(A fenti képen nem egy kolumbiai drogbáró, hanem Németh Sándor vezető lelkész látható. Forrás: Facebook)
Az ATV alig bújtatott menekültellenes propagandát folytat. A tulajdonos Hit Gyülekezete, Orbán Viktor kivételezett és bevett egyháza, nem nyitja meg a szívét, de főleg a pénztárcáját a menekültek előtt, akik átmeneti segítségre és emberségre szorulnának, hogy folytathassák útjukat oda, ahol befogadják őket. A gyermekekkel, nőkkel szemben is elnézi a legembertelenebb állapotokat és bánásmódot, miközben „ellenzékinek” mondott televíziója tisztázatlan kapcsolatokat ápol a hatalommal. Talán éppen ideje felvetni a kérdést, lehet-e egyházi vezető, Jézus Krisztus tanítványa milliárdos egy szegény országban? Felhalmozhat-e mértéktelen vagyont ott, ahol rászorulók és éhezők vannak? Összeegyeztethető-e ez a krisztusi jellemmel és az evangéliumokkal? A helyzet érzékeltetésére használjuk a filmekben, regényekben és a drámairodalomban gyakori megoldást, legyen a referenciaszemély Jézus Krisztus. Helyettesítsük be őt, aki a minta. Hátha jobban látható a kontraszt alapján, kikkel állunk voltaképpen szemben.
Egyszer volt, hol nem volt. Ímé egy törvénytudó ember felkelt, és betelefonált Jézus Krisztus magántelevíziójába, kísértvén őt: „Vezető lelkész, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?” Ő pedig monda: „A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?” Az pedig felelvén monda: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” Monda pedig Jézus Krisztus vezető lelkész: „Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz.” S már ment is volna tovább arany Rolex órájára pillantva, hogy a római katonákból álló fegyveres testőreinek parancsot adjon, s utasítsa a fiát, mi legyen az esti híradóban.
Jézus Krisztus időben belátta, hogy bolond lenne a kereszten meghalni, ha jól is élhet. Magántelevíziót vásárolt a hívek pénzén, hogy a tudatlan világot irányítsa és evilági hatalmasság legyen. Eszébe jutott, hogy ezt mutatta neki az ördög, amikor kísértette a pusztában, de akkor még nem értette. Ezért Jézus Krisztus hangot váltott, megjött az esze. Megzsarolta Heródest, hogy pártot alapít és a televíziójával megbuktatja, ha megvonja tőle az egyházi státuszt. Mire Heródes ajánlatot tett Jézusnak: ha hátba szúrja a szadduceusok pártját, megszünteti a „Normális Izrael” jelszóval kampányoló konkurenciát, a farizeusokkal azonos egyházi státuszt kap. Adómentességet és sokmilliós támogatásokat élvezhet.
Jézus Krisztus megörült az adómentességnek, mert milliárdjai így visszamenőleg is adómentesek lesznek. Jézus Krisztus ugyanis a tizedből cudarul meggazdagodott. Megvásárolta a fél budai hegyoldalt, négyméteres kerítést emelt a hatalmas birtok köré, hogy senki ne láthasson be, és szemretinával működő beléptető rendszert szereltetett a kapura. Fegyveres őrökkel vette körül magát, mint a szicíliai Cosa Nostra. Még a házát is 24 órás fegyveres őrség védte. A tizedet és az adományokat belső bizalmi embereivel szedette be, hogy azokba senki más ne láthasson bele. Külföldi bankszámlákat nyitott, ingatlanokat, aranyat, részvényeket vásárolt magának. Pénze kezelését hozzáértő emberre, Simon mágusra bízta. Házai körül megvásárolta az összes ingatlanokat, hogy még szomszédja se legyen. Nem szeretett embereket látni, akik belepillanthatnak a gazdagságába.
