Az egész világon elterjedt azoknak a „kisembereknek” az elismerése, akik a legnehezebb és leghátrányosabb helyzetekben képesek alulról megváltoztatni a világot. Akik nem várnak másokra, hanem maguk cselekszenek. A semmiből kezdik, és nagy dolgokat visznek végbe. Mindössze azzal, hogy értelmes célt találnak az életben, a másokon való segítést. Magyarországon is átadnak már ilyen díjakat, ami nagyon örvendetes, az amerikai etnikai kisebbségek is díjazzák a másokért élő és dolgozó tagjaikat, mert a példa ragadós és értelmet ad az emberi életnek.
A példa lényege az, hogy nem másoktól, a hivataloktól, a kormányzattól, a politikusoktól és a nagy emberektől várnak megoldást az élet számos problémájára, ami változást hozhat a hátrányos helyzetben levők életére, hanem maguk megoldják. Nem tüntetésekre járnak, nem a hivatalok küszöbeit koptatják, hanem életformájukká tették a másokon való segítést és a problémamegoldást. Ők azok, akik szinte nem i vesznek tudomást a gazdagok és hatalmasok, a politikusok világáról, hanem értelmes emberi életet élnek, ami átalakítja körülöttük a világot és az emberek életét.
Ez az igazi Amerika, amely az úttörőkre, a telepesekre emlékeztet, akik feltörték az ugart, megépítették az utakat, a vasutakat, megszervezték az életet, s gondoskodtak magukról és egymásról. Az Ethnic Media Services három ilyen embert mutatott be, akik nemrég kapták meg a James Irvine Foundation 2023 Leadership Awards díját. Az ő munkájuk és életük azt bizonyítja, hogy a változás megtörténhet az alulról építkező erőfeszítéseken keresztül, a törvényhozás, a polarizált politika és a gazdasági bizonytalanság ellenére. Legjobb ezek nélkül élni és cselekdni.
A díjazottak közül Saru Jayaraman a One Fair Wage elnöke és a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem Élelmiszer-munkaügyi Kutatóközpontjának igazgatója, aki a 9/11 után elindította az éttermi dolgozók országos mozgalmát. Jayaraman fiatal ügyvéd volt 2001-ben, amikor elkezdte szervezni az állásukat elvesztő munkásokat és az áldozatok családjait a Windows on the Worldből, a World Trade Center tetején található étteremből, ahol aznap reggel 73 munkás halt meg, és 250 dolgozó veszítette el állását.
Jayaraman a 9/11 óta a béremelésért és a munkakörülmények javításáért küzd az étteremiparban. Az Egyesült Államokban az éttermi dolgozók többsége bevándorló, hetven százaléka színes bőrű nő. Országos szervezetté nőttek, 300 000 dolgozóval mind az 50 államban, és harcuk az éttermi dolgozókon túl az összes kiszolgáló dolgozóra is kiterjedt. Ez magában foglalja mindazokat, akik borravalót kapnak, és jórészt abból élnek, mint például a körömszalonok alkalmazottai, az autómosók, a fodrászok vagy az emberek, akik tolószéket tolnak a repülőtereken.
Ezek az emberek mind a minimálbér alatti borravalót kapó munkavállalók, akiket nem fizetnek meg, a keresetük attól függ, mekkora borravalót kapnak. Teljesen kiszolgáltatottak. Sokan érintettek azok közül is, akik házhoz szállítják az ételeket. A felháborító az, hogy a munkaadók bekalkulálják a borravalót, ami így nem extra, hanem az ügyfelek borravalójának összegével csökkentik a béreket. Ez atz jelenti, hogy gyakorlatilag ellopják a dolgozók borravalóját. Nem fizetik ki nekik azt, ami tőlük nekik járna.
