Mivel a liberálisoknak nevezett személyek „melegeknek” vagy „homoszexuálisoknak” nevezik az azonos neműek kapcsolatát, a magukat konzervatívoknak nevező politikusok pedig „buziknak”, ezért amikor a konzervatív irányzathoz tartozó azonos neműek kapcsolatáról beszélünk, úgy helyes, ha ezt az ő elnevezésükkel illessük, ahogyan ők szeretik: ők a konzervatív buzik. Mindezt annak kapcsán emlegetjük, amire Alföldi Róbert is kitért a budapesti Pride megnyitóján, hogy Tarlós István főpolgármester a homoszexualitást a „liberálisokkal” azonosítja. Mintha a „liberális” azonos lenne – ahogy ők mondani szeretik – a „buzival”. A liberális buzi. A nem liberális viszont nem buzi, hanem szent és „keresztény”. Hát erről ejtsünk néhány szót.
Szeretném felhomályosítani a tévelygésben élő homofóbokat, hogy a világot – de még csak a liberális és „keresztény” irányzatot is – nem a szexuális irányultság mentén lehet két részre osztani. A katolikus egyház papjai között a legnagyobb a homoszexuálisok aránya, a papneveldék – vagy a pannonhalmi eset tanúsága szerint az egyházi fiúkollégiumok is – homoszexuális tenyészetek. Tarlós István és társai figyelmébe ajánljuk, hogy egy 1985-ben megjelent, 1500 pap körében végzett amerikai felmérés szerint az USA 57 ezer katolikus papjának 20%-a homoszexuális volt. 1985 óta a számuk biztosan növekedett. A felmérés szerint a protestáns lelkészeknek feleségük is van, de a homoszexuálisok aránya köztük sem kisebb.
Tarlós biztos lehet abban, hogy Magyarországon ez az arány sokkal nagyobb, mert jobban kell titkolniuk, a Biblia szerint az erkölcsi törvény nyomán keletkező elfojtás a bűnt csak erősíti és a látencia magasabb. De ne örüljenek az amerikaellenes „keresztény” szélsőjobboldaliak, ez nem amerikai probléma. Először is emlékeztetnénk a jelenlegi pápa mondataira, milyen nehezen birkózik meg a vatikáni meleglobbival. Miről beszélnek Magyarországon egyesek? A „kereszténységet” állítják szembe a „liberális buzikkal”, miközben a katolikus egyház feje nyilvánosan bevallja, hogy a Vatikánban nemcsak korrupció van jelen, hanem képtelen megbirkózni a meleg lobbival? Lefordítva saját nyelvükre, a „katolikus buzi” papokkal. S ez a Vatikán, mi lehet az alsópapság körében?
Szeretnék Tarlósnak idézni Vittorio Messori katolikus publicista cikkéből, amely a www.katholisches.info weboldalán jelent meg 2013 júniusában. Eszerint az interneten van egy oldal – a neve: Venerabilis –, amelyet a Homosensible Roman Catholic Priests Fraternity nevű szervezet üzemeltet. Ez a „homo-szenzibilis” papi közösség azt állítja magáról, hogy homoszexuális katolikus papok laza egyesülése, és internetes oldaluk a homoszexuális partnerkeresést szolgálja, melyen keresztül a homoszexuális papok egymás között kapcsolatot létesíthetnek vagy homoszexuális laikusok hasonló érzelmű papokat ismerhetnek meg, illetve fordítva. Ehhez az oldal chat-szobát működtet öt nyelven, köztük németül, egy twitter-szolgálatot, és néhány hírt is közöl a katolikus egyházból, természetesen „homo-szenzibilis” nézőpontból. A társkeresési hirdetések egyértelműek. Az oldalt olasz homoszexuálisok működtetik, ennek megfelelően az olasz chatszobát látogatják a legtöbben, őket követi Spanyolország, majd Franciaország.
