Még az egyórás tanári munkabeszüntetés előtt megírom a véleményemet, nehogy azt mondja bárki, hogy utólag szólom le a „hősiességet”. Ha tanár lennék, most elhagynám a tanári pályát. Ilyen gyáva társaságnak nem kívánnék a tagja lenni. Tiltakoznék, hogy ilyen mintát adjunk a gyerekeknek. Polgári engedetlenségnek nevezik azt, hogy az első tanítási óra helyett alázatosan szemetet gyűjtenek a diktatúrának. Fát ültetni szép dolog, csak nem polgári engedetlenség, hanem polgári engedelmesség.
Polgári engedetlenség a tiltakozás utolsó formája, amikor felmondanak minden együttműködést a hatalommal. Azt jelenti, hogy nem tűrünk tovább, és mostantól nem engedelmeskedünk. Nem egy órára, hanem végleg. Mindaddig, amíg az elfogadhatatlan állapot meg nem szűnik. A polgári engedetlenség lényege, hogy átlépi a törvényt. Ezzel nyilvánítja ki, hogy a hatalom gyakorlása nem a polgárok érdekeit szolgálja, s mint ilyen törvénytelen. Ezért a hatalom törvényeinek nem engedelmeskedik.
A polgári engedetlenség lényege, hogy a polgároknak még a törvények megsértése útján is meg kell tenniük valamit, mert más eszközt nem látnak a helyzetük megoldására. Egy diktatúrában a polgári engedetlenség morális kötelesség. De nem egyórás szemétgyűjtés formájában. Aki az egyórás „polgári engedetlenség” ideje alatt szemetet gyűjt, söpröget, fát ültet, az nem az engedetlenségével fenyegeti, hanem az engedelmességéről biztosítja a hatalmat. Ez nem ellenszegülés, hanem behódolás.
A Klik dolga a szemetet összetakarítani, miután felszámolták az önkormányzatiságot. Ilyenkor nem gyűjteni kell a szemetet, hanem eldobálni. Szedje össze az, aki magára vállalta az iskolákról való gondoskodás felelősségét. Ez nem a nép ellenszegülése, hanem az alattvalók meghunyászkodása. Ennek az üzenete nem az, hogy nem tűrjük, hanem az, hogy nincs mitől tartani. Félős emberek esdekelnek söprögetéssel, nehogy valami következménye legyen az „engedetlenségüknek”.
A polgári engedetlenség fenyegető ereje abban van, hogy a résztvevők nem félnek a következményektől. Sajnos, azoknak van igazuk, akik röhögnek, lyukasórának nevezik Pukli tanár úr ötletét. Ezt csak azok dicsérik, akik a tanároknál is gyávábbak, s miközben szégyellik, hogy nem tesznek semmit, örülnek a pótcselekvésnek, ami elfedi, hogy ők nem csinálnak semmit. Ők mondják, hogy örülni kell mindennek. Hát nem kell örülni. Ezt például szégyellni kell.
Ennél az is tisztességesebb lenne, ha nem csinálnának semmit. Ha csöndben méltósággal vennék tudomásul megalázott helyzetüket, anyagi kiszolgáltatottságukat, és rossz döntésekkel lenullázott jellemüket, amely képtelen az emberi becsület minimális szikrájára. Még ez is emberibb lenne. De „polgári engedetlenség” címén benyalni a diktatúrának, dorombolni a vezér lakájainak csizmájánál, minden kritikát aluli.
A „polgári engedetlenség” kategóriáját azért találták ki, mert sztrájkolni nem lehet. A sztrájk alapvető emberi jog, a polgári engedetlenség éppen az lett volna, ha valaki sztrájkol, és szándékosan megsérti a diktatúra sztrájkot korlátozó törvényeit. De itt az volt a legfőbb szempont, hogy senkinek ne legyen bántódása. A diktatúra embere a hatalma teljében nyilatkozik arról, hogy majd eldöntik, milyen szankció vár azokra, akik összeszedik alázatosan az udvaron a szemetet.
