Azt mondta Orbán az Áderrel tartott sajtótájékoztatón, miután eljátszották, hogy felkéri őt Áder a kormányalakításra, hogy a kétharmados parlamenti többséget arra fogja használni, hogy a háromharmadot, azaz Magyarország minden polgárát szolgálja. Amikor ezek bármit mondanak, annak mindig az ellenkezője igaz: amit megvédenek, az ellopják, ha szolgálnak bármit, akkor eltapossák és uralkodnak rajta. Jobb lenne, ha nem mondanának semmit.
Igaz, hogy csak a parlamenti többsége kétharmad, Orbán mégis úgy tekinti magát, mintha az ország kétharmada állna mögötte, miközben a szavazásra jogosultak fele sem szavazott rá. Ezért is áll hadilábon ez a harmadolás, kissé lesajnálva a nem fideszes „egyharmadot”.
De a harmadolás azért is félrevezető, mert a parlamenti egyharmad nem képvisel senkit a saját érdekein kívül. Az „Orbán elleni” szavazatok többségét nem nekik adták, a szavazóik nem teszik ki sem az egyharmadot, sem az Orbánt elutasítók nagyobb részét. Ellenkezőleg.
Azt lehet mondani, hogy az Orbán-rendszer elutasítóinak nagy része nem szeretné még azt sem, hogy a parlamentben legyenek és legitimálják az önkényuralmat. Jelenlétükkel azt a hamis látszatot keltik, mintha nem Orbán csinálna törvényeket, oszt jónapot, hanem egy törvényes és legitim Országgyűlés a kisebbség jogait is tiszteletben tartva határozna.
De Orbán harmadolós szövege még a parlamenti munkára sem igaz, mert az egyharmados kisebbségnek sem ad jogokat, és nem tartja tiszteletben az őket megillető posztokat. Előző ciklusában még a kérdéseikre sem válaszolt, helyette kellemes karácsonyt kívánt. A média a háromharmad nevében kérdez, de a kérdező újságírókat kitiltják a parlamentből.
Hiba lenne azt hinni, hogy Orbán csak az „egyharmad” jogait korlátozza, a „kétharmad” jogait (értsük alatta az általa felnagyított kormánypárti támogatókat) nem. Pedig Orbán nemcsak az illiberális-kereszténydemokrata-fasiszta rendszerét elutasító polgárokat vonja meg például az informálódás és a tájékozódás jogától, hanem a háromharmad jogát.
Orbán nemcsak az „egyharmad” sajtószabadságát korlátozza, hanem a háromharmadét. Orbán nemcsak az egyharmad adófizetők pénzét lopja el és adja a fatolvaj vejének, saját lábán hazudozó lányának és a strómanjának, hanem a háromharmad közös vagyonát. Az álmaiban létező „kétharmad” nem kap külön demokráciát, azt nem csak az egyharmadtól vonja meg.
Nincs különbség a „kétharmad” és az „egyharmad”, valójában az őt támogató lakosság és a rendszerét elutasító lakosság között. Ezek mindegyikét ugyanúgy alázza meg, ugyanúgy hazudik mindkettőnek, megkülönböztetés nélkül lopja el a pénzüket és fosztja meg őket az alapvető jogaiktól. Különbség abban van, hogy van, aki ezt látja, s van, akinek nem számít.
De Orbán nem szolgál ebben az országban senkit, hanem mindenkit egyformán eltapos és semmibe vesz. Ezért ne örüljenek a „győztessel” tartó vagy a hamis ellenségképpel átvert, becsapott és rászedett emberek, mert amivel Orbán az „egyharmadot”, politikai ellenfeleit bünteti, korlátozza, kifosztja, azzal ugyanúgy megrövidíti a „kétharmadot” is.
Abban is téved az önmagát becsapó „kétharmad”, hogy az „egyharmad” hibája, vesztesége az, hogy az országnak nincs kormányzóképes alternatívája, mert ez a kétharmad veresége is. Aki Magyarországon felszámolta a teljes jobboldalt, beépüléssel és ugyanolyan alvilági módszerekkel kiszorította a baloldali és liberális versenytársakat is, az Orbán Viktor.
Orbán nemcsak a demokratikus jogállami struktúrát számolta fel, karaktergyilkolással és a politikai ellenfelekkel szembeni tisztességtelen eszközökkel a személyi feltételeit is kinyírta a magyar demokráciának. Normális, jellemes, valamihez is értő, tekintélyes ember nem is vállal semmi politikai szerepet, így a látszat az, hogy ebben az országban csak Orbán van.
Ez egyrészt nem így van, másrészt nem véletlenül alakult így, hanem Orbán szisztematikus romboló munkájának az eredménye. Gátlástalanul készült arra, hogy mindenkit begyűrjön és a háromharmad diktátora legyen. És az lett. Így fordulhat elő, hogy formálisan Áder kéri fel kormányt alakítani, aki addig ül a köztársasági elnöki székben, amíg Orbán akarja. Nem ő a legmagasabb közjogi méltóság, ez csak a látszat. Orbán az egyetlen hatalom.
