Minden jó törekvésnek kialakultak szélsőséges, túlzó és szektás elhajlásai, ahogy azt is mondhatjuk, hogy szinte minden szélsőséges irányzat, szektás elhajlás és túlzásokba esett mozgalom, eredendően egy jó ügyből alakult ki. Arra azonban még nem nagyon volt példa, hogy a világ egyre inkább ezeknek a centrumba kerülő szélsőségeknek, a szektás irányzatoknak a harca, mert ezek foglalják el a politikai jobb- és baloldal centrumát. Ennek legfőbb oka pedig az, hogy az interneten szabadon terjedő szektás tartalmak tömegeket érnek el, a politika pedig szükségszerűen követi a tömegek mozgását, ami pusztítja a világot.
A szélsőségek nemcsak feltételezik, hanem vonzzák egymást. A civilizált, kulturált, józan világ, a jó ügyek képviselete kiszorul a centrumból. Az irányzatok szélsőséges szektái közvetlenül kerülnek szembe egymással, amelyek már nem azonosak az eredeti irányzattal, amiből kifejlődtek. A szélsőséges, túlzó, szektás eszmék harca lecsupaszítja a világot. Legjobb példa erre Amerika, ahol mindig a világ előtt jár a divatos ideológiák harca. A feketék jogaiért küzdő antirasszista BLM mozgalom szektás irányzata áll szemben a szélsőségesekkel, az Antifa szektásai néznek farkasszemet a Proud Boys neonáci szektával.
Mert ezek mind szekták, amelyek valamikor nemes cél, gondolat, jogvédelem talaján születtek. De egyes irányzataik túltolták, belterjes, agresszív szektákká váltak, amelyek néha ellenkezőjére fordulnak, mint amiért létrejöttek. Amerikában a hazafiság nem olyan pejoratív fogalom, mint azokban azeurópai országokban, ahol a szélsőjobboldal kisajátította ezt a fogalmat és minden nemzeti jelképet. De meg lehet nézni, kiket nevezett már hazafiaknak – az elnöksége végére immár Amerika potenciális Hitlerévé, nyíltan náci vezérré változott – Trump. Azokat, akik megtámadták Amerika nemzeti jelképét, a Capitoliumot.
Nemes ügyek, egyenlőségért küzdő mozgalmak egyes irányzatai mindig szélsőségessé, túlzóvá, szektássá válnak, amelyek magukat az egyedül igaz irányzatnak mondják, de messzire kerülnek az eredeti céloktól. Ám korábban a szélsőséges irányzatok a periférián maradtak, extrém kótyagos emberek szektás korlátoltságai nem kerültek a centrumba, és nem lettek azonosak az üggyel, amelytől már régesrég elszakadtak. Ma már magukkal azonosítják az ügyet. A náci szélsőjobb Trump vezetésével már magával azonosítja az ‘igazi” republikánus pártot.
Jellemző, hogy a feketék „igazi” képviselőjének azok a fekete irányzatok tartják magukat, akiknek Obama elnök sem volt elég „fekete”, mert éppen olyan normális életet élt, mint a fehérek, éppen olyan normális volt, mint a normális fehérek. Csak a bőre volt fekete, amit éppen ezért normális ember észre sem vesz. Az emberi normalitás ugyanaz, akár fehér emberről, akár feketéről van szó. A szektás feketék azonban a fehér kultúrát is elutasítják. Árulónak tartják, aki ugyanúgy él, mint a fehérek: azonosak a céljai, azokba az iskolákba jár, és úgy akar élni, mint egy fehér ember. Pedig az eredeti cél ez volt, nem a fekete gettó.
Obama valósította meg Martin Luther King álmát, nem a szektások. Semmit nem tagadott meg, ami a feketéknek fontos. Chicagóban szociális munkásként, jogvédőként segítette őket, de soha nem lett szektás, mert nem tévesztette el a célt, hogy a jogvédelem célja nem a fehérek és a fehér civilizáció által kialakított és képviselt kulturális értékek (amihez a nem szektás feketék nagymértékben hozzájárultak) gyűlölete, hanem a velük azonos jogokkal és lehetőségekkel bíró, ugyanolyan normális élet.
