Bartus László: Megjött az új Orbán Viktor

 

Megnéztem egy televíziós beszélgetést hang nélkül is. Fekete-Győr András nem csupán kinézetre, de a gesztusaiban is Orbánt utánozza. Nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy a Momentumot (is) a Fidesz hozta létre. De annak van jelentősége, hogy Fekete-Győr András egy Orbán-imádó családban nőtt fel. Az én kislányom nagy brazil futballdrukker, és nem azért, mert elemezte a világ legjobb csapatainak játékát, hanem azért, mert tőlem ezt hallotta.

Emberek akkor hasonlítanak ennyire egymásra, ha az egyik bálványozza a másikat. Átveszi a hanghordozását. Fekete-Győr a száját is úgy tartja, mint az ifjú Orbán. Külsőre is olyanra veszi a figurát. Egyértelmű, hogy Orbántól inspirálódott, hogy egyszer ő is politikus lesz. Ő a mintakép. Ez rosszabb, mintha Fekete-Győr magától lenne ilyen. Magától az élet sodorná elvtelen kompromisszumokba, ha a hatalom akarásán kívül nincsenek elvei. De Orbán már készen kínálja az elvtelen karrierista, hataloméhes politikus mintáját.

Amit Fekete-Győr mond, abból messziről kihallik a fideszes családi szocializáció. Elnézést az újabb példáért, de abban mindenki biztos lehet, hogy az én kislányom milyen inspirációkat kap a családban. Véletlenül sem fog olyanokat beszélni, mint Fekete-Győr András, aki úgy követi az orbáni mintát, hogy a liberális korszakát már ki is hagyja. Csinált magának egy pártot, felcsippent populáris politikai témákat, és abból építi magát. Orbánnak egyszer már bejött, ha jól másolja a mintát, bejön neki is.

Fekete-Győr ún. ügyekből építkezik. Az ügyek eszközök a politikai célok eléréséhez. Nála nagyobb karrieristát, akinek az elvek csak cserélhető eszközök, csupán egyet ismerünk. Vaknak kell lennie annak, aki nem látja az új Orbán Viktort benne. Amikor valaki tagadja ellentétes világnézetek létezését és ütközését, aki azt ígéri, hogy ezeket el is törli, aki a táborába vár mindenkit, aki kilúgozza az emberek agyát, és kárhoztatja azokat, akik erre nem hajlandók, az veszélyes ember. Éppen úgy, mint Orbán.

Orbánnak nincs ellenére a Momentum megjelenése és párttá alakulása. Szívesen lecseréli az ellenzéket rájuk. A Momentum nem rendszerellenes. Jobban támadja a baloldalt, mint őket. Elmossa a határt a 2010 előtti és utáni rendszer között. Legitimálja a NER-t, és azt mondja, meg kell haladni a politikai oldalak közötti szembenállást. Álmodni sem lehetne jobb ellenzékről. Főleg, ha gyökértelen, és kivégzi helyette azokat a tradícionális pártokat, amelyeknek gyökerei száz évre nyúlnak vissza.

Ezért Orbán megtámogatta őket alaposan. Nagy győzelmet adott ajándékba az olimpiáról való lemondással. Ha Orbánnak nem lenne kedvére, hogy a Momentummal tovább oszlik az ellenoldal, ádázabb küzdelem kezdődik az általa meghagyott kétharmadon túli mandátum és pénz megszerzéséért, akkor megoldhatta volna ezt a visszalépést úgy, hogy abból ne lehessen ekkorát profitálni. De ez láthatóan szándékos volt: azt akarta, hogy erősödjön fel a Momentum ahhoz, hogy a másik oldalon begyűjtse az identitásukat vesztett, messiásra váró, kétségbeesett álmodozókat.

Orbán ugyanakkor kijelölte a Momentum terjeszkedésének határait, s ez a Fidesz határáig tart. Amikor a Momentum meghirdette a baloldalon és a jobboldalon is kívül álló pozícióját, a baloldal és jobboldal szembenállásának felszámolását ígérte, nem csupán a két oldalból kiábrándult szavazóknak üzent, hanem a baloldal és a Fidesz táborából is leszakított volna egy-egy részt, az “Adj király katonát!” játékhoz hasonlóan. Integrálná magába a két oldalt.

