Az amerikai etnikai kisebségekben különösen fontos szerepet töltenek be az idősek, mert leginkább ők képviselik, hordozzák és ápolják a nemzeti hagyományokat, kultúrát. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az iskola, a közösségi média és más hatások révén a fiatalabb korúak gyorsabban és jobban asszimilálódnak és már az amerikai kultúrában nőnek fel.
A nagymamák főzik az otthoni nemzeti ételeket, ők ismerik még az eredeti ízeket, sokszor csak ők beszélik az eredeti nyelvet, az újabb generációk közül sokan már nem. Pedig nem is tudják, milyen hatalmas értéket veszítenek, mert a többnyelvű és több kultúrájú ember sokkal gazdagabb, a látóköre is szélesebb.
Ezért az idősgondozás, az idősekkel való törődés egyben az etnikai közösség gondozása is. Önkéntelenül összekapcsolódik a kettő, mert ha bármilyen időseknek szóló programot csinálnak, az óhatatlanul etnikai program is lesz, a nemzeti hagyományokat is ápolják vele, mert az idősek távol a hazától is az eredeti kultúrájukban élnek.
Ez óriási érték és kincsesbánya az Amerikában élő és itt született kisebbségeknek is. Főleg nagy jelentősége van ennek olyan etnikai kisebbségek esetében, akiknek külsején is látszik a nemzeti eredet, mint például az ázsiai, csendes-óceáni kisebbségek esetében, akiknek az identitásuk tekintetében is meg kell harcolni, hogy egyszerre amerikaiak és ázsiaiak.
Ezekről a kérdésekről tartott sajtóbeszélgetést az Ethnic Media Services szervezésében Susi Feltch-Malohifo’ou, a Pacific Island Knowledge 2 Action Resources vezérigazgatója, Neeta Patel, az Asian Americans United ideiglenes ügyvezető igazgatója, Benny Lai, a National Asian Pacific Center ügyvezető igazgatója, Carolyn Chou, az ázsiai-amerikai erőforrás-műhely ügyvezető igazgatója és Jessica Eckerstorfer, a SEAD projekt társigazgatója.
A résztvevők hangsúlyozták, hogy az ő közösségeik tagjait időről időre rasszista támadások is érik, ami ellen még nagyobb nyitottsággal és a kultúrájuk bemutatásával tudnak jobban védekezni. Az előítéleteket a tudatlanság, az ismeretek és a személyes tapasztalatok hiánya táplálja. Ezért fontosnak tartják, hogy bemutassák magukat és a kultúrájukat, amit leginkább a közösséghez tartozó idősek őriznek és képviselnek.
Ezért a programjaikat, amelyeket az idősek részére szerveznek, úgy próbálják alakítani, hogy azon a fiatalabb generációk is részt vegyenek, hogy megismerjék és vállalják saját kultúrájukat, identitásukat, elhívják amerikai barátaikat, hogy azok is ismerjék meg őket. Az idősebb generáció hatalmas erőforrás az etnikai kisebbségek számára. Ezért az öregek ápolás, gondozása, közösségi programjaik szervezése túlmutat önmagán. A jövő záloga.
Az amerikai magyar közösségek sokszor elhanyagolják ezt, az amerikai magyar időseket sok esetben magukra hagyják. Pedig rájuk mindez éppen így igaz. Meghosszabbítanák sok amerikai magyar idős ember életét, nemcsak azzal, hogy segítenek nekik és ápolják őket, hanem azzal is hogy programjaik révén értelmes célt adnak nekik, hasznosnak érezhetik magukat és valóban hasznosak is. Nekik kellene átadniuk a nemzeti kultúrát a fiataloknak.
Ez olyan területeken, ahol sok magyar él viszonylagos közelségben együtt, valamilyen szinten működik is, ahol még vannak magyar klubok és templomok, amelyeket az elődök építettek, mert ma már ilyeneket nem hoznak létre, inkább eltűnnek ezek a közösségi épületek és szervezetek. Ahol jól működnek, ott az idősebbek összejárhatnak, jó magyar kajákat főzhetnek, programokat szervezhetnek és magyar közösségi csoportok működnek.
Cleveland környékén és New Brunswickban vannak a legerősebb magyar közösségek, utóbbiban annak is kösöznhetően, hogy a kórház terjeszkedése miatt kisajátított régi magyar klub helyett a város épített egy modern magyar klubházat, és a környéken élő magyarok jól működtetik azt.
Nemcsak a Magyar Nap emlékezetes, ahol a magyarok a kínálatukat árusítják, kultúrájukat bemutatják és a legjobb magyar kajákat főzik, hanem a hétköznapokban is. Ezt kellene egész Amerikában kiterjeszteni, de nincsenek olyan átfogó magyar szervezetek, amelyek politikamentsen csak a nemzeti hagyományokat őriznék, szerveznék és az időseket ezzel együtt gondoznák. Az országos amerikai magyar szervezetek belterjesek és a szélsőjobb magyar kormánynak lobbiznak, mindenki mást kiszorítanak. A kultúrát nem ápolják.
Sajnálatos módon nincs olyan magyar kulturális élet, amely ne lenne a szélsőjobboldali magyar politikai irányzattal és történelmi hagyományokkal átitatva. Ez kizárja a magyar amerikaiak legnagyobb részét az etnikai magyar közösségekből és programokból, mert a nacionalista és fasiszta hagyományok nemzeti magyar hagyományokkal való azonosítása a legtöbb amerikai magyart elriasztja.
Ez is magyar specialitás, a magyar kultúra része, amit sikerült átmenteni Amerikába is.