Barack Obama az „igazi” fekete, nem azok, akik szerint neki csak a bőre színe fekete, de ő maga fehér, mert a nem fekete, fehér emberek életét éli. Amit ők fehérnek neveznek, az a bőrszíntől független emberi normalitás, a normális élet. Ez a szektás gondolkodás, amikor a normális életért, az egyenlőségért indult harc megfordul, és magát a normális életet utasítja el. A különállást magasztalja fel és azt dicsőíti. S aki nem gyűlöli a fehéreket, a fehér életformát, s magát a normális emberi életet, az áruló. Aki ezzel nem azonosul, aki ezt nem dicsőíti, az ellenség, és rosszabb esetben rasszista.
Obama ugyanolyan normális életért küzdött, mint amit az emberiség normálisnak tart, ami nemcsak a fehérek privilégiuma, hanem bőrszíntől függetlenül mindenkinek jár. Feketéknek is, fehéreknek is. Ezért ő is azokat az iskolákat végezte el, s abban a kultúrában, abban a valóságban élt, amiben a fehérek, amit nem tartott ellenségének, hanem olyannak, mint amihez minden embernek, neki is joga van. A jogvédelem, a feketék igaz és jogos harcának célja ez, a tökéletes asszimiláció, egyenlőség a siker csúcspontja. A szektás feketék szerint ez árulás, mert szerintük meg kell őrizni a különállást, ez jelenti az önazonosságot.
De Obama nem a fehérek életformáját utasította el, nem fehérgyűlölő lett, nem a feketék megkülönböztetése és felsőbbrendűsége érdekében, hanem a feketék egyenjogúságáért küzdött, amit meg is testesített azzal, hogy az első fekete elnök lett. Soha nem lett volna elnök, hanem egy fekete gettó frusztrált lakója (igazsága teljes tudatában, harcolva a normális élet, a befogadás ellen), amíg le nem lövi őt egy rasszista fehér rendőr, amivel igazolva látja magát. Ez a szektás fekete mozgalom a normális feketék által sem támogatott. Mégis ezzel az irányzattal mossák össze a BLM normális jogvédő harcát is a fehér szekták.
*
Szinte minden pártban, irányzatban, mozgalomban és vallásban ez a harc dúl. Az eredeti normális ügyek és azok szélsőséges, szektás irányzatai közötti nyílt vagy burkoltabb háború zajlik. Az internet és a közösségi média a szélsőséges, szektás irányzatoknak, fanatikusoknak kedvez. Korábban az ő agymenéseik nem juthattak el tömegekhez, mert normális ember soha ki nem nyomtatta volna a zagyvaságaikat. A primitív ideológiájuk nem terjedhetett volna úgy, mint az interneten, a közösségi csoportokban, hálózatokban, hírlevelekben és email listákon.
Ezért az értékek nagyjából a helyükön voltak, most pedig a szekták a világot fenyegetik. Névtelenül, arc nélkül fertőznek meg milliókat, akik valami jó ügy mellé akarnak állni, és észrevétlenül lesznek szektás emberek elferdült ideológiáinak áldozatai. A feketéknél illusztrált folyamat játszódik le a politikai pártokban, a keresztény egyházban, női jogokért indult mozgalmakban, a muszlimok között, a bevándorlás hívei és ellenfelei között, a gendermozgalom, a melegek jogaiért küzdő mozgalom, a baloldali mozgalmak, a konzervatív mozgalmak, a zsidó vallási és nem vallási mozgalmak, feministák, nemzeti kisebbségek köreiben.