Jézus Krisztus sokakat elhívott. Ha gazdag ifjút látott, azt mondta: „menj el, add el mindenedet, az árát pedig add nekem, és kövess engem”. Jézus Krisztust szolgák hada vette körül. Öltözik vala bíborba és patyolatba, de háza küszöbére nem tudott leülni a szegény Lázár, fekélyekkel tele, hogy jóllakhatna a Jézus Krisztus asztaláról lehulló morzsákkal. Mire a kutyák odaérhettek volna, hogy nyaldossák a sebeit, addigra Jézus Krisztus szolgái és fegyveres testőrei elkergették a szegény Lázárt, belerugdostak és odébb lökték onnan. A szegény Lázár az utcán sem alhatott, mert Heródes emberei megbírságolták. Végül Iványi Gábor hajléktalanszállóján kötött ki, ahol a bűzlő sebeit megtisztították, bekötözték, és enni adtak neki. Jézus Krisztus ellenezte az efféle tévelygéseket, mert vérszemet kapnak a koldusok, és nem lehet elkergetni őket a háza elől. Heródes meg is akadályozta, hogy Iványi Gábor testvérközössége egyház legyen.
Kiküldte tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot. Jézus Krisztus felszólította őket, hogy nagy erszényt vigyenek, amibe sok pénz elfér, és vidéken szedjék meg magukat. „Gyűjtsetek kincseket a földön – mondta ő, akinek legnagyobb volt az erszénye -, majd én jól befektetem.” Ezt néhány tanítványa félreértette, és magának kezdett gyűjteni, ezért pontosítani kellett a tanítást: „Ne gyűjtsetek kincseket magatoknak a földön, mert azt megeszi a moly és a rozsda. Adjátok inkább nekem.” Nem lehet két úrnak szolgálni, mondta nekik Jézus Krisztus. Nem lehet a Mammonnak is, az Istennek is, ezért legjobb, ha a Mammont neki adják.
Nem is volt olyan gazdag lelkész az országban, mint Jézus Krisztus, aki dőzsölt, az érintetlen ételmaradékot szemétbe dobta. Le is nézte a többi lelkészeket, akik nem kerültek az elitklubba, és csórók maradtak, még egyházi státuszukat is elveszítették. Akinek van, annak adatik, mondta Jézus Krisztus, akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Jézus Krisztus gazdagsága akkorára nőtt, hatalma olyan nagy lett, hogy már evilág fiai sem mertek ujjat húzni vele. De tudta jól, ha pénze nem lenne, senki lenne. Csak egy üldözött szektavezér, aki szenved az igazságért. A televíziója és a pénze azonban Jézus Krisztust a fehérgalléros bűnözés és politikai alvilág részévé tette, amire ő büszke volt.
Jézus Krisztus úgy megszerette ezt a világot, hogy az angyalokkal üzent a mennybe az Atyának, hogy ne aggódjon, könnyeit ne öntse, mert Fiának a földön kedvez a szerencse. Jól érzi magát, majd megy, ha a föld minden gazdagságát és dicsőségét megszerezte. Addig az Atya készítse el a trónt számára. Az éhenkórászokat rúgja ki, ő majd bemasírozik a westerncsizmájában és kalapjában a szolgái kíséretében a krokodilbőr töltényszíját lóbálva. Jézus Krisztus nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy támadás sehonnan ne érje. Ezért kölcsönös meg nem támadási egyezséget kötött az ördöggel, hogy a magántelevíziójában az ördögöt csak annyira engedi bírálni, amennyit az ördög is szívesen megenged. Cserébe az ördög nem firtatja Jézus Krisztus vagyonát, és a hatalmát nem támadja. Jézus Krisztus hálából visszahozta Heródesnek Gerát a Fradiba.
Amikor Jézus Krisztus először találkozott Pilátussal, még azt mondta neki: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról”. Elmosolyodott Pilátus, és monda néki: „Micsoda az igazság?” Majd hozzátette: „Azé az igazság, akinek pénze van. Lefizetheted a bírót, a rendőrt, a ügyészt, hamis tanúkat küldhetsz, ha kapcsolataid vannak, ha mindenhova ügynököket küldesz, akkor mindegy, mi az igazság, neked lesz igazad.” Ezt Jézus Krisztus kipróbálta, és örömmel állapította meg, hogy működik. Nem csapta be az ördög. Ettől kezdve mindenkit lefizetett. Az erkölcs a paráznaság tilalmával lett azonos. Tanítványainak tiltotta a paráznaságot, de lopni, csalni, hazudni, rágalmazni minden további nélkül lehetett, ha a nemes célt, az ő evilági hatalmát és gazdagodását szolgálta.
