket. Figyelemre méltó, hogy egyik diák sem vallott Blum csoportja mellett egyik perben sem. Jin Hee Lee, a Legal Defense Fund (LDF) veterán polgárjogi ügyvédje „lesújtó véleménynek” nevezte az ítéletet, amely csapást mért az esélyegyenlőség előmozdítására irányuló évekig tartó erőfeszítésekre egy óriási egyenlőtlenségekkel küzdő társadalomban.
Bár a faji szempontok figyelembevétele a főiskolai felvételinél már nem törvényes, a felsőoktatás sokszínűségének biztosítására irányuló erőfeszítés folytatódni fog. „Ez nem a harc vége” – mondta. Francisca Fajana, a Latino Justice faji igazságossági stratégiájának igazgatója elmagyarázta, hogy a főiskolai felvételi faji megközelítésének eltörlése miért nem a faji igazságosságban gyökerezik, és miért nem vezethet méltányosabb eredményekhez.
„A faj figyelmen kívül hagyása nem tesz egyenlővé egy mélyen egyenlőtlen társadalmat” – mondta Francisca Fajana. „Ez a bíróság figyelmen kívül hagyja a valóságot, hogy a faj és az osztály keresztezik egymást.” Fajana megjegyezte, hogy az elit főiskolák jelentik a nagyobb lehetőségekhez vezető utat, és most kevesebb kisebbségi diák jut be oda. A latinok mindössze 21%-a rendelkezik alapdiplomával, szemben a nem spanyol társaik 44%-ával. Az amerikai őslakosok mindössze 15,4%-a végzett 2021-ben, szemben az országos 33%-os aránnyal.
Ketanji Brown Jackson bírót idézve azt mondta, hogy a fajt a törvényben irrelevánssá tehetik, de ettől még nem az életben. A pozitív diszkrimináció eszköz volt a cél eléréséhez; nem ez az egyetlen módja a sokszínűség növelésének és a faji alapú megkülönböztetés megszüntetésének az egyetemi felvételinél. „Ahelyett, hogy engednénk a félelemnek, itt az ideje a merész cselekvésnek… annak érdekében, hogy azt tegyük, amihez a felsőoktatási intézmények mindig is a legjobban értettek. Ez pedig az innováció” – mondta.
Miközben a bíróság konzervatív többsége képmutató módon a fajsemleges társadalom narratíváját szorgalmazza, a felszólalók hangsúlyozták, hogy a valóság egészen más. „Az adatok némileg megcáfolják azt a tényt, hogy a faj nem számít” – mondja Fajana. „Nem mindegy, hogy milyen társadalmi-gazdasági mutatót nézünk, legyen az a lakhatás, a foglalkoztatás vagy a büntetőjogi rendszer. Nem igazán számít, hogy milyen adatokra összpontosítasz, a faj számít.”
Vannak faji egyenlőtlenségek, és amíg nem foglalkozunk ezekkel a faji különbségekkel, a faj továbbra is számít. A faj számít. Leginkább zoknak, akik a fajsemlegesség jelszava mögé bújva próbálják a színesbőrűeket és más kisebbségeket kiszorítani és diszkriminálni. Legjobban nekik számít a faj. Ezért hoznak ilyen döntéseket.