A tendencia pedig a szektások irányzatainak kedvez, akik jobb esetben butának, árulónak, rosszabb esetben ellenségnek nevezik azokat, akik nem azonosulnak az elferdült, önmagával meghasonult szektás irányzatok felfogásával. Akikről azt mondják, hogy a normális élethez, a kultúrához, a valósághoz ragaszkodó, csupán egyenlőségért küzdők nem értik az ügy lényegét, ha nem csapnak át szektás túlzásokba. Minderre még rásegít az orosz titkosszolgálat, amely felkarol és támogat minden szektás elhajlást, fanatikus szélsőséget, hogy ezekkel a jogvédelmet, a liberalizmust, a jogállamot lerombolják és a szélsőjobb szektás irányzatait juttassák hatalomra ezáltal.
Szűkül a centrum, a józan ész, a kultúra, a műveltség, az emberség, a normalitás területe, szorítják össze az egymással szemben álló szektás, fanatikus, elferdült irányzatok. Az olyan fasiszták, mint Orbán, szándékosan pusztítják, irtják ki a kultúrát, a civil normális világ polgári értékeit és ideológiára cserélik a tudást, még az egyetemeken is. Nem marad más, mint a két oldalon egymás ellen acsargó fanatikusok, eltorzult szektások, akiknek már semmi közük az eredeti jó ügyhöz, igazsághoz, amit képviseltek. Mintha csak a verekedő ultrák mehetnének meccsre, akiknek a focihoz már semmi közük.
Egymással szemben állnak fegyverrel az Antifa és a Proud Boys szekta tagjai, amit jelképesnek is tekinthetünk, hogy a bunkósbot ősemberi szintjére viszi le az emberi kommunikációt és kultúrát ez a folyamat. Hol van már a Proud Boys a hazafiaktól, akiket akar ez a náci terrorszervezet képviselni? Az Antifa azért jött létre, hogy megvédje az utcát a szélsőjobb agressziójától, fizikai fenyegetéseitől, s milyen nagyszerű kezdeményezés volt ez. De egyes szektásai ma már ugyanolyan erőszakos csoportokat alkotnak, mint a másik oldal, függetlenül az ideológiától. S milyen kár, mert jó ügy, amit képviselni akarnak.
Fasiszta szörnyetegeket támogató keresztény szektás irányzatok állnak szemben a melegmozgalom szektásaival. A kereszténységet a homofóbiával azonosítják a keresztény szekták, a legprimitívebb gyűlölet szintjére süllyesztve, azt állítva, hogy ez maga a kereszténység. Aki nem gyűlöl velük együtt, az nem keresztény. Jézus Krisztust és az evangéliumot is képesek a magatartásukkal megtagadni, mindezt politikai és anyagi előnyök reményében. Ábrahám áldásának nevezik a lopást, a keresztény értékek védelmének az evilág szeretetét és az embertársaik iránti gyűlöletet. Kincseket gyűjtenek a földön, mit sem törődve Jézus beszédeivel, heródesi uralkodókat támogatnak pénzért cserébe. Báránybőrbe bújt farkasok vezetik a juhokat, és már a hamis báránybőr is alig látszik rajtuk.
Az izraeli nacionalizmus szektás irányzata is odáig jutott, hogy az illiberalizmus útjára lépett, amely még az asszimilált zsidósággal szemben is fellépett, és antiszemitákkal együtt támadja a liberális zsidókat. Egyes irányzataik még a zsidóságát is elvitatják azoknak, akik nem osztják a vallási-nacionalista szektás nézeteket. Ennek legnyilvánvalóbb kritikája, amikor létrejött egy ugyanolyan jobboldali izraeli párt, csak illiberalizmus és a szektás szélsőségesség nélkül. Ennek a szektásságnak a magvai pedig már akkor láthatók lettek, amikor egy izraeli szektás lelőtte Jichák Rabint, Izrael miniszterelnökét.
