2024, december27, péntek
KezdőlapUncategorizedBartus László: Az a baj, hogy muszlimok?

Bartus László: Az a baj, hogy muszlimok?

-

Az orbáni embertelenség támogatói arra hivatkoznak, hogy a menekültek muszlimok. Iszlám terroristáknak tartják őket, pedig ezek az iszlám terroristák elől menekülnek. Az áldozatot a tettessel azonosítják. Nem szeretnék, ha muszlimok élnének Európában, mert azok nem „keresztények”. Ezzel csak az a baj, hogy a magyarok sem keresztények. Nem keresztény, aki a jövevényt nem fogadja be, aki az üldözöttet nem segíti. Aki az éhezőnek nem ad enni, a szomjazónak nem ad inni, aki elzárja a felebarátja elől a szívét, az nem keresztény.

Nem prédikálni akarok, bár az is ráférne a magyarokra. Nem is arról szeretnék beszélni, hogy nincs „keresztény Magyarország”, mert ez evidencia. Hanem arról, hogy valóban arról van-e szó, hogy ezek muszlimok. A keresztényeknek éppen azt kellene megmutatniuk, miben más az ő Istenük. Itt az alkalom a tettekkel való evangélizációra. Menekültet akkor is be kell fogadni, ha hitetlen, ha muszlim, ha zsidó, ha hindu vagy piréz. A kereszténységnek objektív ismérvei vannak. Nem az a keresztény, aki annak vallja magát. A keresztények a „gyümölcseikről” ismerhetők meg.

Orbán „kereszténysége” hogyan számol el azzal, amit Jézus mondott? „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal”. A keresztényeknek akkor is jót kell tenniük a felebarátjukkal, ha az gonosz. A gonoszt is jóval kell meggyőzniük, és megsegíti őket az ő Istenük. Nem hagyja elveszni őket. Vagy ennyire nem hisznek benne? Fizikai erővel kell küzdeni a muszlimok ellen? Evilági fegyverekkel? Hol van itt a kereszténység?

De térjünk a témára: valóban az a baj, hogy ezek a menekültek muszlimok? Ha nem muszlimok lennének, Magyarországon tárt karokkal fogadnák őket? Ma elnéztem New Yorkban a feketéket, akik nem különböznek tőlem, félelem nélkül, egyenjogú polgárokként élnek ugyanúgy, mint bárki más. Eszembe jutott: vajon ezeknek az embereknek milyen életük lenne Magyarországon? Ha a menekült nem muszlim, hanem fekete lenne, mit szólnának a magyarok? Welcome?

Tételezzük fel, hogy a feketék keresztények. Gyönyörű spirituálékat énekelnek minden vasárnap a templomban, és még hívők is, nem úgy, mint a magyar templomba járók kilencven százaléka, akik kulturális „keresztények”. Ha fekete keresztények menekülnének az életüket mentve, befogadnák őket a magyarok? Vagy ugyanilyen őrjöngés lenne, csak akkor nem a muszlimokkal kapcsolatos előítéletek hangzanának el, hanem a feketékkel kapcsolatos megbélyegzések? Azok a feketék, akik New Yorkban egyenrangú polgárként szabadon élnek, Magyarországon hogyan élnének?

De fogadjuk el, hogy a feketék túl feketék. Ha keresztények, „akkor sem közénk valók”. Azonnal megszólalna a kórus, hogy a feketék bűnözők, és nem lehet a bűntől irtózó magyar nép közé engedni őket, hiszen az erkölcsös magyar nép nem ismeri a bűnözést. Hamar megjelennének a gigaposzterek: „Ha Magyarországra jössz, nem rabolhatsz.” Feketék nem. Jó, megértjük, Mari néni fél tőlük, a kormánytévében is látta, milyenek ezek.

Mi lenne, ha nem feketék, hanem fehérek jönnének tömegesen, de nem katolikusok, hanem zsidók? Bocsánat, ez rossz kérdés, erre tudjuk a választ. 1942-ben és 1944-ben erre már megfeleltek a magyarok. Azóta is tudjuk, hogy a zsidók nemzetietlenek, idegenszívűek, Radnótitól Garas (Grósz) Dezsőig bezárólag, aki a Nemzet Színésze volt, Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas kiváló művész. Zsidó se jó. A „keresztény Magyarországot” meg kellett védeni a zsidóktól is, ahogy most a muszlimoktól, és ez sikerült. Bár a magyarok nagy része szerint félmunka volt.