A Fidesz rongyosbakái közül azokat vitte volna, akiknek sok a korrupció, sok a szélsőjobbos megnyilvánulás, nem annyira szeretnének Európa-ellenesek és illiberálisok lenni. Az viszont fontos, hogy centrumos konzervatív identitásukat megőrizve, ne keveredjenek a baloldallal. Erre kiválóan alkalmas olyan párt, amely nyit az “egészséges nemzettudat”, az “egészséges erotika” felé, stílusa modern, és balra zár a “leszerepelt” és itt ragadt balliberális torzó felé.

A Momentum hatalmas tarolást végez majd az ellenzéki oldalon, mert ott nem húzták meg a határt, és nem nehezítették meg saját szimpatizánsaiknak és szavazóiknak az átjárást. Emellett a Momentum meríthet azok közül is, akik utálják a “leszerepelt” kollaboránsokat, vevők az egész elit elleni demagógiára, s azt szeretnék, ha az álellenzék Orbánnal együtt tűnne el. Azt nem veszik észre, hogy a Momentum Orbánt nem akarja eltüntetni egyelőre, csak őket. Fekete-Győr András a legnagyobb vagy egyedüli akar lenni köztük. Egyelőre.

A kollaboráns álellenzék régen megérett a pusztulásra. Akik ennyire tehetségtelenek, nem is érdemlik meg, hogy túléljék a Momentum színrelépését. Miközben a szemük előtt viszi el a Momentum a támogatóikat, nem mondják meg, mi a különbség a Momentum és köztük. Lehetővé teszik, hogy szimpatizánsaik identitásválság nélkül álljanak a Momentum mellé. Ha az elkötelezettség megerősödik, ezeket az embereket már elveszítik. Ezt a rést Orbán azonnal lezárta.

Az ellenzéki pártok nem merik megmondani, hogy a Momentumnak nem az Orbán-rendszer megdöntése a célja. Meg sem kérdőjelezik a rendszert. Ők aztán végleg eltörlik a jogállam és a NER közötti határt. Az MSZP egykor baloldali párt volt, mondhatná azt, hogy ezek nem azok. A Momentum jobban utálja őket, mint Orbánt, el akarja tüntetni őket, de ők mégsem konfrontálnak a Momentummal, nehogy az elédesgetett híveikkel szembekerüljenek.

Rossz taktika, ha a szavazóik észrevétlenül és minden belső meghasonlás nélkül válhatnak Momentum-szavazókká. Nem állítják tudatos választás elé őket, és nem tudatosítják, hogy aki őket választja, nem ugyanabba a demokrata táborba tartozik többé. A Momentum még a retorika szintjén sem a rendszer ellenfele. Ők nem Orbán és a Fidesz kihívói, hanem az ellenzéké. Méghozzá olyan ideológiával, amely felértékeli még a kollaboráns álellenzéket is. Ezekhez képest nekik egészséges nemzettudatuk van.

Orbán ezért is szereti őket, mert a retorika szintjén sem liberális demokraták. Csupán a ki nem mondott egyezség feltételeit világossá tette: csak a másik oldalon rombolhatnak. Ő ezzel rövidre is zárta a helyzetet. Éles határvonalat húzott, amit egy fideszes nem ugorhat át. Megakadályozta a Momentum behatolását a hátországba. Közölte, hogy a Momentum új SZDSZ, amely az MSZP-vel léphet szövetségre. Ez természetesen nem igaz, ez legfeljebb a félelmei között lehet, mert amire ennek az országnak szüksége lenne, az egy új SZDSZ. De a Momentum nem az. Éppen az baj velük, hogy nem azok. Ezért segíti őket Orbán, mert rá nézve ártalmatlanok és még hasznosak is.

Ezzel ő egycsapásra elintézte Fekete-Győr András ravasznak gondolt taktikáját. Egyetlen mozdulattal söpörte le őket, és jelölte ki a helyüket és a határaikat. Máris kiszorultak a jobboldalból. A Momentumnak nem maradt más, mint a baloldal vödréből halászni. Ha az ellenzéki pártok ügyesek lennének, akkor könnyedén mutatnák ki, hogy a Momentum egy új Fidesz (és nem új LMP). Aki a rendszernek ellenzéke, és nem akar egy új Orbán Viktort, az kerülje el a Momentumot. Fekete-Győr egy másik centrális erőteret hirdetett meg.