*
Az egyik szélsőséges szekta hozza létre a vele szemben álló másik szélsőséges szektát, amelyek ugyanolyan képet mutatnak, mint a fent leírt egyházak, amelyek az egész kereszténységet ezzel a szörnyeteg szektás identitással azonosítják. Mert a melegjogokhoz és a melegek társadalmi asszimilációjához, a normális szabad életéhez sincs sok köze azoknak a szélsőséges szektás irányzatoknak, amelyek nemcsak jogokat és szabadságot, normális életet követelnek a melegeknek, hanem a felsőbbrendűség érzetét keltik, elvárják, hogy magasztalják őket, dicsőítsék a másságukat, a melegkultuszt éljenezzék. Akik ezt nem teszik, akik csak az egyenlőséget és normális életet akarják nemi identitástól és irányultságtól biztosítani minden embernek, azok már homofóbok. A szabadságot lehet éljenezni, de mindenki szabdságát.
A szélsőséges szektákat igazolja mindig a külvilág reakciója, mert a normális világ védekezik a szektássággal szemben, s ők a szektásság elutasításában igazolva látják azt, hogy a normalitással szemben kell harcolniuk, ahogy az ellenfeleiknek is. A mozgalmak szektás irányzatai élére olyan semmire kellő alakok kerülnek, akik a normális életben soha nem vitték és nem vinnék semmire, csak a szektájukban tudnak a fanatikus és szélsőséges, elferdült ideológiájukkal és militáns magatartásukkal érvényesülni.
De az ő személyüket sokszor nem is látják azok, akiket észrevétlenül fertőznek meg, mert ha normális emberek azt látnák, hogy kinek a moslék szellemi ételeit fogyasztják, kiknek az állatságait olvassák, kikkel azonosulnak, akkor elájulnának. Ahol a szektás prédikátorokat látják, oda normális emberek nem is teszik be a lábukat, amit ők a „kereszténység” elutasításának neveznek, esetleg még keresztényüldözésnek is, mert a kereszténységet önmaguk antikrisztusi szektás identitásával azonosítják. Ahogy a szektás Orbán is a „magyaroknak”, a „magyar népnek” és Magyarországnak kér több tiszteletet, amikor őt elutasítják.
Egyszer voltunk Amerikában egy vidéki demokrata gyűlésen, ahol – mintha csak a szektásaikat hívták volna meg – egy normális embert nem lehetett látni. Sem a szervezők, sem a gyér látogatók között. Egy nő borzongó izgalommal és átszellemülten mesélte, hogy van egy kiváló, fantasztikus jelöltjük valami pozícióra. Vártuk volna, mitől kiváló a jelölt, de arról nem tudtunk meg semmit, viszont egy oktávval magasabb hangon közölte a fantasztikusság és a kiválóság okát: „meleg”.
Ettől nekünk ugyanolyan lázas izgalomba kellett volna kerülnünk, tapsikolnunk, ugrándozni és egymást ölelgetni, mint ennek az irányzatnak azok a szektásai, akik az emberi értékeket és minőséget ez alapján mérik. De a Harvardot végzett, jelenleg közlekedési miniszter Pete Buttigieg, aki az egyik kedvenc politikusunk, sem lejtett volna a szektásságnak táncot. Azért, mert Pete normális, ugyanolyan józan, normális ember, mint bárki más, csak mást és másképp szeret, ami a magánügye, de amit soha nem titkolt. Nem azért lett közlekedési miniszter, mert meleg, hanem azért, mert kiváló politikus és nagyon jó ember.
Ez pedig független attól, hogy hideg, meleg vagy langyos, esetleg szőke vagy barna. De ez nem volt akadálya annak, hogy betöltse azt a pozíciót, amire alkalmas, és a józan, normális, eredeti melegmozgalom, jogvédelemnek ez a célja. Ennek lehet örülni, mert ez mindenki szabadságának és jogainak tiszteletben tartását jelenti. Nem annak, hogy Pete elkülönüljön a meleg felsőbbrendűségének tudatában, és elvárja, hogy őt a melegsége miatt ünnepeljék, s ha ezt nem teszik, akkor homofóbok. Az nem normális, hogy valaki attól és azért nagyszerű, mert meleg, már csak azokért lehet rajongani, akik melegek. Ez nonszensz.
