Egy nagyravágyó ember számára nincs kínzóbb dolog, mint a jelentéktelenség. Orbán Viktornak pedig már sikerült elhitetnie magával és országával, hogy jelentős személyiség, aki a világpolitikát alakítja. Olyan ember, akinek rettegik a nevét, mint az Európát kifosztó kalandozó magyarokét. Azok ugyanúgy hátrafelé nyilaztak, mint Orbán, aki ugyanúgy megfutamodást színlel, ha túlerővel találja szemben magát, hogy aztán Szijjártó, Kovács, a dekázó nő, Szájer és Deutsch ugorjanak ki a bokrokból és újra ellentámadásba lendüljenek. Mégsem rettegik Orbán nevét Európában. Szánalmas a produkció, nem félelmetes.
A brit tekintélyes üzleti lap, a Financial Times közzétette az évtized legjelentősebb és legbefolyásosabb embereinek 50 fős listáját, és abban Orbán Viktor nem szerepel. Nem arról van szó, hogy a listára csak tisztességes, korrekt és becsületes emberek kerülhettek fel, mert az megfelelő magyarázat lenne a mellőzésére. A lista tele van gonosz, kapzsi, kicsinyes, bosszúálló és sötét alakokkal is. Orbán mégsem került fel a listára. Nem fért be az első 50 ember közé, akinek volt valamiféle szerepe, jelentősége az elmúlt évtized alakításában. Márpedig a NER éppen egyidős a vizsgált intervallummal. Az értékelés: 0.
Ismert jelenség, amikor valaki a jóságával és rendkívüli pozitív tulajdonságával, karizmáival nem tud kitűnni és élre törni, az ambíciói viszont túl erősek, ezért frusztrált lesz, és bosszút áll a jó oldalon, azt rossznak állítva be. Így lesznek a liberálisokból illiberális fasiszták. Semmi új nincs ebben. A frusztrációból származó gyűlölet hazug prófétái a szabadság, a liberális jogállam és a demokrácia pusztításával próbálnak bosszút állni és kitörni a jelentéktelenségből, a középszerűségből. Orbán is ezt a pályát futotta be: a jót rossznak mondja, a rosszat jónak, mert nem volt elég tehetséges ahhoz, hogy az ambícióinak megfelelő sikert érjen el. Ezért pedig a liberalizmust, a szabad világot tette felelőssé. Egy gyenge és gyáva Hitler.
Az igazi katasztrófa az, amikor még ez sem sikerül, még gonosznak sem elég jelentős a frusztrált zsarnok, és nem félnek tőle eléggé ahhoz, hogy jelentős személyiségnek tekintsék. Az a tény, hogy Orbán az első 50 hely egyikére sem került be az évtizedet befolyásoló személyiségek listáján, azt mutatja, hogy jelentéktelen személy, akinek a hatása elenyésző a világra. Nem is várná azt egy magyar politikustól senki, de ő ezt a látszatot igyekszik kelteni, és erre a szerepre törekszik. Ám csupán önmaga és magyar környezete értékelte túl a képességeit és a lehetőségeit.
Orbán eléggé aljas, gonosz és zsarnoki ahhoz, hogy hátrányos geopolitikai helyzete ellenére képes legyen erre a szerepre, de mégsem jelentős személyiség, mert egy kis ország pávatáncos miniszterelnöke, aki soha nem mert eléggé nagy lenni ahhoz, hogy nyíltan szakítson a jó oldallal, a demokratikus liberális világrenddel. Amikor annak szélére került, mindig visszatáncolt. Ezzel a hatása azokra is jelentéktelen, akik szívesen követnék az öngyilkosságba. Az a plusz hiányzik belőle, amitől valaki világpolitikai tényezővé válhat, és kiemelkedhet a pitiáner tolvajok és kicsinyes zsarnokok közül. Ahhoz is egyfajta nagyság kell.
Ezért Orbán csupán egy kellemetlen, undorító és hazug pojáca, aki azonban nem tud befolyást gyakorolni a világra a kétszínűsége és a gyávasága miatt. Ezek a tulajdonságai megakadályozzák, hogy valóban világpolitikai tényező legyen. A jelleme megvan ahhoz, hogy új Hitlerré váljon, de a bátorsága hiányzik hozzá. Ezért nem félelmetes, csak undorító. Ezért nem számítják a világot befolyásolni képes személyek közé. Hiányzik belőle az igazi nagyság. Sem elég jó, sem elég gonosz nem tud lenni ahhoz, hogy jelentékeny személyiség váljék belőle. Középszerű, hazug, pitiáner tolvaj és zsarnok, aki visszaél egy ország végtelen türelmével, elmaradottságával, korlátoltságával és paternalizmusra való fogékonyságával.
Orbán számára ez a legrosszabb hír: valahogy a „keresztény Európa” sem értékeli az „erőfeszítéseit”, hogy a nem létező veszedelemtől megvédje, mert a keresztény Európa a szabadságot szereti, nem pedig a fasizmust. A szabadság ellenségei, a fasiszták sem értékelik eléggé, mert soha nem mert nyíltan kiállni mellettük, vállalni önmagát, hanem az aljaskodásai közben ott hízelkedik és smúzol azoknak, akiknek megdöntését hirdeti. Soha nem merte vállalni, hogy elszakadjon tőlük és a pénzüktől. Ez mutatja, hogy jelentéktelen személyiség, mert politikailag és anyagilag is másokból él. Nem bízik eléggé magában, hogy ha konfrontál és nyíltan szembefordul a jogállami, tisztességes és szabad világgal, akkor képes fennmaradni és legyőzni őket.
Orbán Viktor egy senki. Erről szól a Financial Times listája. Normális ember kiindulópontja ez, hogy én egy senki és semmi vagyok, csupán elveket és a választóimat szolgálom. Nem magamat kívánom naggyá tenni, hanem az elveket és a népet, melyeket szolgálok. Az ilyen emberből válhat jelentős államférfi és nagy ember. De aki önmagát felmagasztalja, az megaláztatik. Bástya elvtársat már meg sem akarják ölni. Nem fontos az ellenségeinek sem. Ez a legsúlyosabb ítélete. Egy szemétdombon kapirgálhat, amelyet maga épített, de senki nem látja azt másnak, mint ami. Orbán Viktor törpe. A törpék között is leginkább a Kukára hasonlít. Különösen, amikor a nagyszájúskodása után somfordál és hízeleg, járja az undorító pávatáncát, amiről mindenki látja, mennyire szánalmas. Nemcsak a neve Kuka, ott is végzi: a kukában.
Orbán Viktort, a mi Bástya elvtársunkat, már meg sem akarják ölni. Ez a legveszélyesebb a számára. Egy ilyen embernek a jelentéktelenség tudata öl. Lassan, de biztosan. Ez látszik a kinézetén. Neki nem elég Magyarország elfoglalása, neki a világ kell. Ehhez azonban kevés: nem elég jelentékeny ember.
Akik megelőzték a mi „fénylő csillagunkat”