A szervezet fellépése nyomán az éttermi dolgozók megtagadták a munkát azokon a munkahelyeken, ahol meglopták a dolgozókat, és a minimálbér alatti borravalóból kellett volna megélniük. Az étteremipar évtizedek óta az egyik legnagyobb és leggyorsabban növekvő magánszektorbeli munkaadó Kaliforniában és az Egyesült Államokban. De ez volt a legrosszabb munkáltató szektor, amíg a szervezet nyomására meg nem állapították számos államban a borravaló alatti minimálbért, amit ki kell fizetni. A 15 dolláros órabér sem olyan sok, de hatalmas előrelépés az eddigiekhez képest.
A másik díjazott, Dorsey Nunn a Gyermekes Elítéltek Jogi Szolgálatát vezeti, és társalapítója egy párhuzamos non-profit szervezetnek, az All of Us or None. A büntető igazságszolgáltatás reformere lett, aki egy kis nonprofit szervezetet hozott létre olyan emberek számára – mint ő –, akiket korábban bebörtönöztek, hogy az elítéltek jogaiért harcoljanak. Szervezet indította a „Ban the Box” kampányt, amely 35 állam 50 városában nyújtott segítséget.
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a diszkrimináció miért nem szűnik meg, ha valakinek lejár a büntetése és elhagyja a börtönt. – Mikor jár a büntetésem? – kérdezte Nunn, aki mint elmondta, számára az a legnagyobb győzelem, amikor a korábban bebörtönzött emberek megjelennek, és felismerik, hogy valamit tenniük kell azért, hogy ne csak az életüket, hanem a társadalom működését is megváltoztassák. „Apuka, nagyapa és dédapa vagyok. Jelenleg egyik gyerekem sem volt börtönben, és megszakítottam ezt a folyamatot, mert otthon voltam, hogy vigyázzak rájuk” – mondta.
A harmadik díjazott Chris Contreras csodákat tesz a megfizethető lakhatás hihetetlenül zsugorodó világában, a hajléktalanság egyik legnagyobb epicentrumában, Los Angeles-ben. Ő a Brilliant Corners nevű lakásszolgáltatási nonprofit szervezet fejlesztési igazgatója. Kalifornia az Egyesült Államok teljes hajléktalan lakosságának körülbelül egyharmadát teszi ki. Végső számítások szerint több mint 170 000 kaliforniai lakos otthontalan, és legalább 60 000 él Los Angeles megyében minden éjszaka.
Szervezetével működteti a Los Angeles-i Flexible Housing Subsidy Poolt, vagy röviden Flexet, amely egy országosan elismert támogató lakhatási modell, amely évente több ezer embert segít a hajléktalanságból való kilépésben. A program 2014-ben indult. A feketék Los Angeles lakosságának 8%-át teszik ki, de a hajléktalanok több mint 30%-a fekete. A latin hajléktalanok száma is 26%-kal nőtt, ami azt jelenti, hogy a latinok a Los Angeles megyei hajléktalanok 44%-át teszik ki.
A krónikus hajléktalanság megoldása a számos érdekelt fél – tulajdonosok, építtetők, a büntető igazságszolgáltatás és az egészségügyi rendszerek – erőforrásainak koordinálásában rejlik, valamint a bérleti támogatásokban, akár szövetségi, akár helyi finanszírozásból. Ezzel a támogatással programja olyan elkötelezett szakembereket ért el, akik kapcsolatokat építenek ki bérbeadókkal, hogy biztosítsák a meglévő és új lakások hálózatát, segítsék a hajléktalanokat az átmenetben, hogy meg tudjanak kapaszkodni a támogatott bérleményeikben.
A Brilliant Corners olyan lakóegységeket hoz létre, amelyek gyorsan hozzáigazíthatók bármely hajléktalanságban szenvedő ügyfélhez. Megkíméli a bérbeadókat az üresedés félelmétől, ha két hónap bérleti díjat előre megkap. A mai napig a Flex több mint 1100 ilyen lakásba költöztet hajléktalanokat.
Érdemes lenne az amerikai magyarságban is indítani egy ilyen díjat, ami talán sokakat inspirál és motivál, hogy tegyen valamit a közösségért. Akik pedig sokat tesznek már most is, kaphatnának méltó elismerést.