Ha Buttigieg szektás lenne, soha nem végezte volna el a Harvardot, nem lenne miniszter, ahogy azokból a szektásokból, akik bármilyen ügyet szektás módon képviselnek, fanatikus hamis ideológiák és ostoba képviselőik rabjai lesznek, nem lesz semmi: nem végeznek el semmit, nem is viszik semmire az életben, és nem is alkalmasak másra, mint a szektásságra. De ezt nem a saját hülyeségüknek, hanem a külvilág elnyomásának és meg nem értésének tulajdonítják. Ezek az emberek gyűjtenek hasonlókat maguk köré és az internet a barátjuk. A demokrata gyűlésen rajtunk kívül középosztálybeli, más normális emberek meg sem jelentek, mi is csak egyszer. Még szerencse, hogy nem erről szól a párt, amit bizonyít az elnök személye is.
*
Joe Biden megválasztása azért lehetőség Amerika számára, mert nem egy szélsőséges válasz egy másik szélsőségre: érzékeny minden kisebbség jogaira, de nem a szektásokat képviseli és ő maga sem az. Nem véletlen, hogy Obama alelnöke volt, és Pete Buttigieget ő nevezte ki. Normális emberek jogvédelmét támogatja, nem a szektás fanatikusokkal fut együtt. Ahogy az aranyszívű, kesztyűjéről híres Bernie Sandersből sem csinált minisztert, mert Bernie annak a jogos észrevételnek a szélsőséges, szektás képviselője, hogy Amerikában nincs megfizethető egészségügyi biztosítás és felsőoktatás, az állam a gazdagokat segíti, nem a szegényeket. De Bernie szektás, életveszélyes lenne bármilyen miniszteri pozícióban, s csak a másik oldal szektásait energizálná.
A világ normális részének meg kell őriznie a normalitását a szélsőséges, militáns, fanatikus szektássággal szemben. A jogvédelmet, a jó ügyeket nem szabad elszektásítani, mert a végén eltorzult emberek és szektás fanatikusok ordítanak egymással szemben, oly mértékben elvétve a célt, amikor egyes női jogokat védelmező szekták már örvendeznek az abortusznak, ami egy megszületendő ember életének végét és minden nőnek egy életre kiható fájdalmat jelent. Nem beszélve az ezzel járó egészségügyi kockázatokról. A cél nem az abortusz, azoknak sem, akik a szabadság és a női jogok védelmezői, és akik nem az abszolút tiltásban, a zéró toleranciában látják a megoldást. A demokrata elnökök is kevesebb abortuszt akarnak, csak másképp, és az ő módszerük bizonyult 30 százalékkal hatásosabbnak.
Az igazi harc a normális világ és a szélsőséges, militáns, fanatikus szekták között zajlik, amelyek valamikor jó ügyekből indultak ki, de kifordultak önmagukból és eredeti céljukhoz képest ellenkező irányt vettek. A szektások mindig megosztanak, irritálnak, állandó harcban vannak, míg a normális jogvédők, humanisták integrálnak, egyenlőséget és egyenlő jogokat adnak, hogy megszüntessék a megosztottságot, harcot és biztosítsák a normális élet lehetőségét. Normális emberek a normális élethez való jogot, a többségben való szabad feloldódás és beilleszkedés lehetőségét keresik, nem a különállást, annak demonstrálását.
A normális kisebbségi jogvédők nem leuralni, meghódítani akarják a világot, nem különleges jogokat vagy tiszteletet követelnek maguknak, hanem egyenlőséget, ugyanolyan normális életet, megkülönböztetés nélküli szabadságot, mint amit a többség élvez. Akik pedig élvezik ezeket a jogokat, nem vitathatják el másoktól, mint ahogy keresztény szekták teszik. Normális ember a békét keresi, másokkal való együttélést és arra törekszik, hogy ne legyen kirívó, ne irritáljon másokat a szektás fanatizmusával, magatartásával. S ne érezze senki fenyegetésnek a létezését.
