(Fotó: Az egyetlen ember, aki hű maradt Magyarországon az esküjéhez. Fotó: MTI)
Az Orbán-rendszer parlamenti álellenzékének hívei ünneplik, hogy Göncz Árpád végakarata szerint nem mondhat beszédet az Orbán-rendszer egyetlen képviselője sem a temetésén, és elutasítja az állami protokollt. Nem veszik észre, hogy Göncz Árpádnak ez a gesztusa a rendszerrel kollaboráló, a parlamentben a rendszer legitimációját pénzért nyújtó álellenzéket ugyanúgy megszégyeníti, mint az Orbán-rendszert, amelynek ők a kitartottjai.
Nem csupán azzal, hogy egyetlen létező aktív ellenzéki párt vezetője vagy képviselője sem szólalhat meg, nem csupán Orbán kiszolgálóit tartja távol magától. Ennek oka nyilván nem az, mert Göncz Árpád nem akar halálában sem a rendszer ellenzékének feltűnni, hiszen a végakaratának minden pontja arról szól, hogy ő az Orbán-rendszer ellenzéke, aki semmiféle közösséget nem vállal velük. Az ok inkább az, hogy az Orbán-rendszerrel kollaboráló parlamenti ellenzéki pártokkal sem vállal semmiféle közösséget, és ez mutatja igazán Göncz Árpád jellemét és emberi nagyságát.
Göncz Árpád nyilván nem zárkózott volna el, hogy búcsúztassa őt egy hozzá méltó államférfi az ellenzéki oldalról, ha lenne ilyen. De nincs. Ezt bizonyítja a tény, hogy nincs egyetlen olyan magyar ellenzéki párt sem, amely bojkottálná Orbán rendszerét, ahogyan azt Göncz Árpád tette. Nemcsak halalában, hanem életében is. Göncz Árpád megjelenhetett volna semleges helyeken, nevét adhatta volna jó ügyekhez, amelyek kis számban még ebben az embertelen rendszerben is vannak. De nem tette. A legkisebb mértékben sem támogatta ezt a rendszert még közvetve sem.
Göncz Árpád a temetésével kapcsolatos végrendeletében gyakorlatilag bojkottot hirdetett az Orbán-rendszerrel szemben. A végakarat üzenete az, hogy a Magyar Köztársaság volt elnökeként nem tartja legitimnek Orbán Viktor új rendszerét, nem tartja alkotmányosnak a jelenlegi magyar államot, és nem fogadja el Magyarország törvényes képviselőinek e bűnszervezet tagjait. Ezért nem vállal velük semmiféle közösséget, és nem legitimálja őket még azzal sem, hogy a neki járó állami protokoll részeként megjelenjenek a temetésén. Magyarul: Göncz Árpád bojkottot hirdetett.
Életműve így teljes.
A magyar nép mindig szerette, ha volt egy „apja”. Hol Horthy, hol Rákosi, hol Kádár, hol Orbán. De ezek mind mostohaapjai voltak. Magyarországnak eddig két igazi apja volt, mindkettő Árpád. Az első „Árpád apánk”, aki még nem adta el Magyarországot a német uraknak és a katolikus egyház erőszakos térítőinek (lásd erről később Tiborc panaszát), mint István. A második Göncz Árpád, aki harcolt a kommunista diktatúra ellen és hivatali idejében megóvta az országot az újabb szélsőjobboldali klerikálfasiszta diktatúrával szemben. Az Antall-kormánnyal való konfliktusában ugyanazok a törekvések voltak jelen, amelyek Orbán rendszerében öltöttek testet. Ezeket ő bátor kiállással meghiúsította.
Magyarország azért juthatott ebbe a helyzetbe, mert Göncz Árpád után már nem volt több független és demokrata elnöke Magyarországnak. A romlás Mádl Ferenc idejében elkezdődött, aki már Orbán politikai bábja volt. A vétkesek közt legnagyobb bűnös Sólyom László volt, aki urizált a pozícióban, és mindent a Fidesz támogatásától függő újraválasztásának rendelt alá. Voltak még a világban olyan turistahelyek, amelyeket nem látogatott meg, és voltak olyan bazsarózsát termő hegyek, amelyeket ő első ciklusában az adófizetők pénzén még nem mászott meg (ha nem is sok ilyen maradt).
Amikor kiderült, hogy Sólyom Lászlót minden tisztességtelensége ellenére sem választatja újra Orbán, mert a puccshoz egy még nagyobb hólyagra és gazemberre van szüksége, akkor a maradék idejére Sólyom valódi köztársasági elnök lett. Megmutatta, hogy az Alkotmánybíróság volt elnökeként hogyan kellett volna a köztársasági elnök funkcióját ellátni. De ez már csak a bosszú és a harag következménye volt. Sólyom éppen e rövid időszak alatt nyújtott teljesítményével mondott ítéletet önmaga felett és leplezte le hitvány önmagát, amivel segédkezet nyújtott ahhoz, hogy Orbán kezére játssza az országot.
Schmitt és Áder egy nem köztársaságnak nem elnökei voltak, ennek a pozíciónak a karikatúrái, akiket büntetőjogi felelősség terhel, és ha egyszer jogállam lesz Magyarországon, bíróság előtt, majd börtönben van a helyük. Politikai bűnözők, akik csak bitorolták ezt a pozíciót.
Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a demokratikus Magyarország egyetlen demokratikus Elnöke nem vállal semmiféle közösséget sem az utódaival, sem az államcsínnyel létrejött rendszer képviselőivel, sem a rendszer kollaboráns ellenzékével, amely megélhetési politizálást folytat Orbán pénzéből. Eközben belföldön és külföldön legitimálja a törvénytelen rendszert a Júdás pénzért. Göncz Árpád hűséges maradt önmagához, népéhez, amely nem maradt sem hűséges, sem méltó, sem önmagához, sem őhozzá. Magyarország második apja barátai között akar nyugodni, nem a nezmet ilyen vagy olyan árulói között.
Akik a kollaboráns ellenzékből és híveikből sírjához járulnak, ne felejtsék ezt el. Ne felejtsék el, hogy a kritika, a bojkott, az elutasítás nekik is szól. Magyarország fel sem fogja, hogy Göncz Árpáddal a becsület, a hűség, a tisztesség és az emberség száll a koporsóba, amelyet ő megtestesített. Miután fizikai valójában is távozik, farkasok tanyája lesz ez az ország.
Azok, akik elvileg a követői, politikai étoszának örökösei lennének, nem méltók hozzá. Göncz Árpád még a koporsójából is üzen nekik. A maga szelíd módján.
