Nem is gondolná az ember, milyen izgalmas olvasmány tud lenni egy Ember Minisztérium által kiadott háttéranyag. Maga a dokumentum a hvg.hu-n megjelent hírrel kapcsolatos, amely szerint „Szorul a hurok a magán- és alapítványi iskolák nyakán”. Már a cím is izgalmas, és azonnal számos kérdést vet fel. Elsőként is azt, hogy miért szorul a hurok csak a magán- és alapítványi iskolák nyakán, miért nem szorul például az egyházi iskolák nyakán is? Elvégre ugyanaz a nem-állami szektor. Hogy az önkormányzati iskolák nyakán miért nem szorul a hurok, azt tudjuk. Azok már felakasztva himbálóznak a felcsúti szélben.
Azt mondja a köznevelési államtitkár, hogy „szükséges eloszlatni azt a félreértést, hogy a költségvetési támogatás alanyi jogon jár a fenntartónak”. Ezt örömmel halljuk, Czunyiné Bertalan Judit ezt a jó hírt azonnal közölhetné is Semjén Zsolttal, akinek egyháza 1989 óta akadályozza meg az egyház és az állam elválasztását arra hivatkozva, hogy aki állami feladatot vállal át, azt az állam köteles az állami iskolákkal azonos mértékben finanszírozni. Még akkor is, ha az állam nem kérte ezt a segítséget, az „átvállalás” pedig kizárólag az egyház érdekét szolgálja. Csak azt nem értjük továbbra sem, hogy ha a magán- és alapítványi iskolák félreértésben vannak, amikor azt hiszik, hogy nekik alanyi jogon jár az állami támogatás, akkor Semjén egyházának miért jár ez alanyi jogon?
Az említett háttéranyag nemcsak a nem-állami szektor egyes részei között tesz különbséget, hanem egyes egyházak között is. Az olvasható például, hogy adminisztratív hiányosságok miatt költségvetési csalás gyanúja merült fel a győri Keresztény Család Gyülekezet Vallási Egyesülete esetében. Nehogy bárki félreértse, ez a gyülekezet nem bevett egyház, nem azonos a rezsim által preferált felekezetekkel, amelyeknél ilyenfajta ellenőrzést nem is végezhet az állam. Először kiválasztották azokat, akiknek minden alanyi jogon jár, ezek kaptak egyházi státuszt. Hogy hitelvek között milyen alapon tesz különbséget egy szekuláris állam, azt csak olyanok kérdezik, akik nem olvasták az alaptörvény Nemzeti Hitvallását, amely a katolikus egyházzal azonosítja a magyar nemzetet és az államot is.
Van egy államegyház, és vannak, akiket ők megtűrnek bevett egyházként. Az ő gazdálkodásukat nem is ellenőrizheti az állam, ami számos visszaélés melegágya. Amíg itt nem is vizsgálhatnak semmit, addig a kegyencek közé be nem vett egyházakat agyonszívatják. Ami esetükben törvénytelen csalás, az a törvénytelenül megkülönböztetett egyházaknál alanyi jog. Ugyanez a helyzet az alapítványi- és a magániskolák esetében is. Ugyancsak csalás vádjával üldözik a szegedi Esély a Hátrányos Helyzetűeknek Közhasznú Alapítványt és a fővárosi Drégelyvár Oktatási Központ Alapítványt. Hogy milyen főbenjáró bűnöket követnek el az Ember Minisztérium ellenségei, arra jó példa a fővárosi Paulay Alapítvány esete, amellyel szemben jogerősen pert nyert az Emmi.
Az alapítvány által fenntartott Angol-Magyar Képző és Továbbképző Központ Két Tanítási Nyelvű Idegenforgalmi és Nemzetközi Vendéglátó Szakképző Iskola és Gimnázium nem vezette a jogszabályban előírt papíralapú nyilvántartásokat, kizárólag számítógépes (elektronikus) nyilvántartásokkal kívánta igazolni az érvényes tanuló jogviszonyok létrejöttét, fennállását. Felháborító, hogy mit képzel ez az iskola, szavakat nem találunk ekkora arcátlanságra, hogy a 21. században elektronikus nyilvántartást vezet és nem vezeti ugyanazt papíron is. Vélhetően megspóroltak vele egy állást. Az angol nyelv oktatása szempontjából hiánypótló iskoláról van szó, de az emberminisztérium a Kúriáig üldözte őket a papíralapú nyilvántartás miatt. Lefogadom, hogy az állam által nem is ellenőrizhető államegyházak esetében nyilvántartás sincs.
Nem ok nélkül szorul a magán-, alapítványi-, illetve a felekezeti jogegyenlőség elvének sajátos gyakorlása miatt jogfosztott egyházi iskolák nyakán a hurok: „a hatósági ellenőrzések tapasztalatai szerint több alapítványi iskolában a tanügyi nyilvántartások hiányosak voltak, illetve vezetésük nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, a foglalkoztatottak végzettsége, szakképzettsége nem felelt meg az általuk betöltött munkakör követelményeinek és a törvényi előírásoknak sem, az intézményvezető nem győződött meg hitelt érdemlően a pedagógusok büntetlen előéletéről”. Ezt olyan kormányzat mondja, amelynek előző kabinetjében érettségizett nő volt a gazdasági miniszter, amelynek nem a nyilvántartásai hiányosak, hanem önhatalmúlag szüntet meg iskolákat, nevez át legendás gimnáziumokat, a törvényeket (beleértve az alaptörvényt is) igazítja a gyakorlathoz, nem a gyakorlatot a törvényhez.
Nehogy félreértés essék: nem arról van szó, hogy ezekben az iskolákban büntetett előéletű tanárok dolgoznak, hanem a büntetlen előítéletükről nem hitelt érdemlően győződtek meg. Ezekkel gyötrik képmutatóan a civilszférában még létező és vegetáló nem állami iskolákat, ahol nem kötelező a katolikus katekizmust tanítani, nem egy tankönyvből tanítanak, ahol még némi szabadságot élvezhetnek. Egyeseknek minden jár alanyi jogon, másoknak semmi. Kitalált agyrémekkel fosztják meg őket szerzett jogaiktól és a létfenntartási feltételeiktől. Mindezt csupán azért boncolgattuk idáig, hogy megmutassuk az élet egy apró, de jelentős szeletében a NER működését. De cseppben a tenger, az egész ország így működik. Ez a protekcionizmus, jogfosztás, üldözés működik az élet minden területén. Ha lehetne látni a jelképes hurkokat, a háromnegyed ország hurokkal mászkálna a nyakán. Miközben bűnözők vágják zsebre az üldözöttektől ellopott pénzt és vagyont.
Nekik meg kell érteniük, hogy semmi nem jár alanyi jogon, míg a kivételezetteknek alanyi jogon jár az is, ami nem jár. Ha a miniszterelnök korábbi pénzügyi guruja kiesik a pikszisből, akkor nem kaphat állami megrendelést, akkor sem, ha egyébként kaphatna. Mondvacsinált indokkal kizárják a klientúrának fenntartott életfeltételek közül. De a miniszterelnök fatolvajlásért el nem ítélt veje tízmilliárdos állami megrendeléseket kaphat a saját lábán álló lányával együtt, amit csak az EU képes vizsgálni, mert a vizsgálat joga is a kezükben van, és ők azokat vizsgálják, akiket akasztásra ítéltek. A hurok előbb-utóbb mindenki nyakára felkerül, és előbb-utóbb addig szorul, amíg a halottkém meg nem állapítja a halál beálltát. Iskolák esetében ez azt jelenti, hogy elzárják a magyar lakosságot a világtól, a tanulás, a sokszínű képzés lehetőségétől, és beterelik őket a katolikus egyház (és reformált változatai) feudális sötétségébe. Csak a központi agymosás érvényesülhet. Ha valakinek kifogása lenne ez ellen, annak megmutatják a kizárólag általuk elfogadott alaptörvényt. Ez van benne, mindent abból vezettek le. Erre esküdött fel az állítólagos ellenzék.
Terjedelmi okokból eltekintünk annak felsorolásától, ki mindenkit végeztek már ki, kik lógnak már a hurkon, ki alól készülnek kirúgni a zsámolyt. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a puccsal kicserélt Alkotmány nem fontos, a jog és a szabadság elvont fogalmak, mert amikor ezeket lefordítják a gyakorlat nyelvére, akkor ez történik: megszűnik a szabad iskolaválasztás, a lelkiismeret szabadsága, üldözik az egyházadat, az alapítványodat, elveszik a megspórolt pénzedet, a nyugdíjadat, a kórházadat és az egész életedet. Azért nem ismered fel, hogy ez fasizmus, mert egyelőre nem börtönbe csuknak, hanem jogszabályokkal és anyagilag megfojtanak. Börtönbe majd akkor csuknak, amikor rájössz, hogy mi történik, és nem hátrálsz tovább, hanem tiltakozol.
Ezt nevezik ők „kereszténységnek”. A középkori feudalizmust, a papok, urak és jobbágyok világát. A szabad verseny megszüntetését, a privilégiumokra épülő beteg világot. Ez a papok országa, ahol a bűnöző miniszterelnök is pap, aki celebrál, prédikál, hinni kell benne és imádni kell. Istenkirályság. Akit ők feloldanak, az nem bűnös. Ők maguk az istenek.
Azok is tévednek, akik azt hiszik, hogy a brancson kívül is van élet, akik azt gondolják, hogy ki lehet bekkelni, meg lehet úszni, egyéni stratégiákkal meg lehet szerezni az élethez szükséges pénzt. Nem veszik észre, hogy már régen a nyakukon van a hurok, csak még nem szorítják. De mindennek eljön az ideje, mindenkire sor kerül. Egyenként akasztanak fel mindenkit. Aki szó nélkül elnézi, hogy előtte hogyan nyírtak ki másokat, annak ugyanez lesz a sorsa, csak már nem lesz, akivel összefoghatna. Akikben nincs szolidaritás, nincs ragaszkodás a joghoz, az elvekhez, a szabadsághoz, azok sorsa megpecsételődött. Akit nem zavar, hogy gyerekek éheznek, magyar emberek nyomorban élnek, ellátás hiányában feleslegesen meghalnak, a népet elbutítják, az ugyanerre a sorsra jut.
Disznót csak sok lúd győz le, egy lúd soha.
