A választási kampányok és stratégiák egyre professzionálisabbak lesznek, mióta számolnak azzal, hogy a választók tömegei nem egy masszát alkotnak, hanem különböző csoportokhoz és rétegekhez tartoznak, amelyeknek saját preferenciáik vannak, s követik a csoport általános jellemzőit. Ezért egy párt előre tudhatja a választás végeredményét.
Korábban a pártok olyan programokat hirdettek meg, amelyekről azt gondolták, hogy minden ember számára vonzó. Hátrányba kerültek azonban azok a pártok és jelöltek, amelyek nem vették figyelembe a szavazói bázis sokszínűségét, és az ennek megfelelő eltérő igényeket. Az általános üzenetek mellett ezeket egyenként meg kell nyerni.
A szavazóbázis tagoltsága sok tényezőtől függ, az igények és elvárások változnak attól függően, hogy ki hol él, milyen nemzetiségű, milyen gyökerekkel rendelkezik, a vallása a világnézete, a szociális helyzete, az etnikai hovatartozása és még sok minden más dönt, hogy mit támogat és mit nem. zeket a rétegeket és csoportokat egyenként meg kell nyerni.
Emiatt értékelődtek fel a közvéleménykutatások, felmérések, amelyek orientálhatják a kampányokat, hogy melyik réteg felé hogyan közelítsenek. Amerikában különösen nagy jelentősége van annak, hogy a különféle etnikai csoportok mit prefeálnak, mire szavaznak. Az etnikai szavazatok képesek eldönteni egy választást.
A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy minél szervezettebb egy etnikai közösség, annál nagyobb a választói hajlandóság, s annál inkább érvényesül az, hogy a csoporthoz tartozók egy tömbben szavaznak. A jól szervezett etnikai közösségekben öntudatosabbak a tagok, jobban kommunikálnak egymással, kialakulnak a szükségletek és elvárások.
Az ilyen etnikai közösségekben jobban tudatosul a szavazatuk jelentősége és értéke, tudják azt, hogy a szavazatukkal megváltoztathatják az életüket, ha megfelelő jelöltre szavaznak. Az etnikai közössége választási magatartásával foglalkozott az a sajtóbeszélgetés, amelyet az Ethnic Media Services szervezett, amelyen etnikai képviselők és választási szakemberek vettek részt.
„Ha társadalmi változást akarunk elérni, azokon kell kezdenünk, akiket a változás eredetileg érint” – mondta Ernie Serrano, az Integrated Voter Engagement szervezője a Strategic Concepts in Organizing and Policy Education (SCOPE) szervezettől. A SCOPE eredetileg 1992-es Rodney King lázadások után alakult meg, hogy mobilizálja Dél-Los Angeles közösségeit.
Mivel a színes közösségek gyakran hátrányos helyzetűek, a tagok sokszor nem kellően tájékozottak a politikában, ezért először a legfontosabb a közösségüknek elmondani, miért fontos szavazni, és megmutatni, mit nyerhetnek vele. A SCOPE legutóbbi nagy győzelme a 2022-es választásokon született, amikor Karen Bass-t választották Los Angeles polgármesterévé, aki feladta kongresszusi helyét, hogy gyűjtéses kampányt indítson a milliárdos Rick Caruso ellen. Tized annyi pénzből nyert, mert szavaztak rá a feketék.
A közösségi szavazatok ereje „a népszámlálással kezdődik” – mondta Debbie Chen, a Houston-i közösségi aktivista és az National OCA, az Asian Pacific American Advocates ügyvezető alelnöke. A népszámlálás határozza meg, ki kerül be a területi újrajátszásba, amely meghatározza, ki kormányozhat, szavazhat és költhet bizonyos területeken.
A „területi újrajátszás” a kongresszusi körzetek minden tíz évben történő újrarajzolásának folyamata a tizedik évi népszámlálás követése után. A népszámlálási adatok alapján derül ki, hogy az adott területen kiknek a szavazatait kell megnyerni. A választási térképeket a népszavazás alapján lehet megtámadni, ha valaki egybefüggő területeket akar elvágni.