Mi van a cigányokkal, akik évszázadok óta a Kárpát-medencében élnek? Őket befogadták a magyarok? Egyenjogúságot élveznek? Miért nem ülnek melléjük a buszon, ha tiszta a ruhájuk, akkor sem? Hát ha még koszos. Mert koszos ruhájú magyar nincs, csak cigány, ugye. Hány cigány dolgozik bankban vagy állami hivatalban? Hány cigány bemondó van a tévében? Jó, van egy cigány miniszterelnök, de az megtagadta a cigányságát. A cigányoknak soha nem volt olyan rossz soruk, mint ő alatta, aki kényszermunkára küldte és rabszolgasorsba döntötte őket. Pedig ha legalább a saját népét felemeli, már lenne valami haszna a pusztításon kívül.

De hagyjuk. A magyarok szerint a cigányok büdösek, koszosak, nem akarnak dolgozni és lopnak. A muszlimok meg terroristák. Mindenkire tudnak valamit mondani, csak ők egyedül tökéletesek. De valakit azért csak befogadnának a vendégszeretetükről híres magyarok! Tételezzük fel, hogy valamelyik szomszédos „keresztény” országból érkeznének tömegesen menekültek. Szlovákokat, románokat, horvátokat tárt karokkal várnának a magyarok? Vagy eléjük is felhúznák a szögesdrótot? A románok bocskorosok, kecskét őriztek, amikor mi a világot tanítottuk olvasni, a szlovákok szőröstalpúak. Emlékszünk Gyarmathy Lívia Együttélés című filmjére? Két szomszédos baranyai faluban székelyek és svábok éltek. Székely fiú megszerette a sváb lányt és kitört a gyalázat. Magyart magyarhoz.

De fogadjuk el. Ne akarjunk a magyarokkal összeköltöztetni senkit. Lajosmizse legyen a lajosmizseieké. Maradjunk a magyaroknál és szeretett rokonainknál, a magyarul beszélő székelyeknél. Vajon a muszlimokat, a zsidókat, a cigányokat, a feketéket, a sárgákat, a fehéreket, a németeket, a szlovákokat, a románokat stb. nem kedvelő „keresztény” magyar nép saját „fajtáját”, a magyarokat talán csak szívesen fogadná. Meg kell erről kérdezni azokat az erdélyi magyarokat, akik átköltöztek Magyarországra. A rendszerváltás után nagyobb volt az életszínvonal, akkor még nem menekült 600 ezer gazdasági bevándorló Orbán tündérországából nyugatra. Akkor sok erdélyi áttelepült. Hogyan fogadták őket a magyarok?

Hát úgy, hogy Romániában azért szenvedtek, mert magyarok, Magyarországon pedig azért, mert románok. Lerománozták őket, diszkriminálták őket, lenézték, megalázták, egyáltalán nem fogadták be őket. Törtetők, lopnak, hazudnak, talán még gyilkolnak is, a románok tulajdonságait vették át. Megkapták ők is a jelzőiket ugyanúgy, mint a muszlimok, a zsidók, a svábok, a tótok, a kínaiak, a fekete afrikaiak. De ne menjünk túl messzire. A multinacionális cégek, akik munkát adtak a magyaroknak, akik jót tettek a magyarokkal, talán csak megbecsülést élveznek? Nem? Akkor valaki más, aki nagyon távol van: Amerika csak jót tett a magyarokkal. Szeretik őket? Nem. Nincs Amerikát jobban gyűlölő nép Európában, mint a magyar.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy a magyarok nem azért gyűlölik a menekülteket, mert muszlimok. Egyetlen muszlim menekült nem akart Magyarországon maradni. Lehetnének hottentották is. Az ok nem bennük van, hanem a magyarokban, akik mindenkit gyűlölnek, még egymást is. Hogyan is szerethetne egy magyar egy muszlimot (zsidót, cigányt, németet, feketét, hottentottát, pirézt, stb.), ha egymást sem szeretik? S miért szeretnék a másik magyart, ha önmagukat sem szeretik? Eljutottunk a lényegig: a magyarok magukat sem szeretik, ezért nem tudnak szeretni másokat sem.

A magyarok politikai szekértáborba azért tömörülnek, hogy legyen kit utálni. Sajnálatos, de öngyűlölő és egymást is gyűlölő nép. És hogy visszakanyarodjunk a mi bölcs Vezérünk „keresztény” vesszőparipájához, ez éppen azért van, mert ez a nép nem keresztény: nem ismerte meg az Istent, ezért nem tud szeretni. „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet”, mondja János apostol.

