Fantasztikus eredményt értek el a gyorkorcsályázó fiúk. Megszerezték Magyarország első téli olimpiai aranyérmét. Természetesen mind a négyen magyarok, csak nem egészen úgy, ahogy a rasszisták gondolják, letagadva a két kínai származású fiú kínai származását.
Hanem úgy, ahogy minden bevándorló is azonnal magyar lesz, amint bevándorolt. Na, erre varrjon gombot a kétkezi magyar rasszista. Liu Shaolin Sándor nem attól magyar, hogy az anyja magyar, és Magyarországon született. Nem is attól, mert a nagyapja tiszteletére a Sándor nevet is megkapta. Ha nem magyar anyja lenne, akkor is magyar lenne, ha az apja bevándorolt Magyarországra, és magyar állampolgárságot kapott. Magyar lenne és kínai.
Ahogy egy magyar bevándorló ugyanolyan angol vagy amerikai, mint bármelyik más angol és amerikai, akinek az ősei többszáz éve élnek ott. De ugyanakkor egy magyar is, mert a származása szerint magyar. Normális országokban ez nem okoz problémát. Nem kell senki származását letagadni ahhoz, hogy például magyarnak lehessen nevezni. Attól, hogy kínai, még magyar. Ez csak kirekesztő „nemzetállamok” és fajvédők számára jelent problémát.
Nagy felzúdulás lett abból, hogy az olimpiai bajnok Liu-fivéreket egyebek mellett mi is az orbáni gyűlöletpropaganda ellenpéldájának neveztük, felhívva a figyelmet arra, hogy lám, a migránsok, s leszármazottaik, gazdagíthatják az országot. Liu Shaolin és testvére migráns származását csak a rasszisták tagadják le, csupán nekik szükséges igazolni azt, hogy a Liu testvérek színtiszta magyarok, különben nem tudnák hova tenni a sikert és a siker fölötti örömöt. Muszáj bizonyítani, hogy Liu Shaolin nem migráns. Különben hogy lehet örülni?
De az. Viszont szemben a rasszistákkal, számunkra ennek semmiféle negatív kicsengése nincs. Liu Shaolin és Liu Shaoang második generációs migráns. Isten hozta őket! Akkor is minden joguk meg lenne magyarnak tartani magukat, ha nem Budapesten születnek. De ettől ők még kínai apa gyermekei, kínai leszármazottak. Ez a bevándorlók beolvadásának és beilleszkedésének normális menete: minden migránsnak lesz egy magyar felesége vagy magyar anyától származó leszármazottja. Megindul a keveredés.
Ez a keveredés csak a fajvédőket zavarja, nem gondolva arra, hogy ők maguk is legalább három-négy nemzetiség keveredései, és attól még ugyanolyan magyarok, mint bárki más. A Liu fivérek esetében azért helyes, helyénvaló hivatkozni a gyűlöletpropaganda cáfolatára, mert ők tipikusan a migráns lét folyományai, akik már második generációsként olimpiai aranyéremmel ajándékozták meg bevándorló édesapjuk új hazáját. Más bevándorlókkal is ez történne. Ők vagy a gyerekeik magyar lánnyal vagy fiúval házasodnának, gazdagítva a magyarságot.
Aki tagadja a magyar Liu-fivérek migráns származását, az rasszista, akinek szüksége van arra, hogy egy magyar olimpiai bajnokot árja magyarként ünnepelhessen. Emiatt, és Orbán propagandájával való azonosulása miatt, kénytelen Liu Shaolint és Liu Shaoang kínaiságát letagadni, mert csak akkor tud büszke lenni egy magyar olimpiai bajnokra, ha azt tiszta fajú árjának láthatja. Ezért is óriási szembesítése a magyar társadalomnak a két migráns kínai leszármazott magyar fiú olimpiai aranya. Shaolinék szembesítenek a civilizációval.
Ezt a szembesülést akarja elkerülni az, aki akár az anya magyar származásából, akár a két kínai leszármazott budapesti születéséből tagadja, hogy ezek a fiúk kínaiak is, migránsok is az apjuk alapján. Ha nem így lenne, el kellene ismerniük azt, hogy magyar olimpiai bajnok lehet egy kínai, egy szíriai, egy pakisztáni, jemeni származású magyar, ahogy ez normális és mindennapos brit, francia, amerikai és német esetében. Ez a tanulság és felismerés még hiányzik a magyar közgondolkodásból.
Ezért van szükség a hazudozásra, hogy letagadják ennek a két nagyszerű fiúnak, és kiváló sportolónak azt a migráns voltát, amely példát mutat arra, hogy más bevándorlók gyerekei is milyenek lehetnek, és a bevándorlók nem ijesztőek, nem ördögök, a migránsgyerekek is dicsőséget szerezhetnek, nem pedig gyújtogatók, erőszakoskodók és terroristák. Nem mind gyorskorcsolyázó olimpiai bajnok lesz, hanem mások mérnökök, autószerelők, szakácsok, vagy feltalálók, egyetemi tanárok, orvosok. Tisztességes emberek. Vagy ha a Liu fiúk már nem bevándorló leszármazottak, akkor a többi bevándorló gyereke sem az, és akkor nincs mitől félni.