Orbán személyes hatalmát nem korlátozza semmi. Sem parlament, sem Alkotmánybíróság, sem független igazságszolgáltatás, sem sajtó, sem ÁSZ, sem civil kontroll. Égadta világon semmi. A demokrácia lényege a hatalmi ágak szétválasztása, valamint fékek és ellensúlyok rendszere. Ahol ez nincs, ott nincs jogállami, alkotmányos demokrácia. Ahol nincs jogállam, ahol nem a törvények uralkodnak, ahol nincsenek a hatalomnak korlátai, az önkényuralom.
Az önkényuralom pedig diktatúra, függetlenül attól, hogy nem szorul rá az erőszakra. Ez is azért lehetséges, mert a formai kereteket megtartotta, csak mindegyiket saját ellenőrése alá vonta. Vannak még fehér foltok, amelyeket lépésről lépésre felszámol, mert csak abban különbözik diktátor elődeitől, hogy van türelme kivárni és lassanként elfoglalni mindent.
A végeredmény ugyanaz lesz. Elkerülhetetlen a nyílt diktatúra, mert az emberi természet egy idő után fellázad az igazságtalanság, az önkény és az elnyomás ellen, különösen, ha a gyomrok is korognak. Muszáj lesz leverni, bebörtönözni, megszüntetni minden ellenállást, s az illiberális fasizmus attól még ugyanaz marad, ha mostantól „keresztény” demokráciának nevezi. Mindenki látni fogja, hogy ez antikrisztusi, sátáni, önkényuralmi rendszer, diktatúra.
Mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy Orbán támogatói ne örüljenek. Ők ugyanolyan jogfosztottak, kiraboltak, ugyanolyan kárvallottak, csak még hülyék is, mert támogatják saját kifosztásukat. Azok az „értékek”, amelyekért ezt teszik, nem értékek. A kereszténységnek semmi köze ehhez a hazug, tolvaj fasisztához. A nemzet érdeke is más.
A nemzet érdeke a szabadság, a jog előtti egyenlőség, a jog uralma, az alkotmányos rend, az információhoz jutás szabadsága, a tisztességes választások, az előjogoktól mentes élet, s teljesítménytől függő siker és előmenetel. Az oktatás, a művelődés, a világnézet és a hit szabadsága, belefoglalva a hitetlenség jogát is. A civil élet szabadsága, az érdekek, értékek békés és rendezett egymás mellett élése, a sokszínűség, a nyitottság, a szolidaritás.
Ezek a nemzeti értékek és a nemzeti érdek. Senkinek, a háromharmadnak sem érdeke az, amit ez a felcsúti hólyag, kötözni való bolond csinál. Ezen mindenki veszít. Ezt kéne végre felismerni, és megszüntetni azt a lehetőséget, hogy a közélettel való foglalkozás a szellemi és erkölcsi kivégzéssel legyen egyenlő, hogy ne az ország alja uralkodjon, s raboljon ki egy országot anyagi, erkölcsi és szellemi értelemben. Orbán uralma lealacsonyítja az országot.
Ha egyszer vége lesz ennek a bolondok házának, tanuljanak belőle a magyarok. Hozzanak létre olyan alkotmányt, amely egyértelműen kizárja hasonló ámokfutás lehetőségét, amely korlátozza a gyűlöletkeltést, egymás nemzetből való kitagadását. Olyan oktatási rendszert hozzanak létre, amely felvértezi ismeretekkel az embereket, ami megvédi őket a csalóktól.
Nincs kétharmad és egyharmad. Háromharmad van, amely egyformán megalázott, kirabolt és megfosztott. Egyformán elnyomottak, becsapottak, megalázottak. Nincs az országnak a nép által szabadon és törvényesen választott vezetője, csak egy diktátor van, aki fogságba ejtette az országot. Nincs törvényes hatalom, egy államcsíny után kizárólagos hatalommal rendelkező diktatúra van, amely demokráciának álcázza magát.
Bűnözők vannak és áldozatok. Aki a bűnözésnek örül és azt támogatja, az a legnagyobb áldozat. Magyarország elveszítette függetlenségét és önrendelkezését. A legkevesebb, amit megtehetünk, hogy nem örülünk neki. És nem örvendezünk a másik kárán, hanem észre kéne venni, hogy az a mi kárunk is. Nem mi vagyunk egymás ellen, ő van ellenünk.
Minden magyar sorsközösségbe került, diktatúra kárvallottja. Az ország sorsa azon múlik, hányan ismerik fel ezt, és hányan hajlandóak tenni ellene, vagy vállalják ezt a megalázást. Nekem Orbán nem miniszterelnököm, a kormánya nem kormányom. Ő csak egy bűnöző, a haza ellensége, milliókat megtévesztő sarlatán, aki megdöntötte az alkotmányos rendet.
Orbán Viktor elárulta és megsemmisítette azt az Alkotmányt, amire 2010-ben felesküdött. Államellenes bűncselekményt követett el, életfogytig tartó szabadságvesztés jár érte. Egy ideiglenesen szabadlábon levő bűnöző, aki lop, csal, hazudik, nyomorba dönti az országot. Magyarország első számú közellensége. Minden magyar közellensége. A háromharmadé.
