Eltemették Göncz Árpádot, s vele a magyar demokráciát. Isten nyugosztalja mindkettőt. Az élők egy kicsit meghatódtak maguktól, ahogyan megkönnyezték mindkettőt. Göncz Árpád már nem tud védekezni. Hogy az utókor mit kezd vele, az élőkön múlik. A pestises bűnöző magánemberként megjelent a temetésen, s ez legalábbis óvatosságra kell intsen mindenkit. Miután a család cenzúrázta Mécs Imrét, Göncz Árpád nincs biztonságban. A családja nem fogja őt megvédeni semmitől.
Akié a múlt, azé a jövő. Aki megszerzi a szimbólumokat, az uralkodik a nép lelke fölött. Orbán és bűntársai nem részvétből jelentek meg a temetésen. Semmit nem utáltak jobban, mint amit Göncz Árpád képviselt, amit ő jelentett. Amit ma még jelent. De ez könnyen megváltozhat. Orbánék azért jelentek meg, hogy Göncz Árpád ne lehessen a liberális demokratikus érzelmű emberek jelképe. Ne egyesítse őket az elvtelen kompromisszumokat nem ismerő egykori elnök. Ne legyen semmijük, ami csak az övék.
Orbán ellopta a magyar nemzettől Puskás Öcsit és bezárta a felcsúti kriptába, amit ők stadionnak neveznek. Nem volt joga hozzá. Puskás az egész magyar nép tulajdona. De most már nem az. Még a Honvédtól is ellopta Puskást. Puskás most már ennek a romlott és mocskos gazembernek a tulajdona, védjegye, kisajátított szimbóluma. Ugyanezt csinálják az utcákkal, a terekkel, ezért kellett a Kossuth térről is kidobni mindent, ami ebben a nemzetben arra emlékeztetett, hogy nemcsak fasiszták lakják ezt az országot.
Göncz Árpád veszélyes. Holtában veszélyesebb, mint életében volt. Képes egyesíteni az erőket, a neve alá összegyűlhetnek azok, akik nem szeretnék, hogy náci bűnöző és a maffiája vezesse az országot a pusztulásba. Göncz Árpádot el kell venni a néptől, ahogy elvették Károlyit, József Attilát, a Köztársaság teret (nem véletlenül pápáról nevezve el), Puskás Öcsit, Munkácsy Golgotáját, a Szabadság teret, a Sorsok Házával a holokausztot, István királyt, a koronát, az egész magyar múltat.
Olyan ez, amikor a kutya körbevizeli a területet, amely a felségterületéhez tartozik. Orbán el akar venni mindent, ami nem az övé, ami nem a diktatúra örökkévalóságára emlékeztet, ami erőt, hitet, önbecsülést, identitást adhatna az alattvalóknak. Ha azok megértenék, hogy az mit jelent. Legújabban el akarja venni a baloldaliságot is, a baloldali relikviákat, a baloldal gyökereit, pártjait, múltját és ideológiáját. Már megtalálta az árulókat, akik eladják neki. Lesz ő saját maga baloldala is, lesz ő a saját maga ellenzéke is. Lesz ő a mi mindenünk. Mindenünktől megfoszt bennünket, ami arra emlékeztet, hogy rajta kívül is van élet, csak rajta kívül van élet.
Göncz veszélyes, mert az egyetlen élő emléke volt a Magyar Köztársaságnak, aki nem vert egyetlen szöget sem a demokrácia koporsójába, csak védte azt. Megtestesíti mindazt, amit elárult a gyáva magyar nép, a kollaboráns ellenzék. Ő az egyetlen igazodási pont, akihez egyszer visszatérhet ez az ország. Ahogy mondani szokták, törvény, jog, Alkotmány, szabadság üres fogalmak a magyarok számára, ezekkel mozgósítani nem lehet (noha egykor legjobbjai az életüket adták érte vagy a csatamezőn vagy az önpusztító életformával). De Göncz Árpád hús-vér ember volt, akit láttak a vaksi szemükkel láttak, hallottak a süket fülükkel, s talán még a tompa agyukkal is értettek.
Ezért majdnem biztosak lehetünk abban, hogy Orbán goebbels-i propagandagépezete mindent elkövet majd, hogy meghamisítsa Göncz Árpád életművét, személyét, emlékét, a szimbolikus térben elfoglalt helyét. Mindent megtesznek azért, hogy a védekezésre képtelen Göncz Árpádot kisajátítsa, korrumpálja, nevét és életművét fillérekre váltsa, lejárassa, a szabadságra ácsingozó, de azért a kisujját mozdítani sem hajlandó magyar néptől elvegye. Élére állnak majd a Göncz Árpád-kultusznak, ők mondják majd meg, mi legyen a szellemi örökségével és a nevével.
Ettől Göncz Árpádot a családja védhetné meg, de nem fogja. Zsarolhatók az elnöknek járó juttatások megtartásával. A temetés körüli hercehurca bizonyította, hogy a család nem ér fel Göncz Árpád szellemi nagyságával. Nem fogják őt megvédeni. Bárkivel vállaltak konfrontációt, csak Orbánnal nem. Orbán ebből olvas. Majd felajánlja segítségét az özvegynek, alapítványt hoznak létre Göncz Árpád emlékének ápolására, amelybe betesznek egy-két milliárdot (amit majd ellopnak), nekik az nem számít. Amikor Göncz Árpád már Orbán polcán lesz, amikor már nem azt jelenti, amit ma, majd felajánlják, hogy mit nevezzenek el róla.
A család majd megmagyarázza: ők nem politizálnak, nem akarják a napi politika szintjére süllyeszteni Göncz Árpád emlékét. Minden segítséget elfogadnak, akik segítenek emléket állítani a volt elnöknek. Nincs okuk kételkedni a jószándékban. Göncz Árpád akkor is az marad, aki volt, ha Orbán pestises bűnszervezet ápolja az emlékét – ezeket mondják majd, és még másokat, találékonyak lesznek a hamis indoklásokban. Az özvegy képletesen Orbánnal együtt mehet még a politikai „FIFA-gyűlésre”. Mint „Erzsi néni”. Aki tiltakozik ez ellen, az lesz Göncz Árpád emlékének gyalázója.
A baloldaliak, liberálisok, demokraták nemcsak gyávák, korruptak és számítók, hanem totálisan tehetségtelenek is, akik nincsenek tisztában a jelképek jelentőségével, a szimbólumok erejével, a Göncz Árpád személyében és életművében, a ma is létező nimbuszában rejlő hatalmas erővel. Ezért nem képesek kiaknázni mindazt, amit Göncz Árpád jelent, ahogyan képtelenek a múltból is egy használható, mozgósító erejű jelképet, szimbólumot, személyiséget választani. Ezt az űrt töltenék be az egyik párt elnökének imádatával, akinek a nevét sem írom le Göncz Árpáddal egy cikkben.
Miután a Göncz Árpáddal kapcsolatos bárminemű szellemi tevékenység kimerült a „Ha én rózsa volnék…” című dal giccsbe hajló, önsajnáló és könnyes eléneklésében, senki nem tesz semmit, hogy a Göncz Árpád-kultusz élére álljon, zászlóra tűzze, példaképpé tegye. Majd jönnek a fasiszták, és ők majd tudják, mit kell csinálni. Senki nem fogja ezt megakadályozni, mindenki a családra hárítja a felelősséget, és hogy ne kelljen szembenézni saját felelősségükkel, majd megértők lesznek, amikor a család kilóra eladja Göncz Árpádot a fasisztáknak. Lesző még a NER jelképe.
Szegény Göncz Árpád. Akkor hal meg igazán.
