Lassan népies színművet lehet írni a mi új Háry Jánosunk világra szóló történeteiből. Hogyan győzte le Orbán Viktor egy kezével a brüsszeli óriásokat, állított magyarokat tisztelő bizottsági elnököt, és szájának egyetlen leheletével megfutamította a Soros-bérenceket. A felcsúti népmesei hős úgy mesél a Brüsszelben történtekről, mintha még soha senki nem járt volna arra rajta kívül, és senki nem olvasna igazi híreket, csak magyar kormányzati propagandát. Orbán Viktor megígérte, és Orbán Viktor megcsinálta. Elintéztük, a vállalásainkat teljesítettük, eldöntöttük, megakadályoztuk.
Mióta Orbán Viktor meséivel etetik a magyar népet, nem lehet előadni a Háry Jánost, mert Háry János hőstettei sehol sincsenek ezekhez képest. Háry János nem nagyotmondó, hanem egy szürke unalmas realista Orbánhoz képest. Háry János szeretett lódítani, de annak voltak határai. Burkusországban sem lehetne olyan halandzsát előadni, hogy „fontos tartalmi kérdésekben foglaltunk állást a személyi döntésekkel kapcsolatban. Tudtuk tartani, amit vállaltunk, olyan személyek kerülnek az unió élére, akik jó eséllyel jó politikát folytatnak majd”. Orbánnak köze nem volt ezekhez, ő is a hírekből tudja.
A magyar ember ül a televíziókészüléke előtt, és ezt hallja. Elképzeli, ahogy Orbán Viktor szembeszáll Európa hatalmasságaival, egy kezével tolja befelé az ajtót, a másikkal szórja le a jelölteket a pódiumról, akik nem tisztelik a magyarokat. „Volt két olyan jelölt, amelyek Magyarország számára egyértelműen több mint rosszak lettek volna, akik korábban már bizonyították, hogy nem tisztelik a magyarokat. Ezt sikerült megakadályoznunk.” Felsóhajt a magyar ember, a Viktor győzött. Átszól a szomszédnak, hogy nem is egy, hanem két jelöltet is megakadályozott az Orbán Viktor, akik nem tiszteltek bennünket.
A magyar ember semmit nem tud arról, hogy a kettő közül az egyiket, Manfred Webert, Orbán az embereivel még legutóbb is megszavazta, de ha nem szavazza meg, Weber tőle még nyugodtan lehetett volna bizottsági elnök. Weber elnökségét Macron, a liberális francia elnök akadályozta meg, aki Orbán egyik legnagyobb ellenfele Brüsszelben, mégpedig azért, mert Weber megakadályozta, hogy Orbánt kirúgja a Néppárt. A másik jelölthöz Orbánnak annyi köze sem volt, mint az Epsom Derby befutójához. Akik pedig megfúrták Timmermans jelölését, azok a demokratikus utat a színfalak mögötti alkukra cserélték.
A Háry János meséin felnőtt magyar embernek azonban nem lehetne elmondani azt sem, hogy Orbán még a színfalak mögött sem volt jelen, a közelébe sem engedték, és rajta kívül állapodtak meg a német és a francia vezetők. Miután meghallotta a győztes nevet, azt „támogatásáról biztosította”, és utána ezt úgy adja elő, hogy „fontos tartalmi kérdésekben foglaltunk állást személyi döntésekkel kapcsolatban. Tudtuk tartani, amit vállaltunk, olyan személyek kerülnek az unió élére, akik jó eséllyel jó politikát folytatnak majd”. Ehhez olyan vastag bőr kell a pofára, amilyen még Mészáros Lőrincnek sincs.
Aki csak magyar sajtót olvas (és lehet az bármelyik, mert a magukat függetlennek képzelők is ugyanúgy leközlik minden kommentár nélkül Orbán nagyotmondó, primitív hazugságait, mint a propagandasajtó), azt képzelheti, hogy Brüsszelben mindent Orbán dönt el. Tulajdonképpen a mi Háry Jánosunk ott a legfontosabb ember, aki bárhova bemegy, ott kikergeti a migránsokat, megállítja a beszélgetést, és kiválogatja azokat, akik nem tisztelik a magyar embereket. Azokat egy kezével szétzavarja, lohol egyik helyről a másikra, nehogy egy Soros-ügynök beférkőzzön valahova, majd a legfontosabb személyi kérdésekben dönt.
Orbán azt a látszatot kelti, mintha egy nagy asztalnál ülne egy csomó okos ember, de van náluk egy még okosabb, akivel nem tudnak szembeszállni. Orbán győz mindenki felett, majd jelenti a magyar népnek, hogy ezt is megoldotta, elintézte, megválasztotta, amazt megakadályozta, emezeket kikergette, és mindezt még szerényen is adja elő, mert nem részletezi, micsoda erőfeszítésbe telt ez neki. Csak érezzük, hogy nem lehetett könnyű, hiszen mindig úgy mondja, hogy sikerült teljesítenie a vállalását, amivel a magyar emberek megbízták, mindenki a magyar embereket tiszteli, senki nem mer a magyarok ellen szólni.