Az átlagos első generációs bevándorló számára nem világos az, hogy miért fontos számára a népszámláson megjelölni az etnikai hovatartozását. De amikor ezt úgy közelítjük meg, hogy a népszámolás lehetővé teszi számodra, hogy eldöntsd, ki költi el az adóforintjaidat, mennyi pénz tér vissza a területedre, hogy utakat építsenek, iskolákat, szép járdákat árkok helyett, mindenki megérti, miért fontos a közösségéhez kapcsolódni.
„Sokan az új bevándorló AAPI közösségben nem veszik észre, hogy a szavazatuk milyen hatalmat ad a közösségüknek” – tette hozzá. „Bár az AAPI az Egyesült Államok leggyorsabban növekvő etnikai csoportja, „egyik párt sem fektetett hagyományosan az AAPI közösségbe történő elérésebe, annak ellenére, hogy sok területen a szavazatuk dönthet szorosabb versenyekben.”
Például Texasban az AAPI választók számának növekedése 74% volt 2010 és 2020 között, szemben a teljes választói bázis 21%-os növekedésével az állam egészében. A szavazatok ereje abban rejlik, hogy „biztosítjuk, hogy megszámoljanak bennünket, hogy befolyásunk ne csökkenjen a területi újrajátszás miatt” – mondta Chen.
A közösségi szavazatok értéke egyre nagyobb lesz. „A politika helyi dolog” – mondta Anneshia Hardy, az Alabama Values végrehajtó igazgatója. „Az a mondat, hogy a szavazatod nem fontos, nem igaz azoknak a koordinált erőfeszítéseknek köszönhetően, amelyek arra irányulnak, hogy megakadályozzák a szavazataink felhígítását.”
Alabamában a fehér férfiak a lakosság 30%-át teszik ki, de az Egyesült Államok választott tisztségeinek 62%-át birtokolják. Ezért megpróbálják úgy alakítani a körzethatárokat, hogy a fhér férfiak aránya egy-egy körzetben mégis magasabb legyen, mint a feketék aránya. A népszámlálási adatok alapján ezeket meg lehet és meg is kell támadni.
Bár a fehér választók történelmileg hajlamosabbak arra, hogy szavazzanak, mint más etnikai csoportok, az etnikai választók egyre döntőbb szavazói a billegő államokban, míg a nem spanyol fehér választók aránya 2000 óta csökken – áll a Pew jelentése szerint. Ez a választási szakadék generációkra is kiterjed, a 45 év alatti alabamaiak 1,7 milliót tesznek ki, a választói népesség 62%-át, de ezeknek a választóknak csak a fele szavaz, szemben az 45 év feletti 2,1 millió választó 70%-ával.
Beszédesek a számok: összességében 2,3 millió alabamai szavazott – rekordszám a mennyiség szempontjából, de csak az állam szavazóinak 62%-át képviselték, és 1,4 millió jogosult alabamai nem szavazott. Azt kell megnézni, hogy ez a hatalmas mennyiség miért maradt távol, kikből állt, és őket hogyan lehet mozgósítani. Ha ezek elmennek szavazni, egészen más is lehetett volna a végeredmény. Ha egy kisebbség tagjai szavaznak, míg a fekete többség nem, akkor a választás a kisebbség javára dől el.
Az a feltevés, hogy a színes választók azért tartózkodnak, mert úgy érzik, a szavazatuk nem számít, nem veszi figyelembe a mélyebben gyökerező problémát. Ezen választók sokan azért csalódnak, mert látják, hogy a politikai ígéretek nem teljesülnek, annak ellenére, hogy a szavazatukat leadták. Mert sokszor azt sem értik, hogy a kongresszus hogyan működik, hogy ez nemcsak a megválasztott elnökön múlik.
Arról nem beszélve, hogy ezt még szándékosan tudatosítják is bennük, és minden erővel igyekeznek megakadályozni őket, hogy szavazzanak. A többi etnikai kisebbséget pedig igyekeznek elidegeníteni az etnikai közösségétől, hogy ne az etnikai csoportjának megfelelő szavazatot adjon le. Ezért fontosak az etnikai közösségek, azok segítése, hogy felismerjék a közös érdekeiket, és meggyőzzék őket, hogy tehetnek érte.