Megkapta Magyarország a nemzeti butaság jelképét, a Puskás Arénát. Úgy magasodik Budapest fölé, mint az Eiffel-torony Párizs fölé. Az legalább egyedi, és kora technikai fejlettségét mutatta. Orbán Viktor és az Orbán-rendszer emlékműve ez. Piramis a fáraónak, ahova valószínűleg temetni fogják. A giccsessé tett Puskás nevéről elkeresztelt stadion egy nem elég tehetséges felcsúti focista kisfiú álmait testesíti meg, és a magyar nemzet butaságáról állít ki bizonyítványt, hogy ezt megengedte.
Futballstadiont építenek egy olyan országban, ahol nincsenek rendes kórházak, iskolák, és ahol negyven éve nincs futball. A maradékát Orbán számolta fel, amikor megszüntette az MLSZ függetlenségét (is), és egy Fidesz-bajnokság zajlik. Felszámolta a versenysportot éltető piaci viszonyokat, egy mesterséges képződmény az egész magyar futball, amit az akarnok közpénzből tart el. Még a falusi csapatából is NB I-es csapatot csinált. Nem mintha a Felcsút csapata ilyen erős lett volna és saját erejéből jutott volna az elsőosztályba, hanem közpénzből vásároltak össze egy csapatot a falunak, építettek stadiont neki.
A TAO-nak nevezett finanszírozási rendszer a vesztegetés és a hatalommal való visszaélés klasszikus formája. Aki állami megrendelést, kedvezményt akar, úgy vesztegetheti meg a miniszterelnököt, hogy befizet a felcsúti futballalapítványának. Ez is mutatja, hogy a magyar futball nem alulról építkezik, ezért halálra van ítélve. A rendszer oligarchái tartják el, a pénzük a gazdaságban sem szabad piaci verseny, hanem protekció és állami „közbeszerzések” eredménye. Minden hamis, minden hazug és minden mű. Ami az országban valódi volt, azt mind lerombolja, de a helyébe nem épít semmit, vagy ha mégis, akkor az hamisítvány lesz. Jelképes, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát felszámolják, de építenek egy akkora stadiont, ami két fejjel emelkedik a város fölé. Ez mutatja az értékrendet.
Egy olyan világban, ahol a technológiai fejlődés megállíthatatlanul robog, a számítástechnikai forradalom csúcsra jár, repülő és önvezető autók készülnek, minden automatizált és kompjuter vezérelt lesz, még a gyógyítás is, Magyarország felszámolja a tudományos kutatást, magyarságkutatásba fekteti a pénzét, megszüntet minden szabad kezdeményezést, minden szabad versenyt, és futballstadiont épít, nem létező csapata számára. A felcsúti klottgatyás kisfiú álma teljesül, tízévente egyszer BL-döntőt rendeznek majd Magyarországon, ahol ő ülhet a VIP-páholy közepén. Erre költöttek el 190 milliárd forintot.
A Puskás Arénáról a régi cukorka reklám jut eszembe, amelyben egy futballkapus mondja, hogy „a torkodat is tisztíccsa”. A reklám ellen tiltakoztak a kapusok, hogy a reklám azokat az előítéleteket erősíti, hogy a futballisták buták. Ezen belül külön sértette őket, hogy éppen a kapusokat tüntetik fel ilyen kedvezőtlen színben, holott a kapusok többsége a futballista átlag fölött intelligens. A védőknél például sokkal jobbak. A Puskás Aréna egy lebutított ország, lebutított sportágának, lebutított jelképe. Pontosan azt a színvonalat testesíti meg, amely még a „torkodat is tisztíccsa”.
Ady Endre és Bartók Béla országa (amelyben a „legnagyobb magyar” tudományos akadémiát hozott létre, amelynek főtitkára Arany János volt, az 1848-es eszmék híve, a Wales-i bárdok írója, a legnemzetibb költő, Petőfi Sándor pedig a polgári demokratikus forradalom legnagyobb alakja, a legnagyobb magyar liberális, Kossuth Lajos, a nemzeti érzés jelképe) egy olyan ember kezében van, akinek a liberális jogállam az ellensége, akinek a sajtószabadság a közpénzen összevásárolt propagandaholdingot jelenti, aki az országot egy futballstadionnal akarja naggyá tenni. Egy olyan országban, ahol nincs említésre méltó futballista sem.