Lehetnek köztük bűnözők is, ahogy vannak a tősgyökeres magyarok között is bűnözők, de a tapasztalat azt mutatja, hogy bűnözők a befogadó ország lakói közül kerülnek ki többen, mint a beilleszkedni törekvő, bizonyítani vágyó bevándorlók közül. Ez a tanulsága a Liu-fivérek olimpiai győzelmének, s az, hogy kiváló csapatot alkottak a két pécsi fiúval, akikkel kapcsolatban fel sem merül, hogy ők is egykori bevándorlók mostani leszármazottai, pedig a Burján vagy Knoch név sem arra utal, hogy őseik a Vereckei-hágón lovagoltak be. De mindenki számára természetes, hogy magyarok. A felesége révén nem sokára egy lengyel korcsolyázó is magyar lesz. Orbán lemaradt néhány évszázaddal.
Éppen ezért kellene véget vetni ennek a menekültellenes, bevándorlóellenes uszításnak, és mikor, ha nem ilyen helyzetben kellene felhívni a magyarok figyelmét a gyűlöletkampány hazugságaira. Ha igaz, amit Orbán mond, akkor a Liu-fivérekre is igaz. Ha a Liu-fivérekre nem igaz, akkor senki másra sem igaz. Az tarthatatlan, hogy a Liu testvérek esetében azt letagadjuk, hogy migráns leszárnazottak, pedig apjuk migráns volt, mert olimpiai bajnokok lettek. És a migránsokra vonatkozó hazugságokat mindenki másra fenntartjuk. Pontosan ezért utasítják vissza némelyek azt, hogy ezt Orbán gyűlöletkampányával szembesítsük. A jó szokás szerint, ha Nobel-díjas lesz, akkor magyar, amíg Pesten élt, „zsidó”.
Azt mondják, hogy ennek semmi köze a sporthoz, micsoda dolog a sportba belekeverni a politikát. De ha a Liu-fivérek Nobel-díjat kapnak, akkor abba nem lenne szabad keverni a politikát, mert az „más”. A lényeg, hogy ne kelljen szembenézni a hazugságokkal, azzal az embertelen uszítással, amit Orbán az ilyen emberekkel szemben folytat, mint például a Liu testvérek. Azt mondja, megválogathatjuk, kikkel akarunk együttélni. Így van, Liu Shaolin akkor távozzon az országból? Vagy mások? Vagy ilyenek ne jöjjenek be? Eddig téli olimpiai aranyat egy magyar sem szerzett, csak ez a két magyarrá lett kínai „migráns” leszámazott.
Ezekkel nem tud szembenézni a fajvédelemben, rasszizmusban gondolkodó magyar. Ehhez nem kell nácinak, még jobboldalinak sem lenni. Ilyen a magyar közgondolkodás. Ezért van táptalaja az idegenellenes uszító retorikának, hisznek el minden gyűlölködő hazugságot. Azt utasítják el, amivel a Liu-fivérek szembesítik őket. Akik nemcsak bajnokok, és hősök, hanem még szimpatikusak, emberiek és vagányak is. Miért gondolják azt, hogy nem ilyen lenne a többi bevándorló gyereke is, nem ilyen lenne a keveredés? Más migránsnak nem lehetne magyar felesége? Vagy más anyától nem származhatnának remek magyarok?
Hiszen a mostani magyarok kétharmada is ilyen. Az impotens ellenzéknek már régen össze kellett volna állítania azoknak a bevándorlóknak a listáját, akik magyarosítottak, vagy nem is magyarosítottak, de bevándorlók vagy bevándorlók leszármazottai. Agárdy Gáborról ki tudja, hogy eredetileg Arklián Gábor, Gabriel Arkalijan volt a neve, örmény származású, az apja ugyanolyan népirtás elől menekült, mint a szíriaiak, akik elé Orbán egy szögesdrótot húzott. A Nemzet Színésze lett. Meg lehet nézni, a magyarok legnagyobbjai mind ilyenek. A Petrovics Sándor is úgy magyar, mint Liu Shaolin. József Attila apja „tán egészen” román.
Nem tettek jót a magyar mentalitásnak a névmagyarosítások, mert elrejtik e nép kevert jellegét, és elveszi tőle a sokszínűségben való gyönyörködés és az együttérzés örömét. Az sem biztos, hogy nem ez volt a cél. De ki kéne nőni a hazug nemzeti romantika korszakát s tudomásul venni, hogy azok vagyunk, akik vagyunk, s egy egészséges nemzeti identitást, s nemzettudatot kialakítani, amelybe belefér Agárdy Gábor mellett Liu Shaolin anélkül, hogy le kellene tagadni az apját, fel kéne vennie a Sándor nevet, és az ő gyerekét már Szabónak kellene nevezni. Ez lenne az egészséges, nem ez a hazug identitás, és embertelen uszítás.
Most arra a rasszistákat idegesítő dologra nem térünk ki, hogy Liu Shaolin olyan világpolgár magyar, akinek brit barátnője van, és nem Mariskának hívják. Ez a fiú integrálja a magyar nemzetet a világba, nem Orbán. Ettől zárják el a magyarokat a provincializmusukba a Kósa Lajosok, Lázár Jánosok és Németh Szilárdok, a saját szintjükre rántva le a nemzetet. Lehet választani, magyarok. Liu vagy a csepeli rezsibiztos, esetleg a potrohos felcsúti focista? Ez két út, két jövő Magyarország előtt.