Isteni beavatkozásnak tekintette, amikor beépített ügynökei sikeresen megtévesztették, megfélemlítették vagy lefizették azokat, akik az útjában álltak. Amikor nem számolt el a tizeddel, amikor saját pénzeként bánt egyháza vagyonával, a hívők pénzét nem a szegények, árvák és özvegyek megsegítésére, hanem magára költötte, és hatalmas vagyont halmozott fel, a lopást „Ábrahám áldásának” nevezte. Ez nagyon tetszett Júdásnak, aki a legbizalmasabb embere lett, és mindenben kiszolgálta. De nem tetszett ez más apostoloknak, akik emiatt elhagyták. Ezt soha nem bocsátotta meg nekik, egy életre szóló gyűlöletet és harcot hirdetett azok ellen, akik leleplezték és nem engedelmeskedtek neki.
Aki csak menekülni akart Jézus Krisztus pusztító indulatai elől, és a diktatúrából, amit Jézus Krisztus az egyházában működtetett, mind eretnekek, ügynökök, Jézus Krisztus üldözői lettek, akik ellen harcra szólította fel a követőit. Emiatt kicsit változtatott a tanításon is: „Ne áldjátok azokat, akik titeket üldöznek – mondta -, mert még sikeresek lesznek az üldözésetekben. Hozzatok létre imakommandókat és átkozzátok meg őket teljes erővel. Legyenek betegek, sikertelenek, kezüket és lábukat törjék, kínzó fejfájás gyötörje és a halál simogassa őket – mondta Jézus Krisztus. – A fekete mágia azonnal megszentelődik, ha Dávid király zsoltárait belekeveritek, és a végén hozzáteszitek, hogy Jézus Krisztus nevében. Ha a fejed fáj, ne időjárási frontra gyanakodj. Átkozd meg az ellenségedet, vagy akit utálsz, és jobban leszel. Rágalmazd meg az ellenségedet, hazudj róla bármit, megnyugszol. Addig átkozd, amíg meg nem hal, az Úr dicsőségére.”
Mindezt örömmel és egyetértéssel fogadták tanítványai, hiszen úgyis van megírva, hogy örökké harcoljatok, ne a békességet kövessétek, ne legyetek szelídek, ne legyetek hosszútűrők, a gonoszt ne jóval, hanem megátkozással, erővel, aljas támadásokkal, mocskos rágalmakkal, hamis tanúkkal győzzétek le. Mert ez kedves az Isten előtt. Szelídek legyetek, mint a kígyók, és okosak, mint a galambok. Ha semmi nem megy, fizessétek le, vagy terrorizáljátok, aki a legkisebb ellenvetést teszi veletek szemben. Ne tűrjetek el semmit. Ha nagyobb maffiózó nálad, akivel találkozol, hódolj be, csodáld, és fizess még több pénzt neki. Szeressétek a világot és mindazt, ami benne van. Ez az evangélium, amit Jézus Krisztus hirdetett a híveinek. Ha valaki elhagyja a gyülekezetet, azt élete végéig üldözni kell. Ha közülük valaki be akar jönni a Gyömrői útra, Jézus Krisztus fegyveres biztonsági szolgálata teperje a földre, és dobja ki az istentiszteletről az utcára. Ha valami vizsgálat indul, néhány milliót oda kell adni az ügyintézőnek. Utána már csak meg kell zsarolni.
Jézus Krisztus a „szellemi harchoz” megosztotta természetfölötti tudását is tanítványaival: „Ami a földön van, a mennyben is van. Ha van atombomba a földön, van a mennyben is. Kérj Istentől atombombát, küldjön géppisztolyt és géppisztolyos angyalokat, akik lőjék szitává az ellenségedet, vagy ha az sem elég, dobjon atombombát Isten az ellenségedre. A legkisebb sérelmet is torold meg, ne légy megbocsátó, az a gyengeség jele, és kihasználja az ellenséged ellened. Soha ne bocsáss meg senkinek, ne légy szegény, mert az az átok jele, legyél gazdag, mert abból látszik, hogy áldott ember vagy. Ha magától nem megy, lopj. Ne fizess a gonoszért jóval, mert arra csak ráfizetsz. Legyetek gazdagok, ne szórjátok a pénzt a szegényekre, mert azok maguk tehetnek a szegénységükről, átok alatt vannak. Nem teszel jót vele, ha adsz neki, mert nem tud vele bánni. A pénzedet add a mennyei bankba, az én zsebembe” – mondta Jézus Krisztus, és elszáguldott „Szamár”-nak nevezett meggyszínű terepjárójával a palotájába. Imádói kabátjukat akarták elé teríteni, de kiszólt az ablakon, hogy azokkal a mocskos rongyokkal, ne piszkítsák be a kerekeit.