A magyarok nyilait nem rettegték úgy, mint ezt a pártcsaládjában is felfüggesztett, kiutált pondrót, aki már ott tart, hogy felháborítónak tartja azt, ha liberális demokraták vezetik a liberális demokratikus Európai Uniót, és nem fasiszták. Igazából rejtett kamerával kellene élő közvetítésben mutatni, hogy amíg az európai döntéseket meghozzák zárt ajtók mögött, ahol már a kordonnál elzavarnák Orbánt a biztonságiak, ha arra tévedne, addig ő a másik három kelet-európai hülyével busong egy szobában, és találgatja, hogy a saját piszkos ügyeik szempontjából nekik mi lenne a legjobb.
Amikor Orbánhoz eljut a hír, hogyan döntöttek nélküle, akkor szalad a kurta görbe lábaival a magyar sajtóhoz beszámolni arról, hogy mit intézett el, milyen döntéseket hozott, hogyan bánt el a magyarokat nem tisztelő liberálisokkal, miközben egy mozdulatával megállította a Napot. A magyar sajtóból tájékozódó magyar ember pedig egy külön zárt világban él, ahol a magyarok irányítják a világmindenséget, Orbán a világ ura, aki mindent eldönt és mindenkit a magyarok lába alá kényszerít. Őt nem lehet felfüggeszteni és kizárni, mint tudjuk, ő függeszti fel magát, és ha úgy akarja, felfüggeszti az egész Néppártot.
Minden Magyarország és a magyarok körül forog, ezért akarja az egész világ ezt az erőgépet megállítani, de nem tudja. Soros is mindent bevet, de a magyarok tiszteletét védelmező Orbánnal nem bír. Csak azt nem tudjuk, hogy ha Orbán ilyen erős ember, miért mégis mások kerülnek a pozíciókba, és nem ő, nem a Rogán Antal, a Szájer „Marx” József? Miért nem Polt Péter vezeti az európai ügyészséget, miért nem Oxfordban díszdoktor Matolcsy, miért nem Mészáros és Tiborcz építi a német és a francia autópályákat? Miért nem Kásler Miklós vezeti a Sorbonne-t, miért nem Schmidt Mária írja a holland tankönyveket?
Mi az oka annak, hogy ez a sok zseni kizárólag Hegyeshalom és Záhony között képes kifejteni felejthetetlen tevékenységét, aminek a pöcegödör alja egy kitüntetés lenne? Miért van az, hogy Orbán sunnyog vissza az Európai Néppártba, a nem keresztények közé, akik elárulták az „igazi” Európát, amelyben egy csomó kis Orbán számolná fel a többezer éves kultúrát, számolná fel az oktatást és az egészségügyet, élősködne az uniós polgárok pénzén, folytatna tízmilliárdos tételben nemzetközi pénzmosást kötött segélyeknek álcázva, juttatna százmilliárdokat a primitív gázszerelő strómanjának, miközben egyetemeket zár be, és kutatóintézeteket helyez babonás elmebetegek uralma alá?
Mintha mindenki megbolondult volna, és senki nem merné leírni azt, hogy Orbán hazudik, hazudik, hazudik. Senki nem sértette meg rajta kívül a magyarokat, tiszteletlenül kizárólag ő viselkedik a magyarokkal, s a fasiszta illiberális rendszerével Európában e pillanatban megbukott. Köze nincs ahhoz, ami az Unióban történik, semmibe nincs beleszólása. Annyi sem, amennyi akkor lenne, ha Magyarország méreteivel arányos, korrekt tagként működne, jogállami, liberális demokratikus állam lenne. Az a hamis látszat, hogy mindent ő dönt el, azt jelenti, hogy semmibe nincs beleszólása. Orbán egy senki. S ezt saját jogán érte el. Az ostoba, primitív és korlátolt viselkedésével, a szörnyállamával és a politikai tehetségtelenségével. Azt kellene látni, ahogy gazsulál, nyálaz, dörgölődzik, hogy valaki a folyosón szóba álljon vele.
A magyarok pedig tátott szájjal hallgatják Háry Jánost, ahogy átállítja a Tejútrendszert, lecseréli az európai vezetőket, megfutamítja a veszett liberálisokat, akik emberi jogokat és sajtószabadságot akarnak, ami sérti a magyar embereket. A magyarok őt egy diktatúra vezetésével és a fasizmus bevezetésével bízták meg, és ezt Európának tisztelnie kell. És ehhez képest normális emberek vannak a bolondok házában.