De a német nyelvű oldalon is ilyesmiket lehet olvasni: „Isten hozta, Németországban lakom, és azonos irányultságú férfiakat (papokat) keresek”, és ott áll az e-mail cím. Vagy: „Én is, mint hívő katolikus (az egyházon belül laikusként alkalmazott) rokonérzelműeket keresek a szeretet nevében…” – „Barátot keresek, papot, mint én.” Utána az elérhetőség. Az olasz nyelvű chatben még ennél is egyértelműbben zajlanak a dolgok: „Lucának hívnak Milánóból, és szeretnék megismerkedni egy komoly szándékú pappal, hogy csak vele közösüljek” – ez az egyik június 12-i bejegyzés. Május 23-án egy „Anonymus” ezt írta: „Jó napot, 67 éves vagyok, és olyan papokkal volt kapcsolatom, akik lelki, privát és szexuális életem számára fontosak voltak … szívesen venném fel római papokkal a kapcsolatot, hogy ismét átéljem ezeket a tapasztalatokat és érzelmeket.” Vagy: „Nős férfi vagyok, 50 éves, és egy buzi papot keresek diszkrét barátság céljából x.y. tájékán lakom”. Május 15-i bejegyzés: „Ciao, Marconak hívnak, x.y. városból, egykori szeminarista, fiatal papot keresek.”
Május 1 óta a homoszexuális papi közösség, amely magát Fraternitas Sacerdotalis-nak nevezi, találkozóhelyet is hirdet a személyes és rizikómentes megismerkedés céljából, mégpedig Rómában a Feltrinelli könyvesboltban, a Largo Argentina-n 18 és 20 óra között a Cafeteria-ban, vagy a „filozófia és vallás” részlegen. „A Gregoriana jezsuita és az Angelicum domonkos egyetem szeminaristái számára ugyanezen a helyen 11 és 12 óra között.” Folytassuk? De a protestáns keresztény buzik sem állnak jobban liberális és katolikus társaiknál, hiszen vannak olyan egyházak az angolszász világban, amelyek hivalkodnak azzal, hogy nem utasítják el a homoszexuális jelölteket. Az episzkopális egyház püspökei egyenesen példa értékűnek tartják saját magatartásukat, hogy érvényesítik a „mindenki egyenlő” elvét, és felszentelnek homoszexuálisokat. Nagy-Britanniában egy Keresztény Homoszexuálisok nevű mozgalom is létezik. A felmérések szerint az anglikán egyház lelkészeinek legalább egyharmada tartozik tagjai közé. Ezek a konzervatív egyházi adatok és arányok magasabbak a világi átlagnál.
Magyarországon a prüdéria, a homofóbia és a képmutatás akadályozza, hogy hasonló információk és adatok nyilvánosságra kerüljenek. De a Tarlós-félék jobb, ha tudják, hogy a konzervatív „buziknak” sok helyen saját templomaik vannak a világban, homoszexuális lelkészekkel, a templomon pedig büszkén leng a szivárvány színű zászló. Erről mindenki azt gondol, amit akar, de az tény, hogy a homoszexualitás nem liberális kiváltság, és nem is a liberális gondolkodás része és következménye. Ám nem árt emlékezni a pécsi püspökség botrányára, amelynél kevés gusztustalanabb esetet hallottunk, gazdasági visszaélésekkel, fiatalkorúakkal tarkítva, és minden szennyel, amit emberi elme elképzelni képes. Vajon mit gondoljunk arról, amit a pannonhalmi apát a katolikus paptanárnak a fiú diákok „illetlen érintéséről” mondott? A szerény megfogalmazás mögött egészen pontosan a pizsamában való matatást kell érteni, a többit nem részletezzük.
Magyarországon még a jéghegy csúcsa sem látszik, de azért ne feledkezzünk meg annak a papnak az esetéről, aki sms-ben ajánlott pénzt orális szexért egy 20 éves ministránsnak, vagy a másik pap kollégáról, akiről azért derült ki, hogy ő nem liberális, hanem katolikus buzi, mert egy melegpronófilmekben szereplő homoszexuális prostituáltnak nem fizette ki a pénzt, amivel a szolgáltatásért tartozott. Hol vannak ezek az esetek, kérdezem én, olyan rendezetten élő homoszexuálisok életformájától, akik meghitt szeretetben élnek évtizedeken át párkapcsolatban, amihez senkinek semmi köze nincs? Ismertem én olyan kiváló kollégát, akinek Tarlós vagy az Orbán-banda bármelyik tagja a nyomába sem léphet. Erkölcsileg sem.
Most a pedofiliát ne is említsük a konzervatív buzi papok esetében, mert az egy külön fejezet és büntetőjogi kategória. Természetesen Magyarországon nem az. És ezek csupán a papok, nem beszéltünk még az antiliberális keresztény-nemzeti hívek népes konzervatív seregéről, akik hetente megvallják a gyóntató fülkében a papnak és másnap újra elkövetik. A Jobbik nyilasai és a KDNP látens náci támogatói se örüljenek, mert a nácik mindig élen jártak e tekintetben (erről szól egyebek mellett a Kabaré című film és musical), a Jobbik pedig talán még nem felejtette el a pornós gárdistanőjét és a többi lebukott meleg „testvért” a táncrúdon.
Bánjunk csínyján a buzizással, keresztény testvérek, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy itt a két politikai oldal tagjai között legfeljebb a képmutatás tesz különbséget. Vannak, akik nem akarják ugyanazt titokban, leplezve, képmutató homofóbok köpködése közepette csinálni, amit a másik oldal talán náluk is nagyobb méretekben és vadabbul tesz. Ilyen a világ. Tetszik, nem tetszik, ez van. Lehet esetleg még indiai és iráni módszereket bevetni, bebörtönözni, akasztani, megerőszakolni, vagy képmutatásra kényszeríteni, esetleg a teljes szabadságot megadni, csak egyet nem lehet: hogy ezt a jelenséget valamelyik szellemi, politikai vagy ideológiai irányzat jellemzőjeként mutassuk be, és bármilyen politikai irányzatot ezzel azonosítsunk, ezzel próbáljunk diszkvalifikálni. És tegyük hozzá, hogy ez a dolog nem azért van, mert a liberálisok megengedik, és ha majd a liberálisok nem engedik meg, akkor nem lesz.
Emlékezhetünk Ungár Klára nagyszerű húzására, amit egyes liberálisok kritizáltak, hogy nevén nevezte a liberálisokra mutogató „keresztény” konzervatív buzikat a jobboldali pártok soraiban. Nagyon jól tette, mert ezzel rámutatott a dolog lényegére, és lehetetlenné tette, hogy egy politikai oldalt és irányzatot megbélyegezzenek olyanok, akik ugyanazt teszik, csak sunyiban, akik most is vizet prédikálnak és bort isznak.
A tét pedig ennél sokkal nagyobb. A liberalizmus a „keresztény Európa” sötétségének, elnyomásának, az inkvizíciónak, emberek tömeges gyilkolásának, az emberi jogok és a szabadság „keresztény” lábbal tiprásának vetett véget. A liberalizmus az egyéni jogok, a polgári szabadság, a demokrácia, a jogállam, a parlamentarizmus, a világnézetileg semleges állam, a szabad vállalkozás eszméjét jelenti. Európa és a világ a jóléti társadalmat, a szabadságot és a békés életet köszönheti a liberalizmusnak, az élve máglyán elégetett emberek, az üldözések, kínzások, lelki megaláztatások, vagyonelkobzások helyett. Akiknek ez nem tetszik, azok az erkölcsre hivatkozva próbálják a liberalizmus által létrehozott szabad világot lerombolni, és a saját képmutató, dogmákkal fertőzött, elnyomó, üldöző, beteges világukat visszahozni és az emberekre kényszeríteni.
Ennek érdekében állítják azt, hogy a liberalizmus az erkölcstelenséggel azonos, ami nem igaz. A liberalizmus nem az erkölcstelenséget hirdeti, hanem az emberi szabadságot védi, hogy egy buzi pap se tudjon senkit az erkölcsetelensége miatt máglyára küldeni. A liberalizmus nem mond értékítéletet erkölcsi kérdésekben: az erkölcs szabadságát éppen úgy védi, mint az erkölcstelenség szabadságát, mert az erkölcs magánügy. A Biblia szerint is az. Az egyház nem szólhat bele az egyházon kívülállók erkölcseibe, ezt mondja Pál apostol. Jézus pedig azt tanítja, hogy a konkolyt ne akarja senki kiszaggatni, mert azzal a búzát is kiszaggatná. Ez nem az emberek dolga, ezt majd Isten ítéli meg. Jézus a házasságtörő asszony esetében a porba írta azoknak a bűneit, akik meg akarták őt kövezni. Ők semmivel nem voltak különbek az asszonynál.
Ezt kellene belátni kedves képmutató konzervatív „keresztény” buzik és nem buzik. Nem kellene ezt felhasználni politikai haszonszerzésre, uszításra, gyűlöletkeltésre, egy klerikálfasiszta diktatúra önigazolására, az emberi jogok és a szabadság korlátozására. Mert Tarlós, Orbán és a többi nagy „keresztény” a „buzikra” mutat, és azt mondja: liberális. Majd korlátozza a sajtószabadságot, a lelkiismereti szabadságot, a politikai szabadságot, a választójogot, az emberi jogokat, mert az mind liberális. Mintha a homoszexualitás ellen harcolnának, amikor az alapvető demokratikus és emberi jogokat korlátozzák.
Mintha az erkölcsöt védenék, amikor saját fasiszta rendszerüket kiépítik. Mintha ők bármivel erkölcsösebbek lennének. Miközben ők semmivel nem különbek, de még fasiszták is. Mielőtt elfelejtenék a nagy „keresztény” hevületben, a Biblia szerint nemcsak a homoszexualitás bűn, hanem a házasságtörés is, a paráználkodás is, a részegség is, a gyűlölet is, a lopás is, a hazudozás is. De még a disznótoron való mértéktelen zabálás, a dobzódás is. Nincs különbség. Miért a homoszexualitást emelik ki? Lopni szabad? Hazudni? Kurvázni? Aki egyet megront a törvények közül, az a teljes törvény megrontásában vétkes. Ezt mondja a Biblia.
Nem hazudni kellene, hanem megérteni. Egymást békén hagyni, és mindenki igyekezzen előbb magát erkölcsössé tenni, mert egyedül ehhez van köze, és csak ezzel kell elszámolnia. Nem kell a szálkát másokban keresni, a magunk szemében pedig a gerendát sem észrevenni. Vagy már nemcsak úgy van, hogy a mi kommunistánk jó kommunista, hanem már a mi buzink is jó buzi? Fejezzük be ezt a buzizást farizeus barátaink. Diszkréten megjegyzem, hogy nem jobb a helyzet a fundamentalista pünkösdi-karizmatikusoknál sem, ahol időnként egészen a csúcsokig ért ez a dolog is, hogy neveket ne is említsünk. Nem kéne mellett döngetni és törvénykezni sehol, nehogy kiderüljön, hogy az beszél, akinek a háza ég.
S ez akkor is így van, ha nekünk nem tetsző, ízlésünktől és személyes meggyőződésünktől eltérő jelenségek is felszínre kerülnek. New Yorkban az azonos neműek házasságát engedélyező legfelsőbb bírósági döntés után olyan jelenetek játszódtak a Sohóban, olyan emberek jelentek meg, amilyeneket csak a pokolban képzel el az ember. De ott volt a város polgármetere (New York Tarlósa), az állam kormányzója, a szenátora, a teljes New York-i önkormányzati testület. Nem a szélsőségek miatt, mert szélsőségek mindenhol vannak, hanem a szabadság és a jogok miatt. Mert ha bárhol elkezdik korlátozni a szabadságot, akkor annak nincs határa. Ezt tudják.
Nem tetszenek az ott felvonulók közül egyesek? Nem megyek el. Ők se járnak oda, ahova én. A feleségem pedig ennek láttán azt mondta: tőlük legalább nem kell félni. Ezek senkit nem bántanak. De azok a képmutató erkölcsi csőszök, akik megmentenének minket tőlük, néhányszor már végiggyilkolták a világot. Melyik jobb? S akik most szemforgatóan állami beavatkozás után kiáltanak, ne feledjék, hogy ha fordul a kocka, legközelebb az állami beavatkozás majd őket akarja betiltani.
Ezek szeressenek, akit akarnak. Mit érdekel ez bárkit? Magánügy. Amazok pedig fejezzék be a gyűlölködést. Ezzel nem lesz se több homoszexuális, se kevesebb. Se a konzervatívok, se a liberálisok között. Ha pedig igen, az kizárólag a keresztények hibája. Nem jól hirdetik az evangéliumot. Tetszettek volna vonzóbb mintát mutatni. Nem ijesztgetni, köpködni kellett volna, nem a pokollal fenyegetőzni, ami csak a haragot növeli, hanem a szerető és kegyelmes Istent megmutatni. Esetleg szeretni a bűnöst is. Ez az egyetlen eszköz adatott arra, hogy a világ állapotát a keresztények befolyásolják. A többi fasizmus.