Nem szeretném leszólni a sportot, nagyszerű dolog az, ha vannak sikeres magyar sportolók, még nagyszerűbb, ha egy egész ország sportol, hogy egészséges legyen, mert adottak ehhez a feltételek, és olyan az ország kultúrája. De az biztos, hogy egyetlen országot sem a sport tett naggyá, hanem a naggyá lett országok sikeresek lettek a sportban is. Ennek pedig a szabadság a kulcsa. Minden a fordítottja annak, amit Orbán csinál. Kizárólag diktátorok használják a sportot propagandacélokra. Nornális országban a szabad civil társadalomban fejlődik a sport, a kultúra. A versenysport nem állami biznisz.
Ahol fölülről akarnak irányítani mindent, ott minden lepusztul. A versenysport is. A magyar futball egyetlen esélye az lett volna, ha az ellenkezőjét teszik annak, amit Orbán. Grundokat építenek, szabad területet hagynak kiskapuk felállításának. Ha békén hagyják a csapatokat, és valódi befektetőket engednek a sportágba, és igazi verseny jön létre. Orbán mindent tönkretesz, amihez hozzányúl, az hanyatlik. Az államnak támogatnia kell sportot, kultúrát, egészségügyet, de nem kisajátítani. Orbán azt számolja fel, ami mindennek az alapja, a szabad civil társadalmat, az egyéni szabadságot, az önszerveződést, a szabad piacot. Azt hiszi, ha fölé épít monumentális épületeket, attól jobb lesz, és mesterségesen létrehozhatja azt, ami csak akkor él, ha magától jön létre.
Orbán 190 milliárdot költött egy olyan stadionra, amilyet a környező országokban a feléből kihoznak. Orbán első miniszterelnöksége idején is ugyanez volt a stratégia: építeni és abból lopni. A szocik úgy loptak, hogy nem építettek, csak feléltek, és mindent elosztogattak. Orbán viszont épít rendületlenül, mint minden fasiszta, és annak nemcsak a hasznát, hanem az építési költség jelentés részét is ellopja. Már az első kormányzása után börtönbe kellett volna kerülnie, ha rendesen működik a jogállam, és nem a hatalomra jutott szocik kiegyezésén múlik az igazságszolgáltatás működése. Ez lett belőle.
De Orbán csak fizikailag épít, a külsőségek számítanak, eközben lerombol mindent, ami szellemi érték. Épületek emelkednek, de a lélek, az erkölcs, a tudás, a szabadság, a boldogság pusztul. Mint a fasiszták általában, a külsőségek a fontosak, a keresztényfasiszta hazugságok ellenére a szellemi értékek kárba vesznek, és hazugságokkal helyettesítik őket. Nem véletlen, hogy minden fasiszta az erő bűvöletében él, ezért szereti a sportokat. Budapest nem a tudomány és a technika, hanem a sport „fővárosa”. A hadsereget fejleszti egy fasiszta, miközben a NATO tagja (még). Énekelnek és lövészetre járnak a gyerekek, a hazafias nevelés az iskola célja. Az acélos karok. Nem a kiművelt emberfők. Nem könyvtárakat épít, hanem a nemzet könyvtárát is elköltözteti és szétveri. A tudás nem érték, aki nem erős és egészséges, az halálra van ítélve.
Orbán maradandó emléket állított magának. A Budapest fölé magasodó borzalmas katlanja bukása és halála után is hirdeti országlásának borzalmas éveit és a nemzet lelki, szellemi pusztítását. Ha még oda is temetik, tényleg egy fáraó piramisa lesz, és a nemzet jelképes temetkezésének helye. Az emberi butaság és zsarnokság jelképe. Sok magyar ember még mindig azt hiszi, amikor Orbán mesterséges csapata, az ő dicsőségét kereső futballválogatottja játszik, az egy „nemzeti” válogatott. Még olyanok is vannak, akik Orbán bármilyen összetételű csapatának szurkolnak. Méltó közreműködői a butaság monumentális megdicsőülésének.
Szerencsére, nem minden csapatot lehet megvenni úgy, mint Uruguay-t a nyitómeccsre, hogy ne rúgjanak tízet. Ezért mi mindig Orbán csapata ellen szurkolunk, mindig örömmel tölt el minket, amikor kikapnak, és várjuk azt az időt, amikor lesz majd egy magyar nemzeti válogatott, amely nem a diktatúra csapata lesz, és nem annak a dicsőségét hivatott hidetni. Nem egy zsarnok nagyságának állít emléket. Mert minden zsarnok törpe, függetlenül attól, hogy mekkora stadiont épít, hogy nagynak látszódjék. Lelki és szellemi törpék szorulnak ilyen bizonyításra. Az igazi nagyság enélkül is látszik.