Nem a kereszténységet utasítják el az emberek, ha egy szektás a piacon becsukott szemmel, felemelt kézzel, az emberek mögé lopakodva hangosan imádkozik és prófétál, „nyelveken” énekel, hanem a szektásságot. Ha Pete Buttigieg tele ragasztja szivárványos matricákkal a minisztériumát, és ezért kirúgják, nem a melegjogok elleni támadást szenved el (mert nem ünneplik az ő másságát), hanem saját szektás viselkedését értékeli a normális világ. Ahogy egy tanárt sem azért rúgnak ki, mert korlátozzák a véleményszabadságát, ha Trumpot dicsőíti az iskolában, hanem azért, mert a gyerekek helyzetével visszaél.
Egy keresztény cukrász sem tagadhatja meg, hogy kiszolgáljon egy meleget, ahogy egy ateistát, zsidót, feketét is ki kell szolgálnia. Nem a kereszténység elleni támadás az, ha a képviselőház a törvényekben megváltoztatja a törvények szövegét „apáról és anyáról” szülőre, ha a törvények amúgy lehetővé teszik a melegházasságot és a meleg párok örökbefogadását. Mert akkor a szülőnek nem lehet tudni a nemét, viszont a törvénynek a szülőre vonatkozó rendelkezései minden szülőre vonatkoznak. Nemüktől függetlenül. Jogos a változtatás. Csak szektások uszítanak ez ellen és forgatják ki ezeket, gyűlöletet gerjesztve.
Mert ez nem jelenti azt, hogy a szülő ne lehetne apa és anya, nem az apaságot és az anyaságot szüntetik meg ezzel, hanem a szülő fogalmát egészítik ki a törvényeknek és a valóságnak megfelelően. Ahogy fordítva sem lehet: kisebbségek sem korlátozhatnak más kisebbségeket vagy a többséget. Meg kell tanulni ezeket, és a szektás fanatikus, militáns irányzatokat meg kell különböztetni a jogvédelemtől. A tudás, a tanulás, az oktatás, a kultúra, a műveltség a legmegfelelőbb eszköz a civilizáció fenntartásához, mivel a civilizáció ennek gyümölcse. Nem véletlen, hogy a szekták ellenzik a tanulást, a tudást, a műveltséget, mert az árnyalja a szektás fanatizmust. A szektásság táptalaja a butaság, a műveletlenség, a kultúra elvetése, s ezzel szemben a saját ideológia felmagasztalása és a fanatizmus.
Józanság és a normalitás megőrzése segíthet a szabályozás nélküli internet világában, mert a „szabadság” elsősorban a hülyéknek kedvez, akik csak az internet segítségével terjeszthetik az ostoba nézeteiket. Többnyire névtelenül, álnéven, csoportokba szerveződve, túlfűtötten, mintha a világ legfontosabb dolgát tennék, aminél nincs fontosabb. ÜAki ezzel találkozik, máris helyben van: üdvözöljük az alternatív tények és az összeesküvés-elméletek, a szekták világában.
Biden minden kisebbségből válogatott a kormányába (spanyolt, feketét, fehéret, meleget, zsidót, ateistát, keresztényt, muszlimot, transzvesztitát, indiánt, nőt és férfit), de senkit sem azért, mert valamelyik kisebbséghez tartozik, hanem azért, mert alkalmas a feladatára. Ebben nem lehet akadálya az, hogy kisebbséghez tartozik. Példát mutatott, hogy integrálja, nem megosztja a társadalmat, és a normális élet nem a különállás, hanem az asszimiláció, az egybeolvadás. Ugyanaz a normális élet, függetlenül attól, hogy ki honnan jön és hova tartozik. Ez a magánügye, de nem kell titkolni, emiatt nem érheti hátrányos megkülönböztetés.
Ez lehet közös alapja kereszténynek, zsidónak, ateistának, melegnek, heteroszexuálisnak, feketének, sárgának és fehérnek, baloldalinak és jobboldalinak, mindenféle többségnek és kisebbségnek. Ez ellenség a szektáknak, ezt támadják a különféle irányzatok szektái.
