Donald Trump második elnöksége nem gazdasági reformokat, hanem politikai zsarolást hozott a világkereskedelem színpadára. A vámok nem egyszerű gazdasági eszközökként jelentek meg, hanem birodalmi...

Továbbra sem csitulnak a hullámai annak a női konferenciának, amelyen Magyar Péter miatt lemondta részvételét Jakupcsek Gabriella, majd ezután Magyar Péter is. A "Női...

Ez a logika már abban is hibázik, hogy azt képzeli: ha nem indul a DK és a Kutyapárt, az ő szavazóik mind a "Tisza" (értsd: Magyar) szavazói lennének, a szavazataik hozzáadódnak a szektások szavazataihoz. Ez azonban kizárt, a DK és a Kutyapárt szimpatizánsai legfeljebb nem szavaznak, de Magyarra soha nem voksolnának. Ezért maradtak DK-sok és kutyások. Ezért valójában pozitív ezeknek a pártoknak az indulása, mert mozgósítanak a Fidesz ellen olyan szavazókat, akik inkább vállalnák a kínhalált, minthogy valaha erre a nárcisztikus, korrupt és hazug, potenciális fasiszta diktátor pszichopatára szavazzanak, amit abszolút meg tudunk érteni, s a véleményüket maximálisan osztjuk. A "tiszás" fanatikusok másik nagy tévedése, hogy azokat hibáztatják, akik más ellenzéki jelölteket indítanak a "Tiszára", megosztva azzal is az ellenzéki szavazatokat. Ennek okai azonban nem a választáson önállóan induló ellenzéki pártok, hanem Magyar Péter. Egyik szempontból a taszító és megosztó személyiségével, másrészt a kirekesztésével. Az egykor demokrata tiszafanatikusokat emlékeztetjük, hogy normális esetben a politikus feladata, hogy megnyerje a szavazókat, bizalmat ébresszen önmagával szemben, hogy a választók önként rá szavazzanak. Egy jó politikus integráló személyiség, nem parancsba adja, hogy rajta kívül senki nem indulhat el, hanem megnyeri és integrálja őket. Ahhoz nem kell ész, sem államférfiúi bölcsesség, hogy valaki parancsba adja mindenkinek, hogy szűnjön meg, adja át a terepet neki, ne induljon a választáson, mert akkor hazaáruló. Ehhez csak bunkóság kell, az pedig van. Ez olyan, mint Trump fenyegetése és zsarolása, a világ utasítása, hogy az ő "seggét csókolgassák". Magyar ezen a primitív szinten áll.

Valami érthetetlen módon, Trump arra buzdította a kanadaiakat, hogy szavazzanak rá, aki nem szerepelt a szavazólapon. De ezzel egyértelműsítette, hogy aki a Konzervatív Pártra szavaz, az Donald Trumpra szavaz. Vámmentességet ígért, ha Kanada beolvad Amerikába. Az utolsó pillanatban ezzel még azokat is az urnákhoz küldte, akik esetleg nem akartak szavazni. A kanadai győzelem megkérdőjelezte azt a közhangulatot, hogy nem lehet mit tenni, a demokrácia korszaka lejárt, Trumpot és a szélsőjobboldalt nem lehet megállítani. A kanadai fordulat még annak esélyét is felvillantotta, hogy Trump elnöksége éppen nem a demokratikus világ végét, hanem a megerősödését jelentheti. Trump sokkoló elnöksége a demokráciákat értékeli fel, s az embereket mozgósítja, hogy van mit megvédeni. Kanada csodálatos ellenállása azt mutatja, hogy nem szükségszerű és nem végzetszerű az, ami történik. Minden az embereken múlik. Amerikában is örülhetnek most azok, akik nem szeretik az erőszakot, a zsarolást, a megfélemlítést, és nem ilyen világot akarnak. Mindez egybeesik azzal, hogy Trump második elnökségének első 100 napját értékelték a választók, s a közvéleménykutatók egységesen azt mutatták ki, hogy 70 éve nem volt az Egyesült Államoknak ilyen népszerűtlen elnöke az első 100 nap után.