Az új tanításoknak megörült Júdás, és nem árulta el Jézust, hanem a személyi titkára lett. Júdás korábban Hartmann László fedőnéven a III/III-as csoportfőnökség fizetett besúgója volt, jutalmat is kapott érte, ezért a főpapok 30 ezüstpénzzel akarták Jézus elárulására bírni. Júdás kiszámolta, hogy jobban jár, ha Jézussal marad, és inkább elcsen időnként a közös pénzből. Jézus Krisztust a zsidó főpapok sem üldözték többé, mert a zsidó hitközséggel kiegyezett, és Pilátus tanácsának megfelelően megvette őket kilóra. A zsidók a barátai lettek, Jézus Krisztus az Élet Menetét és más rendezvényeiket finanszírozta és az embereivel megtöltötte. Lengették az izraeli zászlót, foguk és bokájuk csattogott, mint a náciké, amikor Jézus Krisztus harcba küldte őket. A zsidók lassan tőle függtek, ő pedig ünnepelt sztár lett a zsinagógában (amit saját embereivel töltött meg), mert nem felborította, hanem pénzt adott a pénzváltók asztalára.
Jézus Krisztus dúsgazdag és ünnepelt sztár lett. Vidám Vasárnapokat tartott a tévéjében, ahol a Júdás által megiratott álnézői kérdésekre válaszolgatott. Megvásárolta a Heródessel szembenálló újságírókat, és megegyezett Heródessel, hogy ellenzékének fékentartására használja őket. Cserébe kapott néhány iskolát állami fejkvótával a farizeus iskolák rovására. Jézus Krisztus maffiózó szemüvegben járt, úgy öltözködött, mint egy bolíviai drogbáró, hogy mindenki lássa a gazdagságát. A hívők kifosztásából az ország egyik leggazdagabb embere lett, miután a szegény hívőket azzal fenyegette meg, hogy átok alá kerülnek, ha nem fizetnek tizedet és adományokat. Nem zavarta a szemérmetlen gazdagság egy ilyen szegény országban. Aki szegény, biztos nem imádkozott eleget.
Jézus Krisztus közben hallott egy Pál apostol nevű emberről, aki sátorkészítésből tartotta el magát, és fél életét olyan emberek börtöneiben töltötte az evangéliumért, mint a mi Heródesünk. Jézus Krisztus ezt meghaladott álláspontnak tekintette, fafejűségnek gondolta immár, és úgy gondolta, hogy Pál apostol nem volt elég ügyes, nem jól politizált. Rómában ünnepelt vallási vezető és befolyásos politikai manipulátor lehetett volna. Ehelyett lefejezték. Lehetett volna olyan élelmes, mint nem sokkal később az utódai Rómában és Budapesten. Pál azt a maradi szemléletet tanította, hogy egyházi vezető ne legyen rút nyereségre vágyó és pénzsóvárgó.
„A jókedvű adakozókat szeretem” – mondta ezzel szemben Jézus Krisztus vezető lelkész, aki elégedett ember volt. Néha kisebb infarktusokat kapott a zsíros ételektől és a libamájtól, amelyet mértéktelenül zabált. A legmenőbb Jaguárokkal és terepjárókkal közlekedett, Amerikából hozatott kocsikat magának. Talán már aranycsapjai is vannak, mint az amerikai tévéevangélistáknak. Ebbe a jólétbe tolakodott be a törvénytudó ember a kérdéseivel, és nem elégedett meg a válasszal. „De ki az én felebarátom?” – kérdezte makacsul.
Jézus Krisztus töprengett, hogy ez az ember fontos dolgoktól elvonja. Ellenőriznie kell, kit hívnak meg az „Egyenes beszédbe”, mi legyen a hírekben, kinek vágjanak be, kinek hízelegjenek, fel kell hívatni Heródest, üzenni kell helyettesének, Semjénnek, el kell igazítani mindenkit, mit gondoljanak a menekültekről. Jézus Krisztus nem szerette a szegényeket, a menekülteket, a toprongy alakokat, mert azok a gazdagságára emlékeztették, és ördögi nyomás alá helyezték, hogy adjon nekik. De ő ellenállt az ördög minden kísértésének. Most is ez az ember azért nyaggatja, hogy megtudja tőle, kell-e segíteni másokon. Jézus Krisztus elméjében készen állt a válasz, hogy nem kell segíteni senkin. Legfeljebb propagandacélokból kamerák előtt és 1 százalékos adófelajánlások miatt. Mindenki szerezzen magának. Ezt azonban még sem mondhatta így.