S mi az, ami elválaszt egy népet az Istentől? A bűnei. A be nem ismert, be nem vallott, el nem fogadott, meg nem bánt bűnei. Ettől gyűlöl egy nép mindenkit, magát is. Hamis prófétái, mint a felcsúti istencsapása, nem bűnbánatra vezetik őket. Nem katarzishoz jutnak, hanem a bűnök tagadásához, megismétléséhez és még nagyobb gyűlölethez. A szélsőjobboldal azért gyűlöl mindennél jobban, mert hazug nacionalizmusa miatt a leginkább tagadja a nemzeti bűnöket. Orbán a szélsőjobboldali nacionalizmust, a magyar bűnök tagadását emelte a magyar nép számára a magasba. A népnek ez tetszik, mert menekülne a bűnei és a felelőssége elől. De ettől még bűnösebb és még inkább gyűlölködő lesz. Ez ennek a népnek a baja, ettől reménytelen és beteg.

A menekültügy jó alkalom lett volna, hogy valakivel jót tegyenek. Ezek úgysem maradtak volna Magyarországon, kockázat nélkül lehettek volna emberségesek a betonon alvó pici gyerekekkel. Ez egy jó lehetőség lett volna, hogy meglágyuljon a szívük, felszakadjanak évszázados sebek, emlékek, letagadott bűnök, a jó cselekedetek hatására térdre essenek és zokogjanak. De elszalasztották ezt az alkalmat is. Orbán ördögi figura, aki tudja, hogy ezt meg kell akadályoznia. Ha ez a nép egyszer megbánná a bűneit, ha egyszer szeretni tudna, ha felszabadulna benne a jóság és a szolidaritás, az ő gonosz rendszere összeomlana.

Ahogy ez a nép a zsidókkal, cigányokkal, a kisebbségeivel bánt, nem múlik el nyomtalanul. Apádtól megöröklöd a magas vérnyomást és a cukorbetegséget. Azt hiszed, hogy a meg nem bocsátott és be nem vallott bűnöket nem öröklöd meg? Azt hiszed, azt nem hordozod magaddal? Azt hiszed, hogy semmi közöd ahhoz, amit apáid elkövettek? Ez a nép tömeggyilkosságban részes. Ábel vére kiált ellenük a földről. Csaknem ötszázezer magyar zsidó vére kiált. A megalázott és meggyilkolt cigányoké kiált. Az elnyomott szlovák paraszt átka kiált. A vajdasági vérengzés, az oroszok elleni háborúban elkövetett gyilkosságok áldozatainak vére kiált. Csorba Robika vére kiált. Ez a nép azokból soha semmit meg nem bánt, nem vallott be, nem ismert el. A szíve nem változott meg.

Nem védekezés, hogy mások mit tettek. Nem azért mész a gyóntatószékbe, hogy elmond, a Pisti lopott. Hanem azért, hogy megmond, te loptál. Pisti lopása a Pisti dolga. Az sem védekezés, hogy a magyarokat is bántották. Azokat nekik kell bevallaniuk és megbánniuk. Ez nem menti fel a magyarokat. A Himnusz önbecsapás, ez a nép nem bűnhődött meg semmiért. Az nem szembenézés, hogy „bűnösök vagyunk, akár a többi nép”. A többi nép megbánta, mi nem. De aki nem bánta meg, vessen magára. Nekünk meg kell bánni, szembe kell nézni vele. A németek jó példák, nem véletlen, hogy a menekülteket ők fogadják a legkészségesebben. Az a nép szembenézett a bűneivel, a magyar nem. Ez a különbség.

És nincs megnyugvás, nincs katarzis, nincs szeretet, nincs békesség, amíg ezeket a bűnöket szívből meg nem bánják, meg nem vallják és meg nem változnak a magyarok. Amíg a magyar identitás a gyűlölettel, a kirekesztéssel, a nacionalista gőggel, a kevély, hamis „keresztény” identitással, az antiszemitizmussal, idegenellenességgel azonos, addig nincs bűnbocsánat. Amíg nincs bűnbocsánat, addig nincs szeretet, csak öngyűlölet, egymás gyűlölete és az idegenek gyűlölete. Most azért, mert muszlim, máskor azért, mert más a bőre színe.

Magyarországon rokonszenv csak a baltás gyilkost övezte, miután a magyar kormányt megkenték, és szabadon engedte. Másra nem emlékszem. Itt csak káröröm létezik és mások gyalázása. Tisztelet a kivételnek, akiktől a magyarságukat is elvitatják. Ezt kormányszinten művelik, a külügyminiszter olyan, mint a náci kuruc.info szerkesztője. Megismételni készülnek azokat a bűnöket, amelyeket nem vallottak be.

De ne legyünk igazságtalanok. Gyarmathy Lívia egy másik filmjéből kiderül, hogy a magyarok egy valakit mégis befogadtak. Egy gólyát. De már az is régen volt.

 

Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések