Kubinyi Károly csak az állami hivatalokban szerepelt ezen a néven. Kubinyi soha nem volt Károly, csak Karcsi, Karesz. Mindez azért fontos, mert Kubinyi Karcsi lelkész volt, pásztor, egyházi vezető, akiket viszonylag ritkán Karcsizunk vagy Kareszozunk. Ez mond legtöbbet Kubinyi Károlyról, hogy egy mindenki által szeretett ember volt, akitől nem kellett félni, s aki előtt soha nem kellett képmutatóskodni.

Kubinyi Karcsit az uszodából és a szaunából ismerem, ahova eljárt azokkal a barátaimmal, akik szintén lelkészek. Ha nem mondják, hogy Karcsi lelkész, prédikátor, pásztor, soha nem gondoltam volna. A lelkész társaságban ő volt a legtermészetesebb, legnyíltabb ember, azt is mondhatnám, a legtermészetesebb ember volt, akit valaha ismertem. Nagyon közel álló habitusa miatt azonnal barátomnak éreztem, pedig nem voltunk annyit együtt, hogy azok lehettünk volna.

Kubinyi Karcsi titka a szeretet volt, Kubinyi Karcsi szeretett ember volt, aki tudta, hogy ez a szeretet nem érdem, amit ki kell érdemelnie, hanem ajándék, és nem kell félnie, hogy ezt a szeretetet elveszítheti. Ezért lehetett Kubinyi Károly a legnagyobb élő magyar prédikátor, a megváltás, az evangélium, az örömhír, és főleg az Isten kegyelmének, Isten természetének legértőbb tanítója. Nemcsak mondta, átélte az Isten kegyelmét, amit tanított Magyarország összes lelkésze és prédikátora közül a legkövetkezetesebben és leghitelesebben. Ezért volt ő Magyarország legnagyobb prédikátora, mert nem a szónoki képesség számít, hanem az a tartalom, amit a prédikátor hirdet. És ebben Kubinyi Károly mindenki felett állt.

Ha valaki okot keres, miért költözött el Kubinyi Károly ilyen korán, akkor megtalálhatja: a halála óta sokkal többen hallgatják a prédikációit, mint előtte. De nem kell okokat keresni, különösen nem az Isten csapását keresni, mert életemben nem láttam még olyan embert, aki ilyen átéléssel és megtapasztalt hitelességgel, szívből tudott beszélni Isten szeretetéről. Nemcsak arról, hogy ő szereti Istent, hanem ahogy Isten szereti őt. Ez tette közvetlenné, őszinte, nyílt, és nagyon természetes emberré, akiben semmi hamisság nem volt, mert ami a szívén, az a száján. Nem félt, nem szorongott, mert ismerte azt, aki szereti őt.

Lelkész barátaim is ezt szerették, s csodálták benne, a csupaszív, őszinte, egyenes embert, mert a megnyomorított évtizedek mindnyájunkat szorongóvá, félőssé tettek, engem talán legkevésbé, vagy csak egy idő után fellázadok minden elnyomás, megfélemlítés ellen. Mert én is tudom, hogy kiben hiszek, kit szeretek, és ő hogyan szeret engem. De annyira, mint a Kubinyi Karesz, én sem tudtam soha szabad lenni. Ezt az embert megszabadította a Fiú, és valósággal szabad lett. Bennünk mindig bennünk maradt a félelem, hogy mindent elég jól csinálunk-e. Ő merte rábízni magát az Isten kegyelmére, és bízni benne. A megtérőket úgy csábítják a gyülekezetekbe, hogy Isten kegyelmes és jó, aztán utána jobban szoronganak, mint amikor még bűnösök voltak, meg sem tértek, és meg nem igazultak. Karcsi nem ilyen volt, tudta, mit jelent a megváltás és az Isten szeretete. Ő tényleg szabad ember volt.

Nem abban az értelemben, ahogy az evangéliumot nem ismerő, az embereket Istennel és a pokollal fenyegető hamis prédikátorok gondolják. Karcsi hús-vér ember volt, a képmutatás legkisebb jele nélkül. Vállalta azt, ahogy az Isten megteremtette az embert, és nem akart mást mutatni annál, mint ami az ember. Mert a szorongók, magukat és másokat fenyegető emberek sem különbek nála, sőt. De ő megértette, hogy Isten tudja, mi az ember, nem vár tőle többet, mint amire képes, ezért a tökéletességet ajándékba adta Krisztusban. Amikor az ember feladja a maga erőlködését, és rábízza magát Istenre, ez a megszentelődés és a szabadság útja. A kegyelem nem egy irányzat, hanem maga a megváltás, az evangélium. A biztonság, a megnyugvás, bemenetel az Isten népének szombatjába. Isten cselekszik, nem mi.

Kubinyi Karcsi azt értette meg, hogy nem tudunk tenni magunkért semmit, és ezt a Biblia mondja. A cselekedeteink által nem tudunk soha igazakká válni, soha nem tudunk az isteni tökéletesség normáinak megfelelni. Ezért Isten egy olyan megváltást készített el Jézsuban, ami megszabadítja az embert ettől a tehertől. Nem láttam még egyetlen magyar embert, aki így megértette volna, és így megszabadult volna ettől a tehertől. A gonosz és az ostoba emberek szándékosan elferdítették a tanítását, hogy a kigúnyolt “hiperkegyelem” hirdetője, mintha Kubinyi Karcsi valaha is azt hirdette volna, hogy nincs különbség jó és rossz között.

Kubinyi Karcsi azt értette meg, és azt hirdette, nagyon helyesen, hogy Krisztus tökéletes áldozat, aki egyszer s mindenkorra megigazulást szerzett a benne hívőknek. Kegyelemből tartattunk meg, hit által. Isten Jézus Krisztus tökéletes igazságát a hívőknek tulajdonítja, akik mindörökké igazakká válnak. Nincsenek többé a törvény alatt, hanem kegyelem alatt vannak. Ingyen kegyelemből igazultak meg. Az ingyen kegyelem drága ára (ami az alapja ennek), Jézus Krisztus tökéletes helyettesítő áldozata és megváltása. Ez a kegyelem és az igazság, a megigazulás alapja. Nem az elvtelen megengedés. Keményen számon lett kérve és “meg lett büntetve” minden bűn, már előre is, csak nem bennünk, hanem Krisztusban.

A “hiperkegyelem” alapja az, hogy Isten minden bűnt, minden büntetést, minden átkot Jézusra helyezett. A világ minden bűnét és büntetését magára vette, és kifizette az árat. Isten igazságossága kielégült, mert Krisztus mindenért megfizetett. Amiért egyszer már megvolt a büntetés, azért nem kell még egyszer bűnhődni. A bűn félretolatott. Jézusban az élet törvénye uralkodik a bűn és a halál törvénye helyett, és ez felszabadít a bűn és a halál törvénye alól. A Fiúság szelleme adatott a megigazult embernek. A kulcs a megigazulás, s aki ezt megérti, aki elfogadja, az átment a halálból az életbe, azt Isten Szelleme vezeti.

Jézus kifizette az árat, és ezt nem Isten akarata ellenére tette, amibe Isten beletörődött, hanem ezt az egészet ő akarta, hogy így legyen. Magát áldozta fel a Fiában, hogy a bűnt mindörökre eltörölje, az embert mindörökre megszabadítsa. A bűn ereje a törvényben van, de a törvény vége Krisztus, és aki nincs a törvény alatt, az felszabadul a bűn alól. Ezt az evangéliumi igazságot értette meg Kubinyi Karcsi, a hit által való megigazulás valóságos és csodálatos ajándékát, és annak teljességét. És ezt tanította, mint Magyarország legjobb prédikátora. Valóban próféta volt, a kegyelem, a megigazulás, az üdvösség prófétája.

S mi más lehetett volna egy ilyen ember, mint egy jó haver. Egy közvetlen, felszabadult fickó, aki nem félt elmondani a véleményét, vállalni az emberi természetet. Aki nem volt farizeus, mint a magyarországi egyházi világ 98 százaléka. Ilyen lehetett Jézus is, akitől nem féltek. Akinek nem volt hamis tekintélye, nem játszotta meg magát, és akinek igazi barátai voltak, szemben a farizeusokkal, akiknek igazi barátjuk egy sincs. Ez a siker. Nem az ellopott tized, nem az abból való meggazdagodás, nem az Istennel halálra rémísztett emberek fölötti kíméletlen és gátlástalan uralom. Ez maga a nyomor. A lelki nyomor.

Kubinyi Károly az általam ismert legsikeresebb ember volt, mert ismerte az Istent úgy, ahogy ő van. Ismerte és élvezte az ő szeretetét, mert a megváltásnak ez a teljessége, a szívét mindig melegséggel, tűzzel, szeretettel és hálával töltötte el. Ez a gazdagság, amit soha nem vehet el senki. A láthatók ideig valók, a láthatatlanok örökkévalók. Ezt ismerte ez az ember, és ettől tudott jó barát, jó haver lenni, akit nem gyötörtek e világ hívságai, pénz, és akit mindenki önmagáért szeretett, nem azért, mert félt tőle, vagy hamis tekintéllyel páváskodott volna. Ez a siker. Az a siker, hogy elégedett vagy az élettel, betölt az Isten szeretete, szerető barátok vesznek körül. És átadhatod a világ legcsodálatosabb ajándékát, amit Karcsi birtokolt.

Kubinyi Karcsi motorkerékpár-balesetet “szenvedett”. Isten elvitte. Hogy miért? Van egy döbbenetes felvétel, amely nem sokkal Karcsi halála előtt készült. Elmond egy csodálatos esetet, amikor a lánya Isten jelenlétébe került, és azt mondta neki, hogy apja nemsokára az Úr asztalánál ül. Ahogy ezt Karcsi elmeséli, látszik, nem tudja, miről beszél, és a közeli halálát jelenti be. Úgy mondta el, ahogy mindnyájan reménykedve mondjuk, hogy az Úr asztalánál leszünk. Egyszer. Eközben folyamatosan prófétál, amit nem is tud, hogy az Isten elragadta Illést tüzesszekéren, őt pedig motorkerékpáron. S a lánya azt mondta, hogy ne kérdezzen semmit, hogy “miért”. Karcsi leprófétálta a távozását, és azt is, hogy nem kell kérdezni, miért. Ez azt jelenti, hogy minden emberi magyarázat rossz lenne. Ne kérdezd.

Nem kérdezzük, de tudjuk, érezzük a választ. Az Isten szeretete elvitte, magához vette. Talán nem is tudjuk, hogy a legkevésbé pásztornak, lelkésznek látszó, leginkább hús-vér ember, Isten egyik legnagyobb kedvence, barátja, prófétája volt közöttünk. Mikor vettük volna észre, ha Karcsi itt marad közöttünk, és csak röhögünk vele nagyokat az uszodában vagy a szaunában? De így magunkhoz is sokkal közelebb érezzük Istent, és Isten szeretete tölt be bennünket. Hát ő ennyire jó? Ennyire szeret? Ilyen, mint a Karcsi? Ezeket szereti?

Karcsi halála nem arra figyelmeztet bennünket, hogy próbáljunk a magunk erejéből még jobbak lenni, hanem azt, hogy az emberi erőfeszítéseket szarjuk le, ahogy ő mondaná, és csak értsük meg, mit tett értünk a teremtő Isten, hogy mindent nekünk adott, hogy értsük meg, mennyire jó, mennyire velünk van, mindig mellettünk áll, és mindenben segít. Hogy csak szeressük őt mindezért, és élvezzük a jelenlétét minden félelem és szorongás nélkül. Karcsi halála nem fenyeget minket, hanem felemel. Hé, Karesz, jó barátok közt vagy. Csak azt nem tudjuk, hogy mi a fenét fogsz most ott csinálni, ha nem itt mutatod be az Istennek minden értelmet felülhaladó jóságát.

Ne kérdezd. Nem kérdezzük. Karcsi, a legnagyobb dolog történt veled, ami emberrel csak történhet. Nem űrt hagytál magad mögött, hanem beteljesedést, felismerést, szeretetet. A távozásodban is többek lettünk, gazdagodtunk, hatsz ránk, s közelebb viszel minket ahhoz, aki szeret. Akit megint jobban ismerünk egy kicsit. Csak egy hiányzik itt. A nevetésed. A röhögésed. A hülyéskedés, az őszinteséged. De ezt is megkaptuk. Itt hagytad nekünk.

Az alábbiakban a Budapesti Autonóm Gyülekezet összeállítása látható, a végén az említett prófécia. Minden szava élő üzenet. Azt mondja például, hogy nem arra kell nézni, hogy egy tragédia történt, hanem most kezdődik minden. Hátborzongató túlvilági üzenet. Isten veled Karcsi, ahogy mindig is veled volt. Azért hiányzol, pedig mi igazán nem sokat találkoztunk. Ez a siker. Hogy azoknak is hiányzol, akik nem voltak mindennap veled. Megmutattad, hogy milyen embereket szeret az Isten. Isten áldjon.

Őszinte együttérzésemet fejezem ki Kubinyi Károly családja és a Szövétnek Gyülekezet minden tagja felé, amelynek pásztora Kubinyi Károly volt. Őrizzék meg ezt a kincset.







3 hozzászólás : Bartus László: Kubinyi Károly emlékére

  1. Báthory Ödönke

    augusztus 19th, 2018

    Igaz, köszönöm.

    Válasz
  2. ZSombi

    augusztus 19th, 2018

    Köszönjük ezt a cikket,szívemből szólt,én régebben hitgyülis voltam,utána Kareszhoz mentem,egy mozzanat mindent elmond Karesz szívéről:a folyosón beszélgetett valakivel,én ott álltam,vártam valakire,és Karesz félkarral vállon karolt,miközben beszélgett,……HA találkoztunk,puszival köszöntött,nem nyerészkedett a gyülin,vállalta gyengeségeit,egy igazi hős a szemünkben,leleplezte a karizmatikus varázslásokat,oda lehetett menni hozzá alkalom végén egy jót beszélgetni,stb….Szép és igaz ez a cikk.

    Válasz
  3. Papp Zoltán

    augusztus 20th, 2018

    Nagyon jó cikk, és minden szava az igaz!! Köszönjük!!

    Válasz

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)