A Momentum odakerülhetne, ahova való, és ahova kalibrálta magát, a két fél közötti senki földjére. Elveszítené a támogatóit, akik bennük reménykednek, ha szembesülnének azzal az ideológiai katyvasszal és elvtelenséggel, amit képviselnek. Még konkrét ügyekben sem lehet elvek nélkül politizálni. De az ellenzéki pártok alkalmatlansága miatt a Momentum az Orbánnak kedvező szerepet tölti be: a baloldalon rombol a hamis demagógiával. Veszélyt csak rájuk jelent.

Legalábbis, ami a közvetlen veszélyt illeti. A Momentum a legnagyobb veszélyt az országra jelenti. Ez olyan párt, mely eltünteti az alkotmányos rend megdöntésének nyomait, minden bajért a kétségtelenül korrupt és züllött, de mégiscsak jogállamot képviselő balliberálisokat okolja, s rajtuk keresztül a jogállamot megutáltatja. Miközben a balliberálisok tehetségtelen amatőrök a korrupcióban Orbán maffiájához képest, s a züllöttségük meg sem közelíti az orbáni szintet. Kollaborálnak Orbán rendszerével, de a Momentum ezen is túltesz. Még azt is letagadja, hogy ez egy új rendszer lenne.

Most az ügynökügyet akarják felhasználni. Személyes okból is a legnagyobb nyilvánosság híve vagyok. Az ügynökkérdés rendezetlensége miatt támadtak hamis ügynökváddal. Az a véleményem, hogy volt ügynököket el kell tiltani a közügyek gyakorlásától, a közvélemény formálásától, mert egy ügynök az mindig ügynök marad. Ám az taszító, ha valaki politikai haszonszerzésre akarja használni az ügyet, és demagóg, hazug frázisokat csattogtat róla. Amit Fekete-Győr mond, az úgy nem igaz.

Bajnai Gordon szakmailag korrekt módon akarta rendezni az ügynökkérdést. Fekete-Győr lebegtet, a szélsőjobb retorikájával hergeli az embereket. Ez már most egy Orbán Viktorra jellemző módszer. Mint tudjuk, az ellenzék állami párttámogatásért eladta magát az Orbán-rendszernek. Kollaborál és újabb négy évre meg akarja szerezni a saját önfenntartásához szükséges százmilliós állami támogatást. Ezért hazudja, hogy Orbánt demokratikus úton le lehet váltani, noha nincsenek demokratikus választások, demokratikus út nem is létezik.

Pénzért legitimálják Orbán rendszerét, a demokrácia hazug látszatát keltik. Hazaárulók. De mindez semmi ahhoz képest, ha Magyarországra szabadítanak egy másik Orbánt, aki nála fiatalabb, erősebb, kevesebbet iszik és kevesebb kolbászt zabál. Megint elhanyagolják azt a kötelességüket, hogy antidemokratikus tendenciákra felhívják a figyelmet. Orbánnak van gondja arra, hogy meghúzza saját határait. Az ellenzéknek nincs, szóba sem hozza, hogy populista, demagóg, hazudozó karrierista pusztítja most a demokratikus oldalt, s eltünteti a NER és a jogállam határait is. Sőt: megutáltatja a liberális demokráciát, a demokraták saját múltját is.

Fekete-Győr ugyanarra az elitellenes uszításra játszik, amely a világ fasizálódása mögött áll. Emlékezzenek azok, akik már a Hősök terén felismerték a handabandázó karrieristát, aki eljátszotta, hogy kizavarja az oroszokat. Abszolút inkorrekt magatartás volt, miután már tudni lehetett, hogy az oroszok ki akarnak vonulni. (Most viszont tényleg visszahívja az oroszokat, ha nem is hadsereg formájában.) És mi lett belőle? Orbánról nem lehetett látni a kilencvenes években, hogy kicsoda? Vagy 2002-ben? Miért kell megismételni ezt a hibát?

Az ellenzéket súlyos felelősség terheli, amiért fenntartja és működteti az Orbán-rendszert. De még ennél is súlyosabb felelősség terheli, ha kitermeli és engedi felnőni az új Orbánt, aki ráadásul őket tekinti ellenségének: az ő pártjaikat teszi tönkre, az ő pénzükre hajt. Ha ezt szó nélkül tűrik, nemcsak felelőtlenek, hanem még hülyék is.



Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Trump smittelt egy nagyot

Következő cikk

Nem elzavarják Mészárost, hanem nyerni akarnak rajta