Elérkezett az Európai Unió abba a stádiumba, amikor már nem érdekli őket, hogy mit mondanak a fasiszta diktatúrát építő magyarok és lengyelek. Az EU léte forog kockán, ha a jogállamiság követelményéből engednek. Hosszú tíz év ment rá, mire kitalálták, hogy a pénzhez kell kötni a jogállamiság követelményeit, mert ezeket a fasisztákat a minél korlátlanabb hatalom kiépítésén kívül csak egy dolog érdekli, a pénz. Ennek oka, hogy az Európai Unió pénze nélkül a rendszerük összeomlana, és az általuk ellopható pénzek is jelentősen csökkennének. Az EU felfogta, hogy a liberális demokráciák polgárai finanszírozzák az őket gyalázó illiberális fasiszta rendszereket, amelyek a saját felsőbbrendűségüket hirdetik.
Orbán könnyen elszámolhatja magát, mert azt gondolta, hogy az egész EU hétéves költségvetésének és a 750 milliárd eurós segélycsomag megvétózásával kizsarolhatja magának szokás szerint az egérutat, hogy a jogállamiság ne legyen számonkérhető. Mivel egész rendszere a jogállamiság felszámolására épül, az „illiberális” kifejezés ezt jelenti, neki létkérdés, hogy az EU-tagság és az EU pénzeihez való jutás feltétele ne kötődjön a jogállamisághoz. Egész tevékenysége tíz éve arra irányul az EU-ban, hogy az „illiberálisnak” becézett, „kereszténynek” álcázott, valójában 21. századi fasiszta államberendezkedést legitim alternatívaként fogadtassa el az európai közösségben. Hatalomátvételről is álmodozott.
Az EU a jogállamiság fogalmával megtalálta az orbáni hókusz-pókusz ellenszerét. A szavakkal való játszadozásnak vége, amikor a konkrét ügyekben a jogállamiság, a joguralom, a jogok biztosítása a mérce. Valóban ez különbözteti meg a fasiszta diktatúrát a liberális alkotmányos demokráciától, nem a fizikai erőszak alkalmazása, vagy a Mussolini-féle fasizmus múlt századi jellemzőinek leltárba vétele. A szabad, demokratikus állam az, ahol jogállamiság biztosított, mindenki a jog uralma alatt él (ami nem azonos a törvények uralmával, mert vannak jogot sértő törvények is, lásd a NER-t), s ahol nem sérülnek a polgárok nemzetközi egyezményekben és alapokmányokban rögzített jogai. Orbán rendszere így nem jogállam. Orbán fasiszta állama önkényesen korlátozhatja és elveheti bárki alapvető jogait.
Az Európai Unió visszatalált saját fundamentumaihoz, és azok ellen erősítette meg azokat, akik most meg akarják zsarolni. Orbán megszokta az elmúlt tíz évben, hogy az EU mindig igyekezett kerülni a konfliktust és ezért hajlandó volt arra, hogy elvtelen kompromisszumokat kössön. Soha nem tudták igazán elkapni, felelősségre vonni, fasiszta rendszerét korlátozni, és rendre bohócot csinált a demokratikus országok közösségéből és megalázta őket. Azt hitte, ez most is így lesz, és majd győztesen vonul le a csatatérről, hogy megleckéztette a libernyákokat és megvédte a „magyar” érdekeket. A magyaroknak ezt lefordítja a sültbolondok nyelvére: megvédte a kerítést.
Még nincs vége a harcnak, nem lehet tudni pontosan hogyan végződik, de az már látszik, hogy ez a csata nem olyan, mint a többi, mert az EU egységes, elszánt és határozott. Pontosan tudják, hogy Orbán és lengyel keresztényfasisztái miért nem akarják a jogállamiság követelményét elfogadni, és az egész jogállamisági kritérium pontosan ennek kivédésére irányul. Ezért Orbán itt egyedül maradt a lengyelekkel, közutálat tárgyai, szalonképtelen, megvetett személyek a kis fasiszta rendszereikkel együtt. Vagy beletörődnek, és veszítenek (ehhez hazudnak majd valamit, hogy a vereséget győzelemnek tüntessék fel), de akkor a fejük felett lebeg, hogy nem kapnak pénzt, vagy rugalmasan leválnak.
Az abortusztörvény utáni tiltakozás mutatta, hogy még az erősen vallásos, katolikus lengyel társadalom sem elkötelezett híve a keresztényfasiszta kormányzatnak, ezért a lengyelek elsöprik saját fasisztáikat, ha az EU-tagság veszélybe kerül. A lengyelek sokkal inkább világnemzet, mint a később szétszóródott magyar, nekik a szabad mozgás, a szabad munkavállalás, seftelés létérdek. A magyarokat Soros György fantomképével fenyegető Orbán megtévesztheti egy időre azzal a hazugsággal, hogy csak az illegális bevándorlástól védte meg az országot, és az ellenőrizetlen migráció és az EU között kellett dönteni, és az EU helyett a határok megvédését választotta. Soros irányítása alá került az EU.
Ezt az orbitális hazugságot az ország egy része elhiszi ma is, más része tisztában van azzal, hogy ez hazugság és Orbán cicajátéka, de nem érdekli, amíg nem érinti az EU tagságot és az azzal járó előnyöket. De amikor a komolyra fordul a dolog, akkor cseppet sem lesz bolond ezeket a hazugságokat elhinni. Mindezzel együtt az a gyanúnk, hogy az orbáni hazugságok és a nacionalista populizmus képes lenne a többséggel elfogadtatni, hogy az EU-n kívül is van élet, és jobb nekünk az EU-n kívül, mint belül. Akik ez ellen tiltakoznak, azok Soros-bérencek, nemzetellenes árulók lesznek. Ha Orbán lerázná magáról az EU jogállami „bilincseit”, ez a rendszer hamar rémálommá válna.
Az Európai Unió Magyarország ellensége lenne, amely veszélyt jelent az országra. Lezárnák a nyugati határokat korlátoznák a kiutazást, az európai letelepedést, munkavállalást és tanulást. Gátlás nélkül támadnának a civilszervezetekre, a valóban ellenzéki pártokra. Gátlástalanul igáznának le mindent, a propaganda észak-koreai szinteket ütne meg. A maradék, viszonylag független sajtót bedarálnák, elfoglalnák vagy sóval hintenék be a helyét. Maguk alá gyűrnék teljesen az igazságszolgáltatást, a bíróságokat. Megfélemlítő pereket indítanának a kritikusaikkal szemben, ahogyan ezt már korábban is tették, de minden hatványozódna.
Magyarország pokollá válna, az életszínvonal radikálisan zuhanna, és mindent a nyugati liberálisokra, az EU-ra fognának. Jönnének az oroszok, a kínaiak, a volt szovjet köztársaságok diktátorai. Még jobban lepusztítanák az egyetemeket és az oktatást, a kultúra az agymosás és a kultúrharc eszköze lenne. A civilizáció máza pillanatok alatt foszlana le az országról és a nyolcvanas évek kommunista diktatúrájának szintjét nem érné el. A szervezett lopás az eddigieknél még nagyobb méreteket öltene, naponta aláznának meg mindenkit, az igazságtalanság az égig nőne. Katonák glasszálnának mindenfelé, minden állami intézményre kiterjesztenék és állandósítanák a katonai vezetést és jelenlétet.
Magyarországon vagy a diktatúra erősödne meg, vagy rohamosan haladna egy forradalom polgárháború és vérengzés felé. Ez a diktatúrák forgatókönyve. Orbán még az Európai Unióval a nyakán is lerombolta a jogállamot, kiépítette a korlátlan hatalmát, és azt csinál az országban, amit akar. Elviselhetővé egyedül az uniós kontroll és az uniós pénz teszi az országot, a civilizációt kizárólag az EU tagság és az európai szabad mozgás jelenti, mert amit Orbán és rendszere képvisel, az nem a civilizáció.
A jelenlegi helyzet sokfelé mozdulhat, az önállóság emlegetésével Orbán már eljutott az EU-ból való kilépés gondolatáig, ha az EU számonkéri a jogállamiságot. Kezdi szoktatni az ő népét a gondolathoz, és megkezdte a propagndát, amely az Uniót, mint a nemzet ellenségét mutatja be. Ha az EU szilárd marad, ami létérdeke, akkor Orbán vagy tesz egy kísérletet, hogy mennyire érvényesítik majd az elfogadott jogállami normákat, és ha nem tudja kihúzni a nyakát alóla és az uniós pénzcsapokat elzárják, akkor elkezdi az Unióból való távozás előkészítését. Vagy meg sem várja, hogy a jogállamiság miatt elinduljanak azok az eljárások, amelyek már a pénzek megvonásával járnak. Mert az nem kérdés, hogy ha a jogállamiság lesz az uniós kifizetések feltétele, akkor Orbánnak egy lyukas garas nem jár.
Putyin tárt karokkal várja Viktort és az ő elcsatangolt hűtlen népét. A nyugati civilizációnak ezzel vége Magyarországon. A józan észre, az európai kultúrára, a tények tiszteletére és az emberi jogok védelmére üldözés vár.
