Érthetetlen a nacionalista szélsőjobboldali Orbán-rezsim kardoskodása az ukrán nyelvtörvény ügyében, amely a hivatalos érintkezésben kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát. A magánbeszélgetésben és a vallási szertartásokban bárki használhatja a maga nyelvét, de a hadseregben, a bíróságokon, a hivatalos állami ügyintézésben az ukrán nyelvet kell használni. Az ukrán nyelvtörvény kimondja, hogy az ukrán az egyetlen állami és hivatalos nyelv. Viszont Magyarországon az 1844. évi II. törvénycikk óta ez a helyzet. Ezért képmutatás a hőzöngés, mert a távozó Porosenko alárta még az új nyelvtörvényt.
Jelenleg is a magyar az egyetlen hivatalos nyelv Magyarországon. A homogén társadalmat építő nacionalista orbánista magyar állam esetében fel sem merül, hogy a magyarországi kisebbségek saját nyelvük hivatalos nyelv legyen Magyarországon. Magyarországon élnek olyan kisebbségek, melyek ugyanazon a helyen régebb óta élnek Magyarországon, mint ahogy Kárpátalja magyarjai az ukrán államhoz kerültek. A szélsőjobboldali nacionalista rezsim rendkívüli módon szereti furkósbotként, csúsztatásokkal teli kommunikációjában használni a „kettős mérce” kifejezést, ha valaki őket kritizálja. De az ukrán nyelvtörvény elleni militáns tiltakozás maga a „kettős mérce”.
Mindehhez vegyük figyelembe, hogy Ukrajnát állandó fenyegetés alatt tartja Orbán diktátor barátja, az imperialista Oroszország. Putyin nemrégiben is igényt formált Ukrajna bekebelezésére, amikor azt mondta, hogy szinte semmi különbség nincs az orosz és az ukrán nyelv között, így az orosz és az ukrán emberek között sem, lehetne akár azonos útlevelük és állampolgárságuk. Az ukrán nyelvtörvény nyilvánvalóan az orosz fenyegetés ellen született, és az ukrán nemzeti keresztény identitást védi egy ellenséges birodalommal szemben. Ugyanazt mondják, amit Orbán mond, azzal a különbséggel, hogy őket valóban fenyegeti az orosz terjeszkedés és beavatkozás, míg Orbán önkényuralmi rendszerben élő Magyarországát senki nem fenyegeti, azt leszámítva, hogy egy bűnszervezet megszállás alatt tartja.
Ezért, ha a fasiszta magyar vezetés valóban a magyar kisebbség érdekeit képviselné, és nem Putyin oldalán aljaskodna az ukránokkal szemben éppen a magyar kisebbség hátrányára, akkor diplomatikusan sokkal több mindent el lehetne érni, mert az ukrán nyelvtörvény nem a magyarok és nem a magyarok nyelvhasználata ellen irányul. Már korábban is felmerült, hogy egyes kisebbségek nyelvhasználatáról majd születik egy kiegészítő törvény, hogy őket ne érje hátrány. Ezen kellene Orbán bandájának normális hangvételben, együttérzőn és diplomatikusan dolgozni, nem pedig szándékosan gerjeszteni a konfliktust, és az orosz birodalmi törekvéseket segíteni egy másik „nemzetállammal” szemben.
Mindez kifejezi, hogy az Orbán-rezsim irredenta és oroszbarát politikája áll az ukrán nyelvtörvény elleni artikulátlan tiltakozása mögött, amit Putyin utasítására felhasználnak még az ukrán NATO-csatlakozás akadályozására is, amit az amerikaiak folyamatosan az Orbán-rezsim szemére vetnek. Ez azonban nem a magyar kisebbség védelméből, hanem az orosz érdekek támogatásából fakad. Emiatt az ukránok a magyar kisebbségre joggal tekintenek ferde szemmel, és jogosan vélik úgy, hogy Magyarország nem a kisebbségi jogok biztosításában érdekelt, hanem az ellenség eszköze. Orbán abban reménykedhet, ha az oroszok elfoglalják és bekebelezik Ukrajnát, akkor megkaphatja fizetségként Kárpátalját.
Egy ilyen üzletre Magyarország már alaposan ráfizetett, nem beszélve arról, hogy Magyarország elemi érdeke az lenne, hogy Ukrajna megmaradjon az oroszok és a magyar határok között független és szabad országként. Ezért minden erővel támogatnia kellene Ukrajna NATO-csatlakozását, és ez a baráti gesztus több hasznot hozhatna a kárpátaljai magyaroknak, mint a szemétkedés, amit folytatnak velük szemben. Az ellenségeskedés mindig hatástalanabb eszköz, mint a megegyezésre és a kölcsönös tiszteletre törekvő diplomácia. Ahhoz, persze, diplomatákra lenne szükség, Magyarországon ilyen már nincsenek. Csak az arrogáns fasiszta önkényuralom agresszív csicskásai, akik mindenkit sértegetnek, ezúttal tetézve azzal, hogy az imperialista orosz érdekeket szolgálják ki a demokratikus Nyugattal szemben.
Mindezt a magyarok rovására, az ország biztonságát veszélyeztetve. Az egész ügyet ürügyként használva fel, hogy Putyin kívánságára akadályozzák Ukrajna uniós és NATO-csatlakozását. Ez a legdurvább beavatkozás egy szonszéd ország életébe, és a legellenségesebb magatartás egy fenyegetett ország ellen, amelyben ráadásul jelentős magyar kisebbség él. Ez az igazi fasiszta mentalitás, ezzel tesznek be az Európai Uniónak, Amerikának és a NATO-nak is. Élezik a feszültséget a magyar kisebbség és az ukrán állam, a többségi társadalom között. Ahelyett, hogy elsimítanák a feszültséget, és segítenék az ukrán nemzeti függetlenséget, szabadságot és önrendelkezést. Amit nagy szájjal és gőzös fejjel követelnek maguknak azoktól, akik ezt nem fenyegetik.