Ezért felelvén, a következő példabeszédet monda: „Egy ember megy alá Szíriából Londonba, hogy életét és a családját az Iszlám Állam gyilkosaitól megmentse. Útközben Magyarországon rablók kezébe esék, akik kifosztván és megsebesítvén, elmentek a Kocsis Máté pártirodájára mulatni, és ott hagyták félholtan. Történet szerint pedig ment alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülte. Hasonlóképpen egy hitetlen istentelen szamaritánus ember is arra a helyre ment, és amikor a sebesült menekültet látta, hamis humanizmus töltötte el, az ésszerűség és a józan érdek ellen cselekedett: bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; felhelyezvén az ő tulajdon Suzukijára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adta a gazdának, és mondta néki: „Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reá költesz, én mikor visszatérek, megadom néked”.
Olyannyira, hogy a kirabolt ember vérszemet kapott, és már azon gondolkodott, „ha ilyen mamlaszok ezek az emberek, még a munkájukat is elveszem, és nem tartom be a törvényeiket”. Jézus Krisztus is tudomást szerzett az esetről, és nem hagyta, hogy bárki azt gondoljon erről, amit akar. A végén belépnek a Migszolba vagy az Amnesty Internationalba, és nem neki fizetik a tizedet. Kiküldte gyülekezete egyik agymosott tagját, hogy csináljon az esetről riportot a televíziója honlapjára. Eligazította, hogy ne tévessze szem elől az „okos szeretetet”, értse meg, hogy mi annak az összevert és kirabolt embernek a valódi érdeke, hogy megtudja, nem élősködhet Jézus Krisztus pénzén, nem veszélyeztetheti a Heródessel megkötött szövetséget. Nem adhatják a hívek a pénzüket a menekülteknek. Meg van írva, hogy „minden a tiétek”. Jézus Krisztus a riportert még Júdáshoz is elküldte, kérdezze meg, milyen riportot kell írnia.
El is ment Jézus Krisztus legegyszerűbb tanítványa, mint a legkisebb fiú. A Mester szívtelenségét és önzését követve, minden részvét és megértés nélkül bemutatta, hogy a menekült ember bepiszkította a játszóteret, amit be is kellett zárni miatta, összeszemetelte a parkot, megbotránkoztatta a lakókat, amikor jogos indulatokat keltve megverette magát, és nem átallotta vérével összekenni még a járdát is. Az egészet alvilági összefüggésbe helyezte, érezhetően sajnálva, hogy az embercsempészetből befolyó pénzből Jézus Krisztus nem részesedik. Utalt az istentelen hitetlen emberek ostobaságára is, akik a kirabolt embernek adják utolsó fillérjüket, hogy a szíriai az ország nyakán maradjon, és esetleg Jézus Krisztus is kevesebb pénzt tudjon gyűjteni a következő úszómedencéjére. Beszámolt arról is, hogy a kirabolt ember felesége szülni készül a szabad ég alatt, amivel megbotránkoztatja Jézus Krisztus tanítványait, és a riport végére undorral fordult el a tisztátalan asszonytól, és magára hagyta a fájdalmaival.
Ezek után Jézus Krisztus megkérdezte az embert, aki őt kísértette: „E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?” Az pedig mondta: „Az, aki a riportot készítette róla.” Mondta azért néki Jézus: „Jól feleltél. Eredj el, és te is ekképpen cselekedjél”.
Ajánljuk mindenki figyelmébe, aki megbotránkozna a fenti parabolán. Jézus Krisztus mindenkinek a szívét úgy próbálta meg, és mindenkinek azt mondta először, hogy menj el, add el a vagyonodat, oszd szét a szegények közt, és kövess engem. Itt lehet meglátni, ki az, aki Jézus Krisztus tanítványa és követője, ki hogyan reagál erre. Íme, Pál apostol Timótheushoz írt levele 6, 6-11:
