Áder, a csornai Bronson, a példa arra, hogy nem könnyű Orbán pincsi kutyájának lenni. Nem könnyű a jellemtelen, korrupt, áruló emberek élete sem. Akkor sem, ha ezért az a jutalom, hogy egy palotában lakhat, és az a látszat, mintha egy állam elnöke lehet. Orbán böllérének a békéscsabai disznóvágáson nagyobb szabadsága van, mint neki. Eldöntheti a pörzsölést.
Áder balszerencséje, hogy Magyarországnak olyan vak és süket polgárai vannak, akik hét év alatt nem vették észre, hogy ebben az országban egyedül Orbán Viktor hozhat önálló döntést és annak semmi jelentősége nincs, hogy formálisan ki milyen pozícióban ül. Áder szolga, de nem a magyar nép, hanem Orbán szolgája. Azt kell csinálnia, amit ő parancsol neki.
Ezt azonban a vak és süket nép nem veszi tudomásul, és nem hagyja őt békén, hanem azt várja tőle, a senki szolgától, hogy ne írja alá azt, amit Orbán már eldöntött. Ő csak abban az esetben nem írhatná alá, ha valamiért Orbán ezt parancsolná neki. Ezért Áder abban a kínos helyzetben van, hogy tőle várják a CEU-ellenes törvény elkaszálását, miközben neki erre nincs hatalma.
El kell játszania, mintha független ember lenne, mintha mérlegelne, mintha számítana az, hogy alkotmányos-e a törvény vagy nem (nem az). Tőle várnak ilyet, benne bíznak, akinek saját fogkeféjéhez sincs köze. Ha Orbán azt mondja, holnap fogkeféje sincs. Onnan lehet tudni, hogy mi a parancs, hogy mit mondanak a gerinctelen kesztyűbábok.
Ha Németh Szilárd nem ügynököknek nevezne 80 ezer tüntetőt, hanem azt mondaná, hogy ez még csak a törvény első változata, de lesz második is, felesleges a tüntetés, akkor Áder engedélyt kapott a nem aláírásra. Pláne ha a fő farizeus Harrach kifejtené a CEU értékeit egy sajtótájékoztatón, és nem sorosoznának a csuhásokkal, akkor igen. De nem így van.
Ha Áder nem írná alá, azzal nemcsak a Sándor-palotából repülne, mint a szomszéd sánta macskája, hanem az életével játszana. Nem azért adta el magát és a lelkét nem is olyan rég Orbánnak, hogy most fellázadjon ellene. Miért is tenné? Mi haszna lenne belőle? Beköltöztek, megszokták, asszony szereti, kaja jó. Panoráma szép. Miért dobná ezt el magától?
Az egy kicsit kínos, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozzák, de majd hivatkozik valamire, mindegy is, hogy mire. Nem küldheti Alkotmánybírósághoz sem, mert Orbán le akarja zárni, azért szavaztatta meg statáriális jelleggel. Ha elmegy az Alkotmánybíróságra, napirenden marad az ügy, folytatódnak a tüntetések, kinek hiányzik ez. Mielőbb alá kell most már írni.
Charles Bronson tudná, mit tegyen. Lekaszálná ebből a pozícióból az egész bandát. De a mi Jánosunk nem egy hős, csak egy gyenge hasonmás. Nem Charles, csak Csornai Bronson.
Lehet, hogy szegény Bronsont Orbán odaállítja a „kőzápor” elé, hogy nem rajta múlott, itt az államelnök, ő hagyta jóvá. Ádernek ezt is tűrni kéne, mint csukának a nádasban a bevágást. Bronson annyira buta szegény, hogy talán még élvezi is, hogy eljátszhatja az elnököt. Lehet fontoskodni, homlokát ráncolni, népszerűsködni, „Jánosnak” lenni. Aztán remegve felveszi a telefont.
„Persze, Viktor. Egyetértek. Szerintem is” – mondja, és elvörösödik, amikor észreveszi, hogy a legkisebb lánya látta az apját. Húsz év múlva nem lesz könnyű megmagyarázni.