Emlékszem, a mi iskoláskorunkban is voltak lyukasórák, amikor az igazgató elrendelte, hogy az egész iskola rendbe teszi az udvart. Csak nem polgári engedetlenségnek hívták. Amikor Wisconsinban a kormányzó meg akarta emelni a közalkalmazottak nyugdíjjárulékát, aminek következtében csökkent volna az állami alkalmazottak bére, a helyi tanárok elfoglalták és heteken át megszállva tartották az állami törvényhozás épületét. Ez nem egy diktatúrában történt, hanem egy demokráciában. Megállították az életet, mert meg akarták nyirbálni a szakszervezetek jogait.
Magyarországon nincsenek is a kormányzattól független szakszervezetek. Szakszervezeti jogok sincsenek, a legalapvetőbb jog a sztrájkjog lenne, de az gyakorlatilag nem létezik. A szakszervezetek vezetői a szakszervezeti jogokat felszámoló törvény betartása mellett foglaltak állást, lebeszélve mindenkit a „törvénytelen” sztrájkról. Nem azért volt törvénytelen a sztrájk, mert egy tisztességes sztrájktörvény szabályait sértette volna, hanem azért, mert a magyar sztrájktörvény az, hogy nem lehet sztrájkolni. Pofa be, Orbán a törvény. Az engedetlenség az, ha mégis sztrájkolok.
A szakszervezetek korlátozásának legkisebb szándékára Nyugat-Európában milliós tüntetések kezdődnek. Ha nincs bérmegállapodás, megáll a közlekedés, a légiforgalom, és nem számít, ki mit gondol. Amíg nem teljesülnek a követelések, megbénul az élet. Ha nem tudja megoldani, akkor lemond a kormány. És ez csak sztrájk, nem is polgári engedetlenség. S nem egy diktatúrában, hanem egy demokráciában.
Nehogy bemutassák a világ tévécsatornái, ahogy a magyar tanárok egy órán át szedik a szemetet az iskola udvarán, és azt mondják, hogy ez a polgári engedetlenség. Majd reszketve visszamennek tanítani. A parlamenti ellenzék követheti a példát, ha elszégyelli magát, milyen kényelmesen beépült a NER-be, vált a diktatúra részévé. Hirdethetnek ők is polgári engedetlenséget, és kimennek a parlament köré összeszedni a szemetet. Vihetne valaki Kövér méltóságos úrnak egy kávét. Aztán visszamennek a parlamentbe a diktatúra pénzéért, nehogy elessenek az évi százmilliós támogatásoktól.
Ez tehát a civil mozgalom, amely a kollaboráns pártok helyett megdönti a diktatúrát. Ezt nem szabad bírálni, mert keresetlen jelzőkkel támadják azt, aki ezt kifogásolni meri. Ez lett a tanárok szakmai lázadásából. Még annyi tekintélyük sincs már, amennyi volt, mert amíg semmit nem szóltak, nem lehetett tudni, mit gondolnak, és mire képesek. Most már lehet tudni. Tőlük nem kell félni. Ők félnek.
Ez a mozgalom innentől már csak lefelé vezet. Sem a rendszert nem dönti meg, ahogy egyesek remélik, sem az iskolák helyzetén nem hoz gyökeres változást. Fenntartom, hogy ez a mozgalom március 15-én kinyírta magát, amikor lecserélte a 12 pontot. Abból már csak ilyen ötletekre futja. Pukli majd alapít egy pártot, és lesz egy kollaboráns pártvezérrel több, akivel osztozkodni kell a parlamenti helyeken és a százmilliós támogatásokon.
A diktatúra erősebb, az ellenállás gyengébb lesz, a konszolidáció mindent betölt. Ennyi lesz az eredménye a félresiklott tanárlázadásnak. Ja, és annyi, hogy néhány iskola udvarán a Klik helyett összeszedik a szemetet. Áder húga köszöni az ingyenmunkát. Legközelebb, ha polgári engedetlenséget terveznek, mehetnek a közmunkások mellé dolgozni a helyi fideszes polgármester földjére is. Remélem, kapnak majd hozzá egy láthatósági mellényt, hogy láthassuk, kik a polgári elégedetlenkedők